Az erdélyi szászok megtelepedése és az Andreanum

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A német-magyar kapcsolatok 1100 éve 3. rész: az erdélyi szászok megtelepedése és az Andreanum

Erdély történelme során mindig sok népcsoportnak adott otthont. A székelyek egyes vélekedések szerint már a honfoglalás előtt a Kárpát-medencében éltek, sok román történetíró saját népét egyenesen Dacia provincia lakóitól származtatja. Az többé-kevésbé biztosnak látszik, hogy németek a 12. századtól kezdve telepedtek meg a területen.

800px-Feheregyhaza2

Bár egykorú dokumentum nem tanúsítja, a történettudomány mai állása szerint a németek erdélyi betelepedése II. Géza uralkodása idején vette kezdetét. Mint sok más korszakban, ekkortájt is sok konfliktus terhelte a magyar-német viszonyt, III. Konrád német király például Géza helyett Könyves Kálmán eltaszított feleségének fiát, Boriszt látta volna szívesen a magyar trónon. Nem is habozott a trónkövetelőt fegyveresen is támogatni. 1146-ban a magyar királynak előbb Pozsonyt kellett elhódítania Borisztól, majd a Lajta menti csatában egy osztrák-bajor sereget legyőznie.

iigeza

1147-ben német hadak érkeztek Magyarországra – szerencsére csak átutazóban. Kezdetét vette a második keresztes hadjárat, amelyen Konrád is részt vett. Mintegy 1 millió keresztes vonult át az országon, végül súlyosabb incidensek nélkül sikerült keresztülhaladniuk a magyar földön. A sereget elkísérte az egyik legismertebb középkori történetíró, Freisingi Ottó is, aki művében ellentmondásos képet fest az országról. A püspök el van ragadtatva Magyarország paradicsomi tájaitól, ugyanakkor mélyen fel van háborodva azon, hogy ilyen „emberi szörnyetegek” birtokolják.

Otto_of_freising

A keresztes hadjárat egyik eredményeképp a nyugati világ jobban megismerte Magyarországot. Ahogy az egész középkorban, hazánk ekkor is vendégszerető államnak számított, az udvar a hospitalitas jegyében kimondottan bátorította a telepesek érkezését. Az elsők között feltehetően falusi népesség érkezett Erdélybe. Etnikailag vegyes népcsoportról volt szó: voltak köztük flamandok, vallonok és olaszok, ahogy a különböző nyugati német területekről származók is. Szászok nem tartoztak ezek közé, eredetileg a Flandrenses névvel illették őket. A szász elnevezés először egy 1206-os oklevélben szerepel, talán onnan eredhet, hogy a későbbi erdélyi telepesek a keresztes hadjáratból kiábrándulva egy ideig az Elba vidékén tartózkodhattak.

szaszbetelepules

A betelepülők szervezett csoportokban, lokátoroknak nevezett vállalkozók vezetésével érkeztek új hazájukba. A későbbi szász településterületet nyugat felől kezdték benépesíteni, első szálláshelyük Szászváros környékén lehetett. III. Béla idejére már benépesítették Nagyszeben környékét is, erről egy 1191-es oklevél is tanúskodik, mely azt Ecclesia Theutonicorum Ultrasilvanorumként említi. Ebben az iratban, amely első ízben nevezi meg Nagyszebent, a szászok önálló prépostságának megalapításáról rendelkeznek. Az újonnan letelepedettek között többségben voltak a földművesek és az iparosok, de érkeztek nemesek és papok is. A vezető réteget az ún. gerébek alkották, akiknek az igazságszolgáltatásban és az államhatalommal való kapcsolattartásban is volt szerepük. Még a XIII. században nagyobb számban érkeztek német bányászok is Erdélybe, többek között Beszterce és Radna vidékére.

A szász települések kezdettől fogva rendelkeztek bizonyos önkormányzatisággal, jogaik egységesítésére azonban csak az 1224-ben kiadott Andreanumban került sor. Az „arany szabadságlevél”-ként is ismert okirat eredetije nem maradt fenn, de intézkedéseit az évszázadok során több alkalommal megerősítették, első ízben 1317-ben. A dokumentum jogérvénye Szeben provinciára, azaz a Szászváros és Barót közti területre terjed ki, ezen belül széleskörű autonómiát biztosít az itt élőknek. A szászok maguk választhatták meg bíráikat, papjaikat, sőt, Szeben grófját is. Rögzítették az adó mértékét, és a katonai szolgálatot. Szabad vásártartási és kereskedelmi jogot kaptak, a földeket és az erdőket egyaránt szabadon használhatták. A kiváltságlevél a korabeli Kelet-Közép-Európában egyedülálló, hasonlóan részletes telepesjogi dokumentumot nem ismerünk a térségből.

Mayer István

Történelmi sorozatunk eddigi részei >>>

 

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2019 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo