Múltidéző emlékezés

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A mezőberényi németek kitelepítésének 70. évfordulója

Május 7-én, a mezőberényi németek kiűzettetésének 70. évfordulóján emlékezett meg a helyi német közösség, a város és a megye vezetése, valamint a civil társadalom arról, hogy 1946-ban ezen a napon indították útnak a bajorországi Malmsheimban működő elosztó táborba a marhavagonokba zsúfolt 491 mezőberényi svábot, többnyire idős embereket és gyerekeket, hogy sok-sok megpróbáltatás után otthonra leljenek az éhező, romokban heverő, történelmének legsúlyosabb válságával küszködő Németországban.

p5071139-151685

A Himnusz hangjai után az esemény fő szónoka, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzetközi és Európai Uniós Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkára, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, Prőhle Gergely mondott ünnepi beszédet. A szónok felidézte a kor diktatúráinak közös gyakorlatát, amely alantas politikai megfontolásokból fogalmazta meg és ültette át a gyakorlatba a kollektív bűnösség elvét, aminek a háború befejezésének szinte napra egy éves évfordulóján esett áldozatul a mezőberényi németség azon része, amelyet nem hurcoltak el a szovjetek még 1945 januárjában rabszolgamunkára a Donyec medencei szénbányákba. A helyettes államtitkár azzal a családi indíttatású üzenettel zárta mondandóját, hogy német származásunkból és hagyományainkból eredő azonosságtudatunk tökéletes és konstruktív összhangban megélhető büszke magyarságunkkal. Végül kifejezte örömét, hogy a kormányzat anyagi támogatásának köszönhetően hamarosan méltó otthona lesz Mezőberényben a német közösségnek.

Lázárné Skorka Katalin evangélikus lelkész igeszolgálata után a jelen lévő kitelepítettek, valamint a város, a megye, a német intézmények és a civil szervezetek képviselői, valamint a mezőberényi polgárok elhelyezték a megemlékezés virágait a 2002-ben felállított kitelepítési emlékmű talapzatán. Az ünnepség a Magyarországi Németek Himnuszának eléneklésével ért véget.

A megemlékezés azonban ezzel még nem ért véget. A Mezőberényi Német Hagyományápoló Egyesület déli 12 órától egy négy előadásból álló „Múltidéző emlékezésre” invitálta a megjelenteket az I. kerületi Német Evangélikus Egyházközség tanácstermébe.

p5071236-608629

Henger Péter, a Mezőberényi Helytörténeti és Tájvédelmi Egyesület elnöke „A mezőberényi németek betelepítése a XVIII. században – kirajzásaik az 1800-as évek első harmadában” címmel tartott előadást. Felidézte Békés megye fokozatos elnéptelenedését, a gazdaság újraindíttatásához szükséges betelepítési akciókat, az evangélikus német és szlovák telepesek, valamint a református magyarok törökök utáni „honfoglalását”. Az előadó emlékeztetett arra a kevésbé ismert tényre, hogy a berényi németség néhány évtized alatt annyira megerősödött, hogy az 1800-as években már népesség-kibocsátó közösséggé vált, pl. a közeli Gyoma, ill. az erdélyi Szemlak irányába.

p5071232-913181

Körösi Mihály helytörténész a málenkij robotról szóló előadásához mottóul egy Wass Albert idézetet választott: „Mit vétettem ellenetek, urak? És mit vétett az én népem…” A költő-író jajkiáltása a közép-európai népcsoportok sorsközösségének kifejezése. Wass Albert az erdélyi magyarságról szólva ugyanarra a szenvedésre utalt, mint amit a munkaképes berényi lakosság -16 évestől közel 60 évesig – volt kénytelen elszenvedni Sahti, Novo Sahti és Krivoj Rog vas- és szénbányáiban, ki 2 és fél, ki öt éven át.

p5071252-663263

Dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója „Elszakadás a szülőföldtől – mozaikok a berényi német kitelepítettekről” című előadásában levéltári adatokra, valamint a Mezőberény Öröksége III. Kötetben megjelent dokumentumokra hivatkozva elevenítette fel a kitelepítettek megpróbáltatásait: a lelki kivetettséget, a nélkülözést, az éhezést, a reményvesztettséget, majd az új otthonra és hazára találás élményét.

p5071258-705177

Az múltidéző emlékezés befejező előadását Dr. Réthelyi Miklós korábbi miniszter, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke tartotta, aki „Nemkívánatos elemek” és segítőik címmel az 1951-es „magyar-magyar” kitelepítésről szólt. A magyar történelem tragikus fintora, hogy amikor a győztes külföldi hatalmak már nem tudnak, nem akarnak többet ártani, akkor a diktatúra hatalmaskodik ártó szándékkal a neki nem tetsző, un. „nemkívánatos”, „osztályidegen” elemekkel. 1951 nyarán 251 családot költöztettek ki többnyire budai otthonából Mezőberénybe. A Budapestről történt kitelepítésnek nem voltak törvényben foglalt, pontos kritériumai, mint ahogy azt sem lehet tudni, miért Mezőberényt érte a „megtiszteltetés”, hogy a legtöbb kitelepítettet volt kénytelen befogadni. Egy-egy család kiűzettetésének esetenként az volt az egyetlen oka, hogy az öröklött szép, kényelmes lakás megtetszett valakinek, aki dönthetett vagy döntethetett a lakó eltávolításáról.

p5071266-569373

Az viszont biztosan nem a véletlen műve, hogy a kitelepítetteket, a mezőberényi köznyelvben a „pestieket” az időközben kuláknak minősített, sokszor német származású nagygazdáknál szállásolták el. A hatalom az egyik nemkívánatos elemet összezárta a másik nemkívánatos elemmel, remélve hogy kölcsönösen tönkreteszik egymást. Hál’Istennek nem így történt. Ahogy Réthelyi professzor előadásának záróelemeként hangsúlyozta: a kényszerrel összezárt, s ezzel közös sorsra ítélt emberek többnyire egymásra találtak, a lehetőségekhez mérten segítették egymást, megmentve maguk és közösségük számára a túléléshez szükséges cselekvő becsületet.

Kisari Miklós
Mezőberényi Német Hagyományápoló Egyesület


Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2018 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo