Liptód, a német falu

Forrás: [erdelyinaplo]

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Liptódot, a Baranya megyei zsáktelepülést a török hódoltságig magyarok lakták, a XVII. században juhtenyésztéssel foglalkozó szerbek (rácok), majd a XVIII. század közepétől Duna menti svábok telepedtek itt meg. 1920-ig elkülönülve ugyan, de egy településen éltek németek és szerbek, majd az utóbbiak Jugoszláviába történő telepítése után, maradtak a sváb lakosok. 1945-ben észak-magyarországi magyar családokat telepítettek a faluba, de ezek pár éven belül el is hagyták a települést. Liptódnak szerencséje volt az 1947-48-as kitelepítési hullámkor: a járhatatlan utak miatt kevésbé érintette. 2009-ben a Babarchoz tartozó településen a 145 lakást összesen 208-an lakták (1970-ben például még 658-an éltek a településen). A 2001-es népszámlálási adatok szerint az összlakosságból 116-an vallották magukat német nemzetiségűnek, a kulturális értékhez, hagyományhoz kötődőnek, német anyanyelvűnek, vagy beszélik a nyelvet családi, baráti közösségben.

Sváb ékszerdoboz Magyarországon. Kicsiny, de festői falucska található négy domb által körbevéve, Pécstől mintegy félórányi autózásra: a neve Liptód, németül Litowr. Lakossága nagyrészt ma is német nemzetiségű, bár a sváb település sajnos egyre öregszik. A helyi Német Kisebbségi Önkormányzat elnökével, Markesz Istvánnal a liptódi múltról, jelenről és lehetséges jövőről beszélgettünk. A falu leépülésének okait Markesz a háború veszteségein túl az ötvenes években elindult falurombolással magyarázza: „Nem dózerrel ment a falurombolás, hanem egyszerűen nem adtak építési engedélyt a helyieknek. Aki szeretett volna itt maradni, az sem tudott mihez kezdeni, mert nem tudtak bővíteni. Mindennek nyomán elvándorlás kezdődött, s zömmel öregek maradtak.” A faluban a hetvenes évek közepéig működött iskola. Jelenleg a gyerekek ingáznak. Egy falubusz oldja meg szállításukat a szomszéd faluba, Babarcra, ahol van óvoda, de iskola ott is már csak alsó tagozattal működik. Az oktatás kétnyelvű, mint ahogy a környéken lévő sváb településeken mindenütt meg van oldva az anyanyelvű oktatás. Arra a kérdésre, hogy miből tud megélni a helyi önkormányzat, Markesz elmondta: „helyi adókból minimális összeg jön be. A központi támogatásokból élünk, és pályázunk néha. Van egy fix támogatásunk, ami kb. ötszázezer forint. Ezt úgy kapjuk, hogy az országosan rendelkezésre álló összeget osztják szét az összes különböző kisebbségi önkormányzat között. Ezen kívül néhány éve van feladatalapú támogatás is. Ez az önkormányzat működéséhez, vagy kulturális tervekhez nyújt segítséget. Szerencsére jó a kapcsolatunk a községi önkormányzattal, a helységet és az áramot például ők biztosítják. Fontosnak tartom, hogy ez a kapcsolat működjön, mert egy nagyobb volumenű rendezvényt csak együtt tudunk lebonyolítani.” A fenti forrásokon kívül a német belügyminisztérium által kiírt pályázatokra az Magyarországi Németek Országos Önkormányzata szokott jelentkezni, s ezt az összeget leosztják a helyi szervezeteknek. „Vannak kiírások, amikkel rendezvényeket támogatnak, de nagyon sok a szociális alapú is.” – tájékoztatott Markesz. Így tudtak például a helyi háziorvosnak felszereléseket vásárolni, vagy be tudták rendezni a kultúrházat, és a fiatalok házának is így biztosítottak bútorzatot. Kisbuszt is sikerült beszerezniük, amivel a gyermekek iskolába ­szállítása mellett az idősek ellátását, ebédeltetését is segítik. Számítógépparkot is a német belügyminisztérium segítségével szereztek. A Liptódi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke elmondta: „mióta lehetőség volt rá, hogy megalakuljanak, külön működik a kisebbségi önkormányzat. De a feladatellátása is különböző, hiszen a mi célunk az identitás megőrzése, erősítése és természetesen a ­hagyományőrzés. Például helyi programokat, rendezvényeket szervezünk, ami az itteni sváb hagyományokon alapul. A kisebbségi önkormányzat például támogatja a hagyományőrző énekkart, ami egyesületi formában működik.” Liptód régi bortermő vidék része. Jelenleg zömmel fehérborokat termelnek, s mivel kötött talaj van, ezért oltott szőlőt. A település a „fehérbor útjának” legkisebb tagja. Az 1800-as években még vörösbortermő vidék volt, és az itteni nedűk eleve Villányiként szerepeltek, nagyon jó minőségűnek számítottak. A váltást a szőlő-gyökértetű (filoxéra) járvány okozta, ami elpusztította a fajtákat, s mire újra beindulhatott volna a termelés, már a helyi lakosok szántóföldi művelésre és állattenyésztésre álltak át. Mára szinte mindenki saját használatra termel bort, piacra kevésbé. „Valamikor minden család a mezőgazdaságból élt a környéken, de a rendszerváltást követő kárpótlás nem oldotta meg a helyzetet, mivel hiányzott ötvenévnyi tapasztalat, s a felszereltséget és a gépesítést sem tudták követni. Most, akinek 3, 4 vagy 10 hektár alatt volt földje, annak abszolút nem éri meg gazdálkodni.”– tájékoztatott Markesz.

A számos rendezvény közül az egyik legfontosabb Liptódon a borverseny, melyet helyi hagyománnyal, a „Hutzelkretje”-vel kötöttek össze. Ez utóbbi máglyagyújtás a dombokon, böjti szokás. A borversenyeken szakmai előadásokat is tartanak, melyeknek Markesz szerint legalább annyi eredménye volt, hogy akad olyan fiatal család, aki ezek hatására nem vágta ki a sok törődést igénylő szőlőjét. Több közös fórum és rendezvény van, amiket központilag szerveznek meg. „Pécsett van egy megyei kisebbségi önkormányzat, és még egy német önkormányzatok szövetsége, ami koordinálja a kisebbségi önkormányzatokat. Ez nagyon jó dolog.” A jövő kilátásairól a kisebbségi önkormányzat elnöke a következőképpen vélekedik: „A nyelv megőrzése nagyon nehéz. Szüleimmel én még beszéltem svábul. A mi gyerekeinkkel viszont már eleve magyarul beszélünk, s az iskolában tanulnak németül. Szerintem a sváb nyelv hamarosan el fog veszni, nagyon kevés fiatal ismeri. Az irodalmi németet igen, de a svábot nem nagyon.” Pedig a sváb nyelvjárás igen gazdag. „Még településenként is különbözik. Két faluval arrébb már egész más a ­kiejtés. Egy észak-magyarországi beszédére egy liptódinak már oda kell figyelnie, hogy megértse, mit mond. Mindenesetre, aki meg akarja őrizni a nyelvét, talál iskolát a gyerekének és megvan a módja, hogy fenntartsák a hagyományokat. Természetesen sokat számít, hogy a szülők mit választanak, de az ötven év alatti korosztály legnagyobb része már magyarul beszél. A ­hagyományokat viszont a fiatalok is ápolják, a nyelvvel van inkább probléma.” Liptódi hólabda recept A liptódi finomságok, édességek világába Rozinger Józsefné, Kati néni engedett rövid bepillantást. A nyugdíjas háziasszony nyolcadikos kora óta vezeti receptes füzetét, hogy unokái is elkészíthessék majd azokat a hagyományos ételeket, melyeket ő még játszi könnyedséggel süt, vagy főz. Liptódon farsangra füles fánk készül, rétest viszont egész évben szívesen sütnek. Karácsonykor nem a kalács, vagy a beigli van terítéken, hanem különböző édes sütemények. Rozinger Józsefné egy igazán finom sváb édesség, a hólabda (Schneeball) receptjét árulta el nekünk. Elkészítéséhez Liptódon speciális formát használnak. Hozzávalók: 5 tojássárgája, 1 egész tojás, két kanál tejföl, 1 dl fehérbor, fél kanál porcukor, liszt amennyit ez fölvesz. Elkészítés: A hozzávalókat összegyúrjuk, majd metélt tészta finomságúra nyújtjuk. Rádlival (derelyevágó) négyszögletű formákat vágunk (kb. 15×15 cm), ezt végül vékony csíkokra rádlizzuk. A csíkokat összegyűrjük, és a formát nagyjából félig megtöltjük vele. A formát becsukjuk és a forró zsírban forgatjuk. Ahogy forgatjuk, a tészta kisül és a forma tele lesz. Miután megsült, ki kell csorgatni és rögtön vaníliás porcukorba kell hempergetni. Munkánk eredménye: omlós és nagyon finom hólabda.

Dénes Ida

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2020 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo