Magyarországi német témákat kutat az egyik Junior Prima díjas

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Az idei évben november 4-én került sor a Junior Prima Díj átadására Budapesten. A népművészet és közművelődés kategóriában Kovács Bence néprajzkutató-muzeológus is átvehette a díjat. Jelenleg a ELTE-BTK néprajz mesterszakán tanul, emellett már a Hagyományok Házában dolgozik. Kutatási területének a tolnai svábok hitvilágát választotta, ennek kapcsán beszélt tavaly októberben a HdU-ban a Nagyboldogasszony napi virágcsokor történetéről és annak diósberényi hagyományáról.
A díj kapcsán beszélgettünk vele.

dsc_0380-1

Milyen tevékenységért kaptad a Junior Prima Díjat?

Kovács Bence: A díjat elsősorban muzeológiai-közművelődési tevékenységemért kaptam. A díjra való jelölés felterjesztéssel működik, így nem saját magam pályáztam. Kaptam ajánlást az ELTE-BTK Néprajzi Intézetétől, valamint több alkotótól, népművészeti egyesülettől, akiknek sokat segítettem muzeológusként. Mindehhez tudni kell, hogy a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeumában vagyok muzeológus, így igen sokat tudok segíteni azoknak a népművész-kézműves alkotóknak, akik megkeresnek.

15027560_1206377376087425_3759880913214583004_n

Hogyan segíti a díj a szakmai tevékenységedet? Miért tartod fontosnak a díjat?

K.B.: Úgy gondolom, hogy a díj igen fontos mérföldkő szakmai életutamban. Ez nem csupán a rengeteg gratulációban nyilvánul meg, hanem szakmai megítélésemben is, amely esetemben azért különlegesen lényeges, mert hamarosan doktori képzésre fogok jelentkezni.
Nem tartom magam anyagias embernek, de az a véleményem, hogy a díj fontos momentuma, hogy a magas rangú szakmai elismerés mellett pénzjutalommal is jár, amely nagy segítség egy pályakezdő fiatalnak. Ezen összeg olyan kezdőtőkét biztosít a humán szakembereknek, amely nem csupán azt biztosítja, hogy a pályán maradhassanak, hanem azt is, hogy előadóművészként vagy kutatóként első munkájukat nyilvánosságra hozzák, vagy biztosítsák egzisztenciájukat kezdő éveik alatt. Valamint – ahogy azt korábban említettem – ezen díj hatalmas szakmai elismerés, amely nem pusztán a szakmai előmenetel miatt fontos, hanem emberileg is, mivel jó érzéssel tölt el, hogy több embernek is eszébe jutottam mint tehetséges muzeológus, és többen gondolták úgy, hogy szakmai aktivitásommal kiérdemlem a díjat.

Miért választottad a történelem-néprajz szakot?

K.B.: Bevallom, kisgyermekkoromban régész, később történelemtanár szerettem volna lenni. Ezért is jelentkeztem az ELTE BTK történelem szakára mint majorszak, valamint a néprajz szakra, mint minorszak, kétség kívül édesanyám, Ament Éva indíttatására, aki bútorfestő-restaurátor.

Miért választottad kutatási területnek a tolnai svábok hitvilágát? Mióta érdekel ez a téma? Mi érdekel ezen belül a legjobban?

