Elűzve – elhurcolva – megfigyelve
Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A Zentrum-Programme im HdU sorozat fókuszában február 22-én egy eddig még kevésbé vizsgált, de ugyanakkor a magyarországi németeket mélyen érintő történelmi téma állt. Dr. Gajdos-Frank Katalin PhD, a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen írt doktori disszertációjában a már kezdetek óta kommunista befolyás alatt álló Állambiztonsági Szolgálatok magyarországi németek elleni tevékenységét vizsgálta.
A második világháború végét követően azonnal málenkij robotra ítélték a magyarországi németeket, 60000 német származású magyar állampolgárt hurcoltak a Szovjetunióba, akiknek csak a 40%-a élte túl a megpróbáltatásokat. 1945-ben megkezdődtek a magyarországi németeket érintő vagyonelkobzások és 1946. január 19-ével a kitelepítésük. Gajdos-Frank Katalin egyrészt érdekesnek, másrészt személyes érintettsége miatt is fontosnak tartja ezeket a témákat, ugyanis apai részről budaörsi, anyai részről pedig soroksári nagyszülei is megszenvedték ezeket az időket.
Magyarország szovjetizálása közvetlenül a háború végét követően elkezdődött, 1944. december 22-én felállították az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Debrecenben Molotov fennhatósága alatt, az államrendőrség vezetője már akkor is Péter Gábor volt. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy bár az 1945-ös választásokon a Kommunista Párt 17%-os szereplésével viszonylag gyenge választási eredményt ért el a Kisgazdapárt 57%-ával szemben, viszont bár februárban még csak 30 ezer, októberben már 500 ezer tagot számlált.
Az Állambiztonsági Szerveket is nagyon gyorsan kiépítették, a PRO – Politikai Rendészeti Osztályt már 1945 februárjában felállították Budapesten Péter Gábor vezetésével, Vorosilov a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökeként 1945 áprilisától a magyar kormány felett is teljhatalmat gyakorolt. Ebből kiderül, hogy már akkoriban a szovjetek kezében volt a teljes hatalom. Ugyanez megállapítható az Állambiztonsági Szerveknél bekövetkező változások alapján is.
Az 1946-ban még Rajk László belügyminiszter által vezetett Államvédelmi Osztályt (ÁVÓ) 1948-ban Kádár János belügyminiszter vezetésével Államvédelmi Hatósággá (ÁVH) szervezték át, majd ugyanez 1949 decemberében már Rákosi Mátyás és Farkas Mihály közvetlen felügyelete alá tartozott.
Dr. Gajdos Frank kutatásának jelentős részét az Állambiztonsági Hivatal Történeti Levéltárában az akták és dossziék átvizsgálása tette ki. Ez alapján megállapítható, hogy a magyarországi németek megfigyelését a legkülönbözőbb okokból tartották szükségesnek. Ezekből két nagyobb kategóriát is fel lehet állítani: 1. Demokrácia ellenes kijelentések, „gyanús” nézetek, „kémkedés” vagy „sváb merénylők”, 2. Fasiszta múlt.
Az elsőhöz tartozott például a „V-6597, demokrácia ellenes agitáció, Ebinger J. 1948”-eset, amiben a gyanúsított valójában csak sértő megjegyzéseket tett Rákosi Mátyás füleire, vagy a „V-5775, Harbeit A. és társai 1947”- eset, amiben egy a szovjet és egy az amerikai hadifogságból szabadult katona a Baja felé tartó vonaton a háborúról és arról beszélgettek, hogy a hadifogság a Szovjetunióban rosszabb volt, mint az amerikai zónában. Harbeit A-t és barátait 10 hónap börtönre ítélték.
A „V-77669 Stumpf A. és társai” 1948-as esetében a móri „merénylők”-ről van szó, akik megpróbálták felrobbantani a szovjet emlékművet. Az öt férfinak ugyan csak egy 90×30 cm-es darabot sikerült kirobbantani az emlékműből, de a elkövetők közül kettőt azonnal halálra ítéltek, kettőt kiskorúságuk miatt internáltak és csak egyet engedtek szabadon, mert jó volt a kapcsolata kommunistákkal.
A második kategóriába többek között olyan személyek tartoztak, akik az 1941-es népszámlálásnál németnek vallották magukat, vagy a Waffen-SS kötelékeibe önkéntes, illetve kényszertoborzás útján kerültek, szovjet fogságban voltak és onnan visszatértek, vagy Tiszalökre illetve Kazincbarcikára internálták őket.
Ebbe a kategóriába tartozik a V-67810, Richter G., 1950-53- féle vizsgálati dosszié is. Richter Györgyöt Nemesnádudvarról kényszersorozták be, majd 1945 februárjában szovjet fogságba esett és a Szovjetunióba hurcolták. 1950-ben engedték szabadon, de származása miatt Magyarországon a kommunisták rögtön Kazincbarcikára internálták. Kiszabadulására 1953 októberéig kellett várnia.
Richter úr ma Ulmban él, a fogságban eltöltött időkről egy Gerlingenben tartott előadásán számolt be. Gajdos-Frank Katalin felolvasott az előadás anyagának egyes részeiből, melyek a fogság szörnyű körülményeit vázolják. Ebből az is kiderült, hogy a Magyarországon internáltakat nemcsak testileg, hanem lelkileg is kínozták.
Az előadás során további kategóriák is említésre kerültek. Egy határőr tiszt jelentése alapján került bemutatásra a „bizonyos demokrácia-ellenes bűncselekmények” kategóriája. Ebben az esetben az osztrák határ felől visszaszökött egyszerűen „SS-bandáknak” titulált menekültekről van szó. Egy másik példa azt szemléltette, hogy egy sorkatonai csapatból való szökés miatt az egész családot megfigyelték. A szülőket még ki is hallgatták, miután nem tudták értelmezni a nyelvjárásban írt Bécsben tartózkodó másik fiuknak írt levelet. Végül az egész család az 1956-os forradalmat követően el tudott menekülni.
Bizonyos embereket csupán sváb származásuk miatt figyeltek meg. Nemcsak azokat figyelték meg, akik származásuk miatt a többségi homogén társadalomban „idegen testnek” számítottak, hanem egész falvakat is. A jugoszláv határhoz közeli falvak lakói is a rendszer potenciális ellenségeinek számítottak. Sok magyarországi német földművest kulákként bélyegeztek meg és a TSZ-be kényszerítették őket.
Szintén említésre kerültek az „Ügynökhálózat munkatársai”. Az ügynököknek sokszor hiányos iskolai végzettséggel rendelkeztek és idegen nyelveket sem beszéltek. Magyarországi német származású személyek is találhatóak közöttük, őket sok esetben kényszerítették a belépésre, főleg német, illetve nyelvjárásbeli nyelvtudásuk miatt volt rájuk szükség. Voltak olyan esetek is, amikor megbízatásukat követően Nyugaton maradtak.
A vizsgálatok alapján a kutatónő megállapította, hogy a magyar és a német származású magyar állampolgárok megfigyelése között számottevő különbségek vannak, illetve hogy a demokrácia-ellenes bűncselekmények kategóriájában a magyarországi német tetteseket súlyosabban büntették.
Dr. Gajdos-Frank Katalin disszertációjának kutatási eredményeit a Megfigyelve – Az Állambiztonsági Szolgálatok jelentései a magyarországi németekről 1945 és 1956 között (Budaörs, 2016) című könyvében foglalta össze, amely magyar nyelven német nyelvű összefoglalóval jelent meg.
Felmerült az a kérdés is, hogy vajon 1956 után is megfigyelték-e a magyarországi németeket. Gajdos-Frank Katalin szerint minden bizonnyal még az 1960-70-es években is történtek megfigyelések. Ennek oka többek között, hogy a magyarországi németeknek nyugatnémet állampolgárokkal is voltak kapcsolataik. A közönség soraiból többen a megfigyelésekkel kapcsolatos személyes történeteket is elmeséltek. Nem merülhet fel kétség afelől, hogy a téma egy nagyon fontos kutatási terület és hogy még sokat kell erről beszélni. Ezt támasztotta alá az is, hogy az előadást követő fogadáson a közönség még hosszasan beszélgetett a hallottakról.
Frei Nándor
