A betelepítés az emlékezéskultúrában: Fata Márta előadása az ELTÉ-n

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A Duna menti sváb múlt ismert kutatója, a tübingeni Duna Menti Sváb Történeti és Országismereti Intézet (Institut für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde – IDGL) munkatársa, Dr. Fata Márta október 6-án az ELTE vendége volt. A jelenlévő hallgatóknak és érdeklődőknek arról beszélt, milyen kép alakult ki az egykori betelepülőkről ill. ez milyen formában maradt fenn.

Az emlékezéskultúra ma konjunktúráját éli, különösen az Assmann házaspár munkája nyomán népszerű kutatási területté vált. Fata Márta a betelepítést követő korszakokban követte nyomon a Duna menti sváb történelmet.

Az előadás első részében a kutatónő vetélkedő narratívákról beszélt. Példaként a közismert Feszty-körképet mutatta meg. A magyar millenniumra készített kolosszális festmény a magyar nemzeti tudat szimbóluma. Legalább két további munkát inspirált: egy szerb festményt illetve Stefan Jägernek a németek magyarországi bevándorlását ábrázoló közismert képét.

jagerkozep

Amikor a török kiűzése után megkezdődtek a betelepítések, a későbbi telepeseknek hamis képet adtak a magyarországi viszonyokról. Az ország termékenységéről, a varázslatos természeti környezetről beszéltek, de sosem hangsúlyozták, hogy többségében pusztáról vagy mocsárról van szó, ahol szinte senki nem lakik. Nem csoda, hogy csalódottak voltak a betelepülők. Ezt elsősorban az e korból ránk maradt levelek és beszámolók támasztják alá, mint például Francesco Griselini úti beszámolója a 18. század végéről.

Az ország fejlődésével párhuzamosan az arról alkotott kép is kedvezőbbé vált. Amikor 1784-ben Pfalzban a Magyarországra való kivándorlás ellen agitáltak, a későbbi telepesek már tudták, hogy az ország valójában kimondottan lakható.

Az előadás következő része az irodalmi művek és iratok kollektív emlékezetben betöltött szerepét vizsgálta. Elsőként az úgynevezett bogárosi petícióról esett szó. Ebben az 1849-es dokumentumban már megjelenik a legtöbb toposz, amelyeket a Duna menti svábokkal kapcsolunk össze.

A 19-20. században két irányzat alakult ki a magyar többség iránti hozzáállás alapján. Az egyik csoport úgy vélte, a németeknek integrálódnia kell a magyar kultúrába, a németek magyarországi tevékenységét a magyar történelem részének tekintették. A másik, német-nemzeti párt tipikus képviselője a bánáti születésű író, Adam Müller-Guttenbrunn volt, akinek a regényeiben csak a németek hozták el a kultúrát a félbarbár földre.

A két háború között különösen az egykori telepesek áldozatos munkáját emelték ki, így például Bleyer Jakab. Basch Ferenc Antal ezt „pionírharcnak” nevezte. A Bácska déli részén megtartott betelepülési emlékünnepek különösen jelentősek voltak az identitásépítésben. Emlékműveket is állítottak: ezekben a helységekben korábban csak szakrális szobrok voltak.

A második világháború után újból a családi emlékezet került előtérbe. A Duna menti sváb identitás megőrzésében nagy jelentőséggel bírtak a kitelepítettek által kiadott „Heimatbuchok”, honismereti kötetek.

budakeszi

Az előadás végén az utóbbi évek történései kerültek terítékre. Számos betelepülési emlékművet építtettek, újból rendeznek jubileumi ünnepségeket. A magyarországi történelmet a magyar részeként kerül újraértelmezésre. A jövőben mégis a család marad a nemzeti identitás hordozója.

Mayer István

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2019 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo