Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Matoricz Teklával, a Magyarországi Német Fiatalok Közössége (GJU) elnökével Pánovicsné Szeiberling Krisztina beszélgetett a mai magyarországi német ifjúsági munka kihívásairól, tendenciáiról, örömeiről.

– Melyek azok a legerősebb környezeti hatások mostanában, amelyekre a GJU-nak reagálnia kell?

Szerintem ezek az utóbbi időben bekövetkezett drasztikus változások, amik a társadalom összetételét, illetve korunk sajátosságait illetik. Gondolok itt arra, hogy habár sok magyarországi német él az országban, a fiatalok bizonyos része nem tanulja a nyelvet és a tradíciókat sem otthon, sem pedig az iskolában, így nem tudnak (vagy nem is akarnak) azonosulni egy magyarországi német érdekeltségű egyesülettel. A fiataloknak viszont az a hányada, akik jó nyelvi kompetenciákkal rendelkeznek, amint elég idősek lesznek, illetve lehetőséget látnak rá, elhagyják az országot. Ez a migrációs hullám persze jó ideje tart, így a GJU-nak meg kellett tanulnia kezelnie ezt a helyzetet a folyamatos utánpótlás-neveléssel. Szerencsére akad olyan tag, aki külföldről is hazajön egy-egy program kedvéért, illetve sokan térnek vissza néhány év után és folytatják a tevékenységüket ott, ahol abbahagyták.

A fiatalabb, 18 év alatti generáció megszólítása talán még nehezebb. A leginkább a 15-18 éves generáció az, akik véleményem szerint szinte minden ilyen jellegű önkéntes tevékenységtől elzárkóznak. A számtalan lehetőség közül nehéz kitűnnünk és motiválnunk a fiatalokat. Szerencsére az utóbbi évek tapasztalatai alapján azok, akiket már általános iskolás korunkban, a gyerekprogramok alkalmával meg tudunk nyerni az egyesület számára, később is stabil bázisai lehetnek az utánpótlásnak. Ilyen pozitív hatásnak tudható be a kötelező 50 órás közösségi szolgálat is, mely során a diákok önként vállalt feladataik során érzik meg a valahová tartozás szükségét és élményét, majd maradnak aktív tagjai az egyesületnek.

A GJU vezetése természetesen látja a gyengeségeket is, azonban a pozitívumokból igyekszünk táplálkozni és csupán tanulni a negatív helyzetekből, melyek véleményem szerint utólag szinte mindig pozitívan zárulnak. Folyamatos megújulással, addig nem látott programokkal igyekszünk lépést tartani a változásokkal, ezzel reagálva a modern világ kihívásaira is.

– Milyen meghatározó irányvonalak mentén képzeled el a GJU közeljövőjét? És a távolabbi jövőjét?

A közeli jövőben fontos célunk, hogy pontos képet kapjunk az egyesület aktuális taglétszámát illetően, és hogy megtaláljuk országszerte azokat a bázisokat, akikre építhetünk. Új alapszabályunk van, mely lehetővé teszi, hogy egyének is beléphessenek a GJU-ba anélkül, hogy baráti körhöz kellene tartozniuk. Reméljük, hogy ez által is sokak számára vonzóbbá válik a belépés. Persze folyamatosan igyekszünk az egyesület stratégiáját is fejleszteni, ebben is jól haladunk, azonban még rengeteg a teendő. Elsődleges céljaink azok maradnak, amik az elmúlt 25 évben mindig is voltak, hogy minél több a magyarországi németséghez kötődő fiatalt hozzunk össze és nekik szervezzünk tartalmas programokat, hogy segítsük őket identitástudatuk kialakításában és erősítésében; hogy minél szélesebb körben megismertessük a GJU-t és, hogy új tagokat nyerjünk a szervezet számára. Itt nem csak újonnan csatlakozókra gondolok, hanem azokra is, akik már régóta részt vesznek az egyesület életében, sőt azokra is, akik esetleg újra csatlakoznának hozzánk. Végső soron az embereket folyamatosan motiválni és aktivizálni kell, még akkor is, ha látszólag mindig jelen vannak.

Hosszú távon természetesen a lehető legfontosabb irányvonal még mindig az utánpótlás kinevelése. Soha nem fogom elfelejteni, mennyit köszönhetek a GJU-nak, és azt szeretném, ha ezt minél többen megtapasztalhatnák, lehetőleg már kiskoruktól kezdve. Minden alkalommal hangsúlyozom továbbá, hogy nem csak az a fontos, mi mit kaptunk a GJU-tól, hanem az is, mit tehetünk érte. Én igyekszem a lehető legtöbb emberrel megismertetni és megszerettetni az önkéntes munka szépségét és hasznosságát, hiszen az egyesület nem véletlenül létezik már 25 éve, nem véletlenül jár ennyi ember a programokra éves szinten.

A közeli és távolabbi jövőre nézve is tehát azt tudom mondani, hogy az a célunk, hogy minél ismertebbé és elismertebbé tegyük a GJU-t a magyarországi németség, és főként a fiatalok körében, hogy legyen egy hely, egy közösség, ahová a fiatalok tartozhatnak, használhatják a német nyelvet (vagy nyelvjárásaikat), és közösen tehetnek a hagyományok ápolásáért. Természetesen a JEV (európai szintű ernyőszervezetünk) által külföldön, sőt az egész kontinensen is sok helyen ismerik a közösségünket, ez véleményem szerint azonban még tovább fejleszthető. A távolabbi jövőt úgy képzelem, hogy minden GJU-s tisztában van azzal, mennyire csodálatos ehhez a közösséghez tartozni, és ezt mindenhol az országban és a világban büszkén fel is vállalja. Végtére is magyarországi németnek lenni menő, GJU-snak lenni pedig még menőbb.

– Mivel lehet manapság a fiatalokat bevonzani a GJU-ba, benn tartani őket a szervezetben?

Első körben azzal, hogy szerencsére (a már említett társadalmi változások ellenére) még mindig sok fiatal van az országban, akiknek fontos a magyarországi német származásuk. Ezek a fiatalok többnyire részt vesznek valamilyen kulturális tevékenységben, mint a tánc vagy a zene, így már megvan a közös alap, ami összehozza ezeket az azonos érdeklődésű fiatalokat. Azonban a saját csoportjukon és az iskolában tanultakon kívül nem ismerik az ország többi részén élő társaik szokásait, nyelvjárását. A GJU fő feladatai közé tartozott mindig is, hogy ezen változtasson. Ezért szervezzük minden évben a különbözőbbnél különbözőbb programokat széles spektrumú korosztálynak. Szerencsére úgy látjuk, hogy számukra valódi értéket képvisel a GJU-hoz való tartozás.
Természetesen az is fontos a bevonzás és megtartás szempontjából is, hogy ezek a programok minőségi szórakozást nyújtsanak, persze „svábos” tartalommal. A világ 25 év alatt óriásit változott, az véleményem szerint azonban soha nem fog változni, hogy a fiatalok szeretnek ismerkedni és együtt mulatni. Tehát a közösség megnyerő ereje mindenképp pozitív és döntő hatással van mind az újakra, mind a visszatérő résztvevőkre és ez is hozzájárul ahhoz, hogy szívesen látogatnak el már ismert rendezvényeinkre, de nyitottak arra is, hogy új programokon vegyenek részt. Innentől kezdve a benntartás már nem is olyan nehéz dolog, ha valaki egyszer jól érezte magát az adott programon, szinte biztos, hogy el fog jönni a következőre is. Természetesen itt is vannak kivételek, hiszen mindannyian más dolgok iránt érdeklődünk és nem mindenki tetszését nyeri el minden program, de törekszünk arra, hogy minél színesebb és változatosabb, érdekes és jól megszervezett programokat kínáljunk, melyek lehetőleg a legtöbb érdeklődőnek nyújtanak ígéretes szórakozást.

– Melyek azok a területek, amelyek a fiatalokat a leginkább érdeklik, és amelyekre programokat lehet építeni? Szerinted miért?

A zene és a tánc, azaz a bálok, illetve a programok nyújtotta fellépési lehetőség. A kreativitásra alapozó, vagy modern, izgalmas programok, mint a kalandparkok és túrák továbbra is népszerűek, hiszen a természetben töltött idő még mindig vonzó, nem csak a kicsik körében. Úgy gondolom, hogy sokszor a GJU egyes rendezvényei jelentik a fiatal felnőtt korosztály számára az egyetlen lehetőséget a kikapcsolódásra, a „nyaralásra”, vagy legalábbis arra, hogy a korábban, a GJU által szerzett barátokkal találkozzanak. Sokszor halljuk ezt, főleg az országos találkozó kapcsán, hiszen azt mindig egy nyári hétvégén rendezzük meg, különböző vízparti helyeken, az ország minden pontjáról érkező résztvevőkkel.

Természetesen igyekszünk a GJU rendezvényeit a mai korhoz igazítani, lépést tartani a változásokkal, azonban a régi, jól bevált programoknak csupán a tartalmán próbálunk kicsit módosítani minden évben. Fontosnak tartom az elnökség többi tagjával együtt, hogy a működő standardok megmaradjanak, viszont természetesen minden alkalommal bele kell vinni valamit, ami még nem volt. Szerintem pontosan ezért tudnak még ennyi év után is érdekesek lenni az egyes táborok, mert a „régi motorosok” már tudják, hogy csupa jóra számíthatnak, az újonnan érkezők számára pedig a színes programokkal tesszük vonzóvá a GJU-t.

– Hogyan jellemezhető a mai fiatalok nemzetiségi önazonosság-tudata?

Ahogy azt már többször említettem, a tendencia azt mutatja, hogy szerencsére nagyon sokan vannak azok a fiatalok, akiknek fontos a magyarországi német származásuk. Sokaknak lehetősége nyílik rá, hogy otthonról hozzák magukkal a hagyományok ismeretét, kicsit kevesebbek ugyanezt tehetik a nyelvvel is. Azonban ezt, mint mindannyian tudjuk, egyre kevesebben mondhatják el magukról. Éppen ezért tartom annyira csodálatosnak, hogy ennyi fiatal van, aki részt vesz a különböző hagyományőrző csoportok munkásságában, illetve a nemzetiségi oktatást választja a hagyományos iskolák helyett.

Saját tapasztalatom szerint egyre többen vannak azok is – legalábbis Baranya megyében, akik szerint „menő” magyarországi németnek lenni. Nem csak felvállalják származásukat, de büszkén hangoztatják is, hogy a nemzetiséghez tartoznak. Ez a pozitív attitűd szerencsére egyre erősebbnek tűnik. A GJU feladatai közé tartozik az is, hogy amennyiben ez sikerül, még jobban felerősítse a fiatalokban ezt az öntudatot, illetve segítse őket abban, hogy hasonló gyökerekkel rendelkezőkkel találkozhassanak, beszélhessenek a programok alkalmával.

Remeknek tartom továbbá, hogy a nemzetközi programok során lehetőség nyílik más nemzetiségek képviselőivel is az eszmecserére, ami különleges lehetőség a saját identitásunk megerősítésére, más megközelítések felismerésére, illetve persze más kultúrák megismeréséhez is.

– Mennyire nehéz teher a szervezet negyedszázados története, az elődök szemlélete a mai vezetőségnek? Mennyire kell nekik, illetve a GJU hagyományainak „megfelelni”?

Tehernek nem mondanám, habár néha érződik a súly, főleg egy olyan remek előddel a hátam mögött, mint Koch Emil. Mindazonáltal úgy gondolom, az embernek szüksége is van egy kis nyomásra az élet minden területén. Hiszen a GJU is munka, azzal a különbséggel, hogy ezt önkéntesként vállaltuk, munkaidőn kívül.

Az alelnökök és én is igyekszünk minden igénynek megfelelni és természetesen sokszor össze is hasonlítjuk magunkat az előző elnökségekkel, ez önkéntelenül is megtörténik az emberrel. Nem gondolom azonban, hogy ezt versenyként kellene felfogni. A GJU-ban mindig is voltak jobb és rosszabb időszakok (mint ahogy minden szervezetnél), ez sokszor nem is a vezetőségen múlik, hanem millió más faktoron. Azt hiszem, mindannyian csak arra törekedtünk, hogy elérjük a kitűzött célokat és ezek a 25 év alatt nem sokat változtak. A fő irányvonalak, melyeket már az alakuláskor lefektettek, a mai napig érvényesek és fontosak a mi generációnk számára is. Ugyanígy sajnos azonos nehézségekkel és konfliktusokkal is nézünk szembe, mint a korábbi vezetőségek. Szerencsére azonban nagyon sok támogatást is kapunk, elsősorban a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatától: ez nemcsak anyagi támogatásban merül ki, hanem a felmerülő kérdéseink, problémáink megoldásánál is mindig segítséget kapunk. De természetesen mondhatnék még számos szervezetet, amely támogat bennünket. Partnereink közé sorolhatjuk természetesen az Európai Népcsoportok Ifjúságát, illetve annak legújabb, magyarországi tagszervezetét, a magyarországi szlovákok ifjúsági szervezetét, akikkel szoros kontaktusban állunk és segítünk egymásnak, akár rendezvényszervezés, akár csak tanácsok terén.

Végeredményben azt hiszem, annyit lehet a GJU-ban és a GJU-ért végzett munkáról mondani, hogy mindannyian szívből teszünk a szervezetünkért, hiszen mindannyian tudjuk: aki egyszer GJU-s, mindig az marad.

Az interjú a „Deutsche Liste – Die erste Wahl” c. Facebook-oldalon jelent meg.