K.B.: Azóta foglalkozom a magyarországi németek hitvilágával, amióta ráébredtem a téma különlegességére. Ezen felismerésben nagy szerepe van Dr. Bárth Dánielnek, az ELTE BTK Folklore Tanszékvezető egyetemi docensének, aki egyik szemináriumán arra biztatott, hogy foglalkozzam a témával. Így is lett, és megírtam a mai napig az egyik kedvenc témámmal, a Nagyboldogasszony-napi virágszenteléssel foglalkozó dolgozatomat. Szintén az e tanszéken oktató Dr. Vincze Kata Zsófia és Dr. Bali János pedig a magyarországi németek identitáskutatására ösztönzött. Aztán, ahogy tovább foglalkoztam a témával rájöttem, hogy mennyi mindent tudok (ráolvasásokat, archaikus imákat), melyeket gyermekkoromban játszva tanultam meg nagymamámtól. Emellett arra is rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok, ami nagy tudásszomjat ébresztett bennem. Ezért jelenleg, szakdolgozatom írásakor, annyira szerencsés ember vagyok, hogy a munka minden percét élvezem és alig várom, hogy foglalkozzam vele. Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy szakdolgozatom a magyarországi németek néphitével foglalkozik, konkrétan a Szibilla jóslatokkal. A téma kapcsán nem csak azért mondhatom magam kiváltságosnak, mert a szívemhez közelálló témával foglalkozhatom, hanem azért is, mert nagymamám, Ament Józsefné Binder Katalin, valamint a hajósi néprajzkutatás lelke, Schőn Mária segíti munkámat Dr. Schmid Bernadett mellett, aki mesterszakos szakdolgozatom témavezetője.

Mi a magyarországi német identitás megőrzésének kulcsa véleményed szerint? Hogyan lehetne ebbe bevonni a fiatalokat?

K.B.: Nehéz kérdés. Jelenleg azt mondhatom, hogy legjobban attól félek, hogy elveszik a nyelv, amit beszélünk. A hazai dialektusok annyira sokfélék, hogy gyakorlatilag lehetetlen az összeset megőrizni, de mégsem nézhetjük végig, hogy ezen dialektusok elvesszenek. Félek, hogy a kisebb, munkanélküliséggel küzdő falvak nyelvjárásai elvesznek, jó esetben csak a könyvek lapjain maradnak meg, rosszabb esetben ott sem.
Jelenleg a fiatalok szempontjából lényeges ösztönzőerőnek érezném, ha lenne magyarországi német nyelvű nyelvvizsga. Ez nem jelentene kibúvót a Hochdeutsch ismerete alól, de lehetne a nyelvvizsga része egy szabadon választott dialektus gyűjtése, ami nem csupán azt eredményezné, hogy több nyelvjárás maradna meg, hanem azt is, hogy a fiatalok ismernék is ezeket a nyelvjárásokat és gyűjtés közben többet beszélnének azon idősekkel, akik a magyarországi német kultúra talán legjelentősebb képviselői.
Itt térnék át egy másik fontos dologra, a generációk közötti kapcsolattartásra. Idén a kitelepítés apropóján indult útjára az a bizonyos batyu. Szerintem ez egy kitűnő ötlet, a fiatalokat így lehet igazán megfogni. Biztosan van olyan trendi téma, amivel meg lehet fogni a fiatalokat, és a modern világ keretei között, mégis a tradíciót nem elfelejtve foglalkozhatnának saját népcsoportjukkal.

Van-e még feltárásra váró újdonság a magyarországi németek néprajzában ma Magyarországon?

K.B.: Természetesen mindig van, és mindig lesz is. Elsődlegesen úgy gondolom, hogy a magyarországi németek néprajzában még nem jelent meg egy nagy, egységes kézikönyv. Nem régen jelent meg Gerhard Seewann a magyarországi németek történetéről szóló átfogó munkája. Véleményem szerint szükség lenne valami hasonlóra a magyarországi németek néprajzában is.
A fenti témán túl, úgy gondolom, hogy a nemzetiségi néprajzkutatás nagy problémája, hogy a legtöbb esetben német nyelven publikál, ezzel előre meghatározza a célközönséget. Bevallom, hogy a problémafelvetés nem saját ötlet. Egyik egyetemi szemináriumomon az egyik kollégám vetette fel a kérdést, hogy elérhetőek-e a munkák valahol magyarul, és azt kellett válaszolnom, hogy nem. Nekem nem okozott problémát a német szakszöveg olvasása, úgyhogy nem is gondolkodtam ezen problémán. Szerencsére manapság egyre több bilingvis kiadvány jelenik meg, szerintem a nemzetiségi néprajzban ez a jövő. Németül és magyarul is meg kell jelennie a tanulmánynak/könyvnek.
Szorosabban válaszolva a kérdésre, úgy gondolom, hogy a dialektológiai kérdések feldolgozása kitűnő úton halad, folklorisztikai kérdésekben azonban szívesen olvasnék többet a hiedelemlényekről, a munkásfolklórról, vagy éppen a paraszti írásbeliségről. De ezen témákkal több esettanulmány foglalkozott, és remélem még több fog. Első gondolatra nem is tudnék olyan témát mondani, amivel ne foglalkozott volna egy kutató. De mivel eddig alapvetően mélyfúrások készültek a témákban, mindenkit további kutatásokra ösztönzök.

