Ünnep volt Kalaznón!

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Bizonyára őrültségnek tűnik a mai profitközpontú világunkban, egy olyan kezdeményezés, ami a múltidézés, az őseink értékeinek megőrzése céljából, jelentős pénzügyi áldozatok árán történik. Talán úgy is gondolhatná az ember, hogy ilyen tényleg csak a mesében van. És mégsem. Nem mese ez, csak meseszerű…

IMG_7202

A történet évszázados mélységű. Kalaznó bő harminc kilométerre fekszik Szekszárdtól Siófok felé haladva, Hőgyész mellett. A német nemzetiségi falucska a 20. század végére megismerkedett az elnéptelenedés, elszegényedés fogalmával. Szerencsére, fantasztikusan szép környezete, zsákfalu mivolta hozott városlakókat pihenésre. Sőt házvásárlással, felújítással megújulási lehetőséget e falucskának. A település után következzék a Lux család konkrétan. Meglepve hallottuk, hogy már a 20. század elején kijártak Amerikába az építőiparban, vendégmunkásként dolgozni. Ugye el tudják képzelni mit jelenthetett ez akkor, ilyen távolságban. Nem hetelést, vagy havi hazalátogatást, hanem néhány évi távollétet. A férfiak a messzeségben dolgoztak, az asszonyok otthon álltak helyt, de nemcsak a családban, hanem a mezőgazdaságban, fenntartva a birtokot, míg lejár a tengerentúli munka ideje. A nagy családi erőfeszítés 1942-re hozta meg gyümölcsét, akkorra épülhetett fel ez a mai szemmel is csodálatos épületkomplexum. Nem sokáig örülhettek azonban, mert a birtokot, a házat, mindent elsodort a történelem.

IMG_7330

A csoda hét éve történt, amikor a család visszavásárolhatta a pusztulófélben lévő épületet. Először a pajtát, a nyári konyhát, majd apránként a lakóépületet is sikerült igényesen felújítaniuk.

De ez még mindig csak a kezdete a mesének, mert nemcsak megmentettek egy épületet az utókor számára, hanem lelkes, művészetszerető emberek lévén, megalapították a galériát: Johann Lux Stallgelerie néven. A galéria rendezvényeinek sora is már elég hosszú, ebbe csatlakozhattunk bele, most a hétvégén. A rendezvény a MAGYARORSZÁGI NÉMETEK NAPJA címet kapta. A bevezetőt Csorba Károly, a házigazda mondta és ismertette a ház és a galéria történetét. Őt követte Wolfartné Stang Mária megemlékezése a kitelepítésről. Majd egy érdekfeszítő előadást halhattunk dr. Erb Máriától: „A magyarországi német nyelvjárások, kalaznói és murgai dialektus” címmel. Ezt követte a hármas kiállítás megnyitó. Képekkel: „Élő hagyomány-Nagynyárád” Máy Lydia és Péter fotóművész házaspár kiállítása, textíliákkal: Kékfestő kiállítás Nagynyárádról (bemutatta: Erbné Merkler Csilla), Kalaznói viseletek (autentikus állapotban megmaradt öltözetek bemutatása).
Közreműködtek: Vergissmeinnicht Kórus, (Hőgyész); Orgyán Csanád harmonika, (Nagynyárád)

IMG_7288

A képeket nézegetve azon tűnődtem, hogy szebb, a témához illőbb helyszínt el sem tudtam volna képzelni. A hangulat igazán baráti volt, mindenki nagyon jól érezte magát. A hazulról hozott sütemények és borok jó alapot képeztek a hosszú beszélgetéseknek. A zuhogó eső sem tudta megzavarni a hangulatot, bár néhányan nem tudtak eljönni az úton átfolyó víz miatt, amit a felhőszakadás okozott.

Köszönjük a vendéglátó házaspárnak, hogy ilyen szép napot szerveztek a kis közösségnek.

Máy Péter

Fotók: Máy Lydia és Péter

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2017 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo