Kriszkindlisek jártak a fővárosban
Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Az adventi ünnepségre és egyben a Zentrum-Programme im HdU sorozat idei utolsó rendezvényére sokan eljöttek, akiket érdekelt a Christkindlspiel (betlehemezés) hagyománya és egy Christkindl-kiálltás. Már órákkal a rendezvény kezdete előtt vidám gyerekzsivaj töltötte be a házat, mivel a szereplők Veszprém megye három településéről jöttek, hogy december 14-én műsorukkal megörvendeztessék a budapesti közönséget.
Oszvald József, a Veszprém megyei Német Önkormányzat alelnöke és a városlődi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, röviden, de tömören vezette fel a témát és mesélt a szép hagyományról.
A Christkindlspielt állítólag Luther Márton tette szokássá a 16. században, azzal az ötlettel, hogy december 24-én a gyerekek háztól házig vonulva vigyék Jézus Krisztus születésének hírét a lakosoknak. Manapság ez a szokás már nem található meg Németországban, de szerencsére a betelepítéssel felmenőink elhozták Magyarországra és továbbadták a következő generációknak. Még a második világháború után is ápolták ezt a hagyományt a Bakonyban és a Balaton-felvidéken. Az 1950-es évek végén felhagytak vele, majd a nyolcvanas évek közepén élesztették újra egyes településeken.
2009-ben az úrkúti Német Nemzetiségi Önkormányzatnak az az ötlete támadt, hogy a szomszédos falvakkal – Magyarpolány, Kislőd, Városlőd, Herend, Bánd és Márkó – közösen szervezzenek egy Christkindl-kiállítást. Ennek nagy sikerén felbuzdulva a szervezők egy vándorkiállítást is megvalósítottak, ami később további falvakban szintén bemutatásra került, illetve most elkerült a fővárosba is.
A sok hasonlóság ellenére lényeges eltérések fedezhetők fel a településeken ápolt szokások között. Az előkészületek már november elején kezdődtek és karácsonyig tartottak. Régebben minden évben más gyerekek vettek részt a betlehemezésben. Kiválasztásukkor lényeges szempont volt, hogy szépen tudjanak énekelni és keresztények legyenek, illetve előnyben részesítették a szegényebb családból származó lányokat, mivel a csoport egy kevés aprópénzt és édességet is kapott. A régi időkben egy idősebb személy, aki korábban maga is részt vett a Christkindlspielben, tanította be a gyerekeknek a szövegeket és énekeket. Manapság ezt a szerepet a helyi iskola pedagógusai veszik át, és egy hangkazetta, idősebb asszonyok énekével, szintén segítséget nyújt.
Korábban a szereplők saját maguk varrták a ruháikat, ebben gyakran segítettek a szomszédok és rokonok, mivel sok időbe tellett elkészíteni. Manapság a ruhákat továbbadják és többször felhúzzák, régebben azonban csak egyszer hordták. A kiállításon jól felismerhető volt, hogy habár az egyes falvak ruhadarabjai ugyan hasonlítanak, de a díszítésben vannak különbségek.
Először a herendi gyerekek adták elő a krisztindli játékukat, utána következtek a magyarpolányiak és a sort a városlődiek zárták. Utóbbi nyelvjárásban volt hallható, ami nagyon érdekes volt. Mielőtt a közönség megkóstolta a három település specialitásait – kuglóf, kelt rétes, tepertős pogácsa, polányi mákos kalács, bándi kuglóf, városlődi sajtos kifli és borleves úrkúti módra került az asztalra – Ambach Mónika, a Zentrum-igazgatója köszönetet mondott a rendezvény támogatóinak, különösképpen a résztvevőknek és szervezőknek. És ahogy az már hagyománnyá vált egy magyarországi német költő karácsonyi versével kívánt a Zentrum-csapat nevében mindenkinek kellemes ünnepeket. Ebben az évben a választás Kanter József Christnacht című versére esett.
Blandl Helga
