Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Augusztus 20. jeles és fontos dátum a babarciak naptárában, mert ezen a napon tartják a búcsút. 1807-ben készült el a szép, tágas, Szent István tiszteletére szentelt templom középkori elődje helyén. A babarciak rokonaikkal, barátaikkal és a falu egykori lakóival közösen évről évre misével, illetve zenével és tánccal ünneplik meg az eseményt. 2015-ben egyenesen öt napig tartott a rendezvény, hiszen mégiscsak különleges alkalom, ha egy település alapításának 1000 éves jubileumáról emlékezhet meg.
A helységet már a pécsváradi apátság 1015-ös alapítólevele is megemlíti, de régészeti leletek szerint ennél korábban is laktak a vidéken. A Baborch név egy 1325-ös eredeti oklevélben jelenik meg. Több másik faluval együtt Babarc az apátság birtokaként egy nagyobb gazdasági egység részét képezte. Egy 1474-es oklevél Babarcot már vásártartó helyként említi. Ám a 16-17. századi török uralom véget vetett a fejlődésnek. 1698 és 1752 között azután 318 német család érkezett a faluba, bár közülük többen továbbköltöztek, de 1784 és 1786 közt további 46 család telepedett le az ún. sváb faluban. A község életében a 20. századig újabb fellendülés következett, azonban a két világháború súlyos nyomokat hagyott maga után. A németek második világháborút követő kényszermunkára hurcolása és elűzése, valamint a felvidéki családok betelepítése megváltoztatta ugyan a falut, ám lakói mindent megtettek, hogy ne veszítsenek küzdeni akarásukból.
A babarciak büszkék községükre. Mindig annak javáért dolgoznak, miközben egyszerre tartják szem előtt a múltat és a hagyományokat. Ennek megfelelően állították össze a búcsú programját is.
Augusztus 19-én első alkalommal nyitotta meg kapuit a Svábudvar. Az öreg sváb parasztházat a Tóth-Schiebelhut család vásárolta meg és varázsolta újjá gondos munkával. Innen vitték az ünnepi sátorhoz a búcsúfát, ahol zeneszó mellett állították fel. Augusztus 20-án az ünnepi szentmisét követően felszentelték a felújított világháborús emlékművet és az 1000 éves fennállás emlékkövét. A plébánia udvarán leleplezték a babarci születésű Dr. Schwartzer Ferenc (1818-1889), a magyarországi elmegyógyászat megalapítójának emléktábláját. A színpadon egymást váltották a babarci kultúrcsoportok. Természetesen a német partnertelepülés, Willingshausen-Loshausen tánc- és népviseleti csoportja is fellépett, ők is nagy tapsot kaptak. Már ezt a testvérkapcsolatot sem tegnap létesítették. Harminc évvel ezelőtt írták alá a megállapodást, jövőre Hessenben, a Schwalmban nagy ünnepséget fognak rendezni, hiszen a barátság már nemzedékeken ível át.
Az ünnepsorozat harmadik napján régi játékokat lehetett kipróbálni és szurkolni a futballmeccsen. Kisvonat vitte körbe a vendégeket a faluban, akik több helyen kiállításokat tekinthettek meg.
A szombat a fúvószenéé volt, a Babarci Dorfmusikanten és a Grazi Fúvószenekar nemcsak a délutáni programról gondoskodtak, hanem megalapozták az esti bál hangulatát is.
Az utolsó napon még egyet sikerült rátennie a babarciaknak a „Stimmungsparade”-val. Zárásként a hagyományoknak megfelelően kitáncolták a búcsúfát. A babarciak ezer éves községükben nagyon jól tudják, hogy kell ünnepelni, a babarci búcsút idén is igazán vidám hangulat uralta.
Ambach Mónika