Kovács Bence az ún. Wertzwischről tartott előadást  2015. október 26-án a Zentrum rendezvényén, mellette nagymamája Ament Józsefné

Hogyan kutat egy néprajzkutató?

K.B.: Klasszikus értelemben terepre megy, azaz keres magának olyan települést, vagy településeket, ahol egy hosszabb, vagy több rövidebb kiszállással interjúkat, fényképeket készít, melyekből utána megír valamilyen tudományos munkát. Manapság azért lényegesen szélesebb a kutatási paletta. De, ami azért mindenképpen közös a néprajztudományban, az az, hogy az emberi élet valamely szegmense iránt érdeklődik, legyen a megszólaltatott személy 300, vagy 30 éves.
A magam részéről mindenkinek olyan munkát kívánnék, mint amilyen nekem van: muzeológusként és kutatóként egyaránt azzal foglalkozom amit szeretek, mondhatni a munkám a hobbim.

Van-e más kultúrkör ami érdekel a magyar-németen kívül? Vannak-e párhuzamok?

K.B.: Nagyon kedvelem a kora-középkori északi forrásokat, melyeknek természetesen vannak átfedései a kutatási témámmal. Emellett kimondottan érdekel a 20. századi Közép- és Latin-Amerika történelme, melyet Dr. Szilágyi Ágnes Judit szerettetett meg velem az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszéken. Természetesen utóbbi témában is vannak átfedések témám felé, gondoljunk csak az Annunciáta nővérekre – Gyümölcsoltó Boldogasszony szolgálóira -, illetve azon hőgyészi svábokra, akik az Egyesült Államokba emigráltak, vagy Kubában dolgoztak vasútépítésen.

Mik a terveid a jövőre nézve?

K.B.: Ha minden jól megy, nagyon szeretnék 2017 szeptemberétől doktori képzésre jelentkezni. Kutatási szempontból pedig mindenképpen szeretnék bővebben foglalkozni a magyarországi népi iparművészettel, valamint a diósberényi és hőgyészi németség Nagyboldogasszony-napi virágszentelésével és a magyarországi németek hiedelemlényeivel. De persze nagyon sok mindent szeretnék megírni.

Van-e szakmai példaképed? Miért pont ő?

K.B.: Sok emberre nézek föl és több nevet sorolhatnék, akik vitathatatlanul sokat tettek és tesznek a hazai német kultúra megőrzéséért és dokumentálásáért, de akinek a neve legelsőként eszembe jutott, az Schőn Mária. Ő a legalázatosabb saját témája iránt az általam ismert néprajzosok között. Hatalmas anyagot gyűjtött össze már idáig, és munkái nagy száma ellenére mégis nagyon sok mindent tud még átadni számunkra. Munkája mindig precíz, forrásközlései kétnyelvűek és mindig megörökítik a dialektust is, valamint magyarul is közlésre kerülnek, kiaknázva a már korábban említett problémát. Schőn Mária igazi kutató alkat és úgy gondolom maximálisan kihasználja a gyűjtési lehetőségeket. Gyűjtéseit nem tartja meg magának, szívesen segít más kutatóknak abban az esetben is, ha az adott riportot, szöveget még nem publikálta. Úgy érzem, saját személye elé helyezi a magyarországi német néprajztudomány ügyét. Ennél becsülendőbbet nem lehet néprajzosról elmondani.

Gratulálunk a díjhoz és sok sikert kívánunk!

Blandl Helga

(Főoldali fotó forrása: Docler Holding Budapest)

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2019 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo