A cél az emlékek őszinte feldolgozása és továbbadása

Forrás: LdU

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATÁNAK SAJTÓKÖZLEMÉNYE
2017. január 23.

A kényszermunkára hurcolt és a hazájukból elűzött
magyarországi németekre emlékeztek Sopronban

A magyarországi németség és az ötszáz éve kezdődött hitújítás története szorosan összefonódott a „hűség városával” – emiatt a reformáció esztendejében Sopronban került sor a Magyarországi Németek Elhurcolásának és Elűzetésének Emléknapján szervezett központi ünnepségre. Január 19-én délelőtt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a Konrad Adenauer Alapítvány közösen szervezett szimpóziuma adott áttekintést a nyugat-magyarországi németek történetéről, délután pedig Magyarország Kormányával közös megemlékezést, koszorúzást és evangélikus istentiszteletet tartottak
a deportált és elűzött németek tiszteletére. 

A hazánkban élő német nemzetiség tagjai a második világháború után tragikus sorscsapásokat szenvedtek el: kényszermunkára deportálás a Szovjetunióba, vagyonelkobzás, internálás, végül pedig a hazájukból való elűzetés lett az osztályrészük. A népcsoport ezt máig nem heverte ki. Az őszinte emlékezetkultúra megteremtésére tett komoly kormányzati lépés volt, hogy 2012 decemberében az Országgyűlés január 19-ét a Magyarországi Németek Elhurcolásának és Elűzetésének Emléknapjává nyilvánította.

Szimpózium

Azt a döntést nagyra értékeli a Német Szövetségi Köztársaság kormánya – hangsúlyozta soproni köszöntőjében a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletvezetője. Frank Spengler kiemelte, ez a megemlékezés az emberek közös keresztény gyökereken nyugvó, megbékélés, megértés iránti vágyának kifejeződése.

A konferencia elején a magyarországi németek parlamenti szószólója köszöntötte a megjelenteket.  Ritter Imre beszámolt arról, hogy hamarosan állandó kiállítás mutatja be Budaörsön az elhurcolás és elűzetés történetét.

Krisch Aladár Róbertné, a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke arra emlékeztetett, hogy a soproni németek egészen addig dolgoztak, őrizték vallásukat és nyelvüket, amíg azt engedték nekik. – Ők, akik az 1921-es népszavazáson a Magyarországhoz való tartozás mellett döntöttek, nem értették, vajon hogyan mondhat le róluk a hazájuk.

Prof. Dr. Gustav Reingrabner osztrák evangélikus lelkész előadásában ismertette mindazokat a történelmi eseményeket, amelyek azt segítették elő, hogy a 17-18. században vallási kisebbségben lévő evangélikus németek mindenekelőtt Nyugat-Magyarországon találjanak menedéket és építhessenek közösséget.

Szimpózium_Krisch_András_előadása

A hűség „jutalma” címmel dr. Krisch András a soproni – jobbára evangélikus – németek történetéről és a 1946-ban történt elűzetéséről tartott előadást. A történész-levéltáros elmondta, a Sopron környékére már a 13-14. században érkezett németek elűzetésének több speciális vonása is volt: Sopron esetét egyrészt az 1921-es népszavazás teszi különlegessé, hiszen a soproni németek szavazatainak segítségével maradhatott a város Magyarországon. Ennek ellenére a Trianon utáni Magyarország legnagyobb német többségű városából mintegy hétezer németet kitelepítettek, megtépázva ezzel az addig túlnyomórészt evangélikus felekezet arányát is.

Koszorúzás

A délutáni, koszorúzással egybekötött megemlékezésre a soproni németek kitelepítési emlékművénél került sor. Fodor Tamás, a város polgármestere felidézte azokat a próbálkozásokat, amelyekkel soproni evangélikusok és katolikusok közösen, de sajnos sikertelenül igyekeztek megakadályozni a helyi németek elűzetését. – A magyarországi, és így a soproni németség szenvedésének története emlékeztessen minket arra, hogy minden ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová született: a hazájában, abban a városban, amely a saját otthona.

Hartmut Koschyk, a német szövetségi kormány áttelepültekért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja ünnepi beszédében mind az elűzöttek, mind a Magyarországon maradottak iránti nagyrabecsülését fejezte ki amiatt, hogy nem a gyűlölet és a bosszú vezérelte őket. Az itthon maradottak az ország háború utáni újjáépítéséből vették ki részüket, az elűzöttek a kapcsolatépítésre és kiengesztelődésre használták egyre növekvő személyi szabadságukat: – Azt, hogy ezt azok tették, akik saját életükben maguk szenvedték meg ezt az óriási fájdalmat, mindennek különös mélységet, hitelességet és erőt kölcsönzött.

Megemlékezés_balról_4._H.Koschyk_balról_5._SoltészM.

A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, aki kiemelte, a magyar kormány tudja, mit jelent egy nép számára a megaláztatás. – Azért küzdünk – mondta, – hogy a 20. század gyalázatai vissza ne térjenek, ezért erősítjük a Kárpát-medencében élő nemzetek közötti kapcsolatot, ezért támogatjuk a térségben egyedülálló módon a nemzetiségeket, és ezért tartjuk fontosnak a kereszténység megőrzését, az egyházaink szerepét a béke megteremtésében, megőrzésében.

Heinek_Ottó

- Bár a több mint hetven esztendeje történt tragédiákra nem emlékezhetünk érzelmek nélkül, az sem lehet, hogy csak az érzelmeink vezethetnek bennünket – hívta fel a figyelmet beszédében Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke. – Az égbekiáltó igazságtalanságokért a magyar politika már több alkalommal megkövette a magyarországi németeket. Most itt az ideje, hogy továbblépjünk: tananyagokat kell készítenünk, amelyek a hazai német közösség szenvedéstörténetét korrektül ismertetik meg a mai fiatalokkal.

Az emléknap evangélikus istentisztelettel zárult.

Fotó: Németh Péter

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2017 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo