Német betelepítés a Felvidéken: a szepességi szászok

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A német-magyar kapcsolatok 1100 éve, 4. rész

A történelmi Magyarország északkeleti részén terült el a Szepesség. A hegyvidékes vármegye ásványkincsekben rendkívül gazdag volt, ezek kitermelése nem kis részben a szepességi szászok nevéhez fűződött.

locse

A szepességi szászok és erdélyi „névrokonaik” történetében számos párhuzam figyelhető meg. Ezek közé tartozik, hogy nekik sincsen több közük Szászország lakóihoz: több különböző területről érkeztek Magyarországra. Feltehetően az ő betelepítésük is II. Géza király idején kezdődött meg, bár nagyobb tömegben csak a 13. század elejétől telepedtek meg az országban, és kiváltságaik rögzítésére is később került sor, mint az erdélyi szászokéira.

Egyik első említésük egy bizonyos Adolf prépost nevéhez fűződik, aki 1209-ben birtokadományt kapott II. Andrástól a Poprád folyó mentén. A prépost több szálon is kötődött az udvarhoz: testvére Gertrudis királyné udvarhölgye, elődje és egyben szóvivője, Ekbert – a bambergi dóm építtetője – pedig annak testvére volt. Adolf a területet örökletes birtokként kapta meg, kimondottan azzal a céllal, hogy német telepesekkel népesítse azt be.

karte

Nemcsak Magyarország területére érkeztek németek: I. Henrik sziléziai herceg az 1230-as években a Dunajec völgyét, a Szepesség északi határa mentén lévő lengyel területet telepítette be. Részben ennek ellensúlyozásaként kapott 1256-ban Jordan von Gargau gróf birtokot ugyanebben a térségben. A szepességi gróf volt a Görgey család megalapítója.

Míg az északi szepesi területekre főleg parasztok és kézművesek érkeztek, a déli részekre jelentős részben bajor és tiroli bányászokat telepítettek. Ezeknek a bányászoknak alapvető szerepe volt a felvidéki arany- és ezüstkitermelésben, központjaik Gölnicbánya, Szomolnok és Igló voltak. A későbbiekben letelepedett kereskedők is nagy mértékben hozzájárultak a Szepesség városiasodásához.

Az erdélyi szászok Andreanumjához hasonló szabadságlevelet 1271-ben V. István adta ki Szepesség németségének. Ebben biztosították számukra a szabad bíró- és plébánosválasztást, a király pedig lemondott jogai közvetlen gyakorlásáról, képviseletét Lőcse grófja látta el. Sajátos megoldás a ius proprium, azaz a telepesek magukkal hozott szokásjogának érvényesítése. Az oklevél szerint nem várható el, hogy a hospesek ismerjék a tőlük idegen jogrendszert, ezért korábbi jogaikkal élhettek. A dokumentum szabályozza a Szepesség lakóinak adó- és védelmi kötelezettségeit is.

soltesz

A szepességi német területek sajátossága, hogy az erdélyi szászokéval szemben nem egységesek, hanem különböző nemesi birtokok ékelődnek közbe. Ez az idők folyamán sok konfliktus okozója lett. A felvidéki német telepítések szervezői a soltészok voltak. Tőkeerős vállalkozókról van szó, akik üzleti hasznot reméltek tevékenységükből. Az újonnan benépesedett városokban tekintélyes polgárok lettek, de az idők folyamán jelentős részben nemesi rangra emelkedtek.

Sorozatunk következő része a középkori városok német népességével foglalkozik, különös tekintettel Pestre.

Mayer István

Történelmi sorozatunk eddigi részei >>>

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2019 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo