Egy háborúban nincsenek nyertesek, végül szinte csak áldozatok maradnak

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A Zentrum-Programme im HdU sorozat 2016. június 8-ai rendezvényének középpontjában ezúttal egy személyes történet állt. Pontosabban fogalmazva háborús élmények, fogság és hazatérés voltak a fő motívumok. Udo Pörschke megtalálta nagyapja háborús naplóját, ami arra sarkallta, hogy további kutatásokat végezzen, amikből végül egy dokumentumfilmet készített.

IMGP6430 (1)

Udo Pörschke 1968-ban született Bambergben. Miután tanári szakon befejezte tanulmányait, bajorországi és mexikói iskolákban tanított, végül 2011-ben Bonyhádon folytatta pályafutását. Jelenleg is Bonyhádon él, szabadúszó íróként tevékenykedik. 2005 óta jelennek meg novellái különböző antológiákban.

 IMGP6447

Gazdag élettapasztalata ellenére az elűzetés és menekülés fogalmával először 2011-ben Bonyhádon találkozott a magyarországi németek története kapcsán. Gyerekként sosem volt tudatában annak, hogy ő maga is elűzött szülők gyermeke. Édesapja Königsbergből, a mai oroszországi Kalinyingrádból, édesanyja a sziléziai Schweidnitzból, a mai lengyelországi Świdnicából származik. A családban sosem meséltek neki erről az időszakról történeteket, a legkorábbi megmaradt családi fotó is csak 1966-ból maradt fenn, mely a szülei bambergi esküvőjén készült.

IMGP6432

2013-ban azonban minden megváltozott számára. Édesapja közölte vele, hogy rákbeteg és nincs sok ideje hátra, majd számára eddig ismeretlen családi dokumentumokat, köztük szeretett nagyapja zsoldkönyvét nyújtotta át neki, amivel elkezdődött kutatómunkája. A zsoldkönyv lapjai közt ugyanis egy füzetszerű háborús naplót talált. Miután kibetűzte a régies írással megfogalmazott naplót, úgy döntött, hogy nyomózóútra indul.

 IMGP6475

Családjában még arról sem tudtak, hogy nagyapja melyik országban töltötte hadifogságának éveit. Így egy 3000 kilométeres útra indult, élete nagy utazásába kezdett. Az utazás Alt Madlitzban kezdődött, ahol a nagyapa rádiótechnikusként szolgált és társaival 1945. április 20-a körül azt a parancsot kapta, hogy pusztítsanak el minden készüléket, majd vonuljanak a főváros, Berlin felé. Pörschke a naplónak köszönhetően Alt Madlitzban kezdte kutatását, találkozott egy idős emberrel, aki gyermekkora óta a településen él és az akkori történésekről be is tudott számolni. Pörschke a feljegyzések alapján többek között a németországi Halbén, Kummersdorfban, Terbbinben, Göritzben valamint a lengyelországi Świętoszówban, Świdnicában és Zabrzében is kutatott. Az utazásra egy barátja egy egyszerű kis videokamerával kísérte el, és dokumentálta az eseményeket, amiből végül dokumentumfilm készült, melyhez zenét is külön komponáltak.

IMGP6454

Utazása során több akkori szemtanúval is találkozott, és többek közt hálával gondol vissza a lengyel emberek segítőkészségére is. A film egyik legmeghatóbb jelenete, amikor a 95 éves egykori német katona a Berlin felé, az oroszok elől való menekülés során egy fiatal német menekült anyával való találkozásról mesél. A film megjelenése után pozitív fogadtatásban részesült, többeket megérintett, ugyanis kiderült, hogy itt nem csupán egy ember, hanem milliók történetéről van szó. Háború, elűzetés, menekülés, a haza elvesztése egyetemes témák. Nagyon hasonló lehetett az iszonyat érzése a sziléziai németekben, a magyarországi németekben és lehet sokaknak napjainkban Szíriában is. A film levetítése előtt Udo Pörschke kihangsúlyozta, hogy nagyapja nem az ellenség, hanem a háború áldozata volt.

IMGP6439

A film révén számos további érdekességről informálódhatott a közönség. Többek közt az úgynevezett „Würzburg-Riese” nevű, hatalmas radarkészülék paramétereiről, illetve hogy a felkeresett helyek egyike a modern űrkutatás születésének helyszíne is egyben, ugyanis Kummersdorfban kísérletezett először rakétáival Wernher von Braun. Továbbá a film kapcsán kiderült, hogy nemcsak Sztálingrádnál, hanem Berlin közelében is volt egy katlan. A közönségre a film azon jelenete is mély benyomást tett amikor Udo Pörschke édesanyja szülővárosa, illetve szülői háza után kutatott, és az eközben való érzéseit taglalta. A film az akkor 40 évesnél is idősebb nagyapa, 1949-ben Weidenbe, a családhoz való megérkezésével és az azt követő „hallgatás éveinek” ábrázolásával ér véget.

IMGP6461

Mivel a film témája nagyon inspiráló, a közönségből sokan intéztek kérdést az Udo Pörschkéhez. Ennek során kiderült, hogy a filmből és az összegyűjtött információkból könyv fog készülni. Érdekes volt hallani, hogy a kutatásokhoz magánemberektől (többek közt lengyelektől) több segítség érkezett, mint a különböző hivataloktól. Pörschke sok segítséget kapott történelmi témákkal foglalkozó egyesületektől is. Kutatásainál a mai kor technológiái is sokat segítettek, így például az internet a helyszínek és a személyek megtalálásában is.

IMGP6472

Korunk technikájának köszönhetően Pörschke kutatásai és utazása részletesen dokumentálva fennmaradnak az utókor számára. Ugyanakkor egy előadással összekapcsolva az élmény sokkal mélyebben megmarad a közönségben, ahogy ezt a bemutatót követő beszélgetések során is tapasztalhattuk.

Frei Nándor


EMMI EMET logók

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2019 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo