„Kitalált ünnepek”: színjátszótábort tartottak Pécsett
Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Íme egy kis visszatekintés a nyárra: az MNOÖ támogatásával valósulhatott meg Pécsett a 20. szünidei színjátszótábor. Olvassa el Ön is Lazáry Orsolya pedagógus lelkes beszámolóját, amelyet egy csokorra való vidám fotóval illusztráltunk!
A 20. szünidei színjátszótábor idén nyáron a pécsi Koch Valéria Iskolaközpontban került megrendezésre. Résztvevői a területi színházi fesztiválok győztes csoportjai és tanáraik voltak. Összesen 60 diák és 6 tanár vett rajta részt, Pécsről, Törökbálintról, Nagyvázsonyból, Mohácsról illetve Pilisvörösvárról érkeztek. A szünidei tábor témája „Imaginäre Feste” („Kitalált ünnepek”) volt.
A törökbálinti Bálint Márton Általános és Középiskola vendégtanáraként vehettem részt a projektben és figyelhettem meg a munkát, amiről a következőkben szeretnék beszámolni.
Az ország különböző régióinak négy csoportja hétfőn délután érkezett meg a pécsi Koch Valéria Iskolaközpont kollégiumába, ahol Berta Erzsébet házigazda csoportjával együtt szeretettel köszöntötte őket. Miközben a tanárok bemutatkoztak egymásnak és öt vegyes csoportra osztották a diákokat, azok elfoglalták szobáikat és ismerkedtek egymással. Az új iránti nyitottság nemcsak nálunk, tanároknál volt érezhető, hanem a diákok között is, mert amikor a csoportfelosztás kihirdetésére az aulába hívták őket, már új barátaikkal érkeztek. Az aulában a csoportok ismerkedési játékokat játszottak, végül ismertették a tábor napirendjét. Egy diák trombitán játszott, ezzel jelezte a reggeli felkelést és a takarodót. Este meglátogattuk a városközpontot és megtekintettük az óvárost. Utána a gyerekeknek szabad program következett, ezalatt mi tanárok Faragó Tímea segítségével ismerkedési, koncentrációt, reakció- és nyelvi játékokat sajátítottunk el. A másnapi trombitaszó után, aki akart, részt vehetett a rendszeres reggeli tornán. Utána elkezdtük játszani az újonnan tanult játékokat, hogy a gyerekek jobban megismerjék egymást. Érdekes volt, hogy e foglalkozások során sokkal pontosabban fel tudtuk mérni a diákokat, mint a szokványos tanítási órákon ugyanannyi idő alatt. Ez a tapasztalat később segítségünkre volt a szerepek kiosztásánál. Csodáltam, hogy mindannyian jól szórakoztak, noha életkoruk 10 évestől 16 évesig terjedt. A nap eredménye már a vacsoránál látható volt: a diákok teljesen fesztelenek lettek.
A következő napot ismét játékokkal vezettük fel, majd előadtuk a hét témáját és meghallgattuk a résztvevők ötleteit, melyeket utána megbeszéltünk. A diákok gondolatai olyan mélyenszántóak voltak, amire ilyen rövid ismeretség után nem számítottam volna. Estére minden csoport tudta, melyik ünnepet kell előadnia. A harmadik napot a darabok keletkezési napjának nevezhetnénk. A diákok a témájukhoz kitalált spontán szituációkat játszottak el saját csoportjukon belül. A különböző csattanókat egy egésszé formálták, és kialakult a darab mondanivalója. Vendéglátónk a kulisszák kialakításához rendelkezésünkre bocsátotta színházi eszköztárát.
A következő délelőttön Geresdlakra kirándultunk. Ott két csoportra oszlottunk, hogy Margit néni megmutathassa nekünk a babamúzeumot és a kendőmúzeumot, Erzsi néni pedig a tájházat. Utána a Zsolnay Negyedbe vitt a busz, ahol megismerkedtünk a bábszínházat. Alkalmunk volt arra is, hogy betekintsünk a színpad mögé. Megmutatták nekünk az egész épületet az igazgatói szobától egészen a műhelyekig. Ott érdekes beszélgetést folytattunk a bábkészítőkkel egy báb előállításának időtartamáról, módjáról és feltételeiről. Délre visszaértünk a kollégiumba, ahol egész délután próbáltuk németül a darabot. Ekkor világosodott meg számomra, hogy a korábban említett játékokat célzottan a produkció segítésére szánták, mert bemelegítésnek ismét elővettük őket, hogy a mozdulatlanságot vagy a párbeszédek hangerejét korrigáljuk. Mivel az előadásig rendelkezésre álló idő meglehetősen rövid volt, mindenki arra összepontosított, hogy minél jobban megtanulja a szöveget és a jelenethez tartozó gesztusokat. Péntek délelőtt tartottuk a főpróbát. Utána a gyerekek pihentek, hogy az előadáson a legjobbjukat tudják nyújtani. 17 órakor végül eljött az idő, és a diákok bemutatták darabjaikat szüleiknek, a látogatóknak és a többi csoportnak. Mindegyik darab kiváló volt.
Az első csoport a „Tag des Puddings”-ot („A puding napja”) játszotta el. Szent György pudingot szeretne enni, de egy hétfejű sárkányasszony őrzi a pudinggyár kapuját. A sárkány fejei különböző mindennapjainkból ismert nőket szimbolizálnak. Mivel mindegyikük valamit követel a pudingért cserébe, Szent György mérges lesz és levágja a fejüket. A hetedik fej viszont egy boszorkány, aki végül megtanítja Szent Györgyöt, hogy harciassága ellenére mégiscsak egy nő készíti el neki a vágyott pudingot.
A második csoport a „Tag der Höflichkeit”-ot („Az udvariasság napja”) választotta. Egy pörgős, hektikus világban játszódik, míg képbe nem kerül egy ráérős, nagyon lassú nő. Amint a polgármester meglátja, milyen udvariatlanul viselkednek egymással az emberek, meghirdeti az udvariasság napját, és mindenki előzékeny lesz.
Ugyanezt a témát dolgozta fel a harmadik csoport, de egész más megközelítésben: Zeus Teibetus Griechisches Halbgottus dühös, mert az emberek túl hangosak és nem tud aludni. A csoport olyan szituációkat jelenített meg, amelyben az emberek nincsenek tekintettel egymásra. Ezért Zeus meghirdet egy napot, amelyen mindenkinek kedvesnek kell lennie. Az emberek kibékülnek egymással, csak egy gyerek nem érti a változást, mert nem volt ott a hirdetéskor.
A negyedik csoport „Der Tag der Ehrlichkeit”-ot („Az őszinteség napja”)játszotta el. Egy olyan családról szól, amelynek tagjai folyamatosan hazudoznak egymásnak. Végül szétesik a család, de felébred a lelkiismeretük, őszinték lesznek, így minden gond megoldódik.
Az ötödik színtársulat a „Der Tag der Vereinigung der Menschen und der Superheroes” („Az emberek és a szuperhősök egyesülésének napja”) címet választotta. A darab szuperhősökről szól, akik egy szörnyűségre készülnek az emberek ellen, de azok felülkerekednek rajtuk és megmenekül a világ.
A tanárok meglepetésként egy saját darabbal egészítették ki az előadás, amely a tábor eseményeit és a darabok poénjait dolgozta fel.
A színházi előadás után érezhető volt a megkönnyebbülés, mert előzőleg nagyon lámpalázasak voltunk. Mivel a diákok maguk alkották meg a darabjaikat és mindenki beépíthette az ötleteit, remekül szórakoztak és motiváltak voltak. A hőség és a fáradtság ellenére próbálták a darabjaikat és kitettek magukért. Mindenki felvállalta a felelősséget a szerepéért, megtanulta a szövegét, és mindent megtett, hogy sikeres legyen a színdarab.
Számomra élmény volt megtapasztalni, hogyan vehetők rá a diákok, hogy németül beszéljenek. De még mélyebb benyomást tett, hogy a darabok készítésekor belső értékekről esett szó, és az egymással szembeni empátiát is szorgalmazták.
Lazáry Orsolya
Magyarra fordította: Mayer István
