Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Ez az utolsó beszámolóm „A gyakornok és…” sorozatban, mivel ezen a héten a végéhez ér a Zentrumnál töltött gyakorlati időm, illetve jövő héten elutazok Budapestről. Irány Deutschland.
Nagyon jól éreztem magam a közel három hónap alatt a Zentrumnál, és nagyon sokat tanultam. A feladataim sokrétűek voltak: rendezvények előkészítése, segítség a lebonyolításnál, beszámolók és könyvajánlók írása, a könyvtári állomány rendezése, keresési kategóriák kidolgozása, lektorálás, kultúráról és identitásról való diskurzusok folyatatása és még sok minden más. Minden területen találtam valami újat és izgalmasat, néha furcsát (például, hogy kék tollal kell aláírni a szerződéseket – eddig azt hittem, hogy a német bürokráciát nem lehet felülmúlni). Két dolog különösen tetszett nekem a gyakorlatban, és előbbre is vittek: önállóan dolgozhattam, vagyis a saját időbeosztásom és munkamódszerem szerint végezhettem a munkát, illetve a saját érdeklődési köreimet és ötleteimet is felhasználhattam. Így például meglátogathattam a Budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumot vagy elmehettem a kismarosi nyári ünnepségre, ezekre kíváncsi voltam. Másrészt sok érdekes embert ismerhettem meg és beszélgethettem velük. Ezáltal bepillantást nyerhettem a magyarországi németek Zentrumon kívül zajló életébe. Ez szinte történelem volt: sokáig csak olvasunk valamiről, aztán ha elmegyünk a múzeumba, vagy ellátogatunk egy helyre, hirtelen minden olyan valóságossá válik. Szinte tapintható, érezhető és megérthető lesz!
Mielőtt összegezném a tapasztalatimat, szeretnék még egyszer köszönetet mondani a kollégáknak:
Mónika: Nagyon köszönöm, hogy felvettél gyakornoknak! Sokat tanultam az elmondásaid alapján a kulturális területen zajló munkáról, hogy milyen sok feladattal jár már egy kisebb rendezvény megszervezése is és milyen áldozatokkal jár.
Lajos: Nagyon köszönöm azt a vagy ezer türelmes választ a „Hogy mondják ezt magyarul…?” és „Hol találom ezen a béna PC-n a…?” kérdésemre.
Nándor: Mi nagyon sokat beszélgettünk kultúráról, identitásról és a magyarországi német létről. Rengeteg úgymond eretnek kérdéssel és gondolattal szembesítettelek. A kedvenceim máig: Mi az a magyarországi német? Mitől magyarországi német valami? A német, mint anyanyelv… nem igazán. A kultúra? Akkor az ének és a tánc? Az érzés, hogy tartozunk valahova? Tudom, hogy ezek nagyon általános kérdések, de az eszmecserék által egy kicsit közelebb jutottam a válaszokhoz. Köszönöm. 🙂
Dorka: Köszönöm, hogy akkor elvittél magaddal a falud műsorára Tatára! Azáltal még több részletet fedeztem fel. Kár, hogy a június 30-i rendezvényen már nem tudok részt venni. Számomra te vagy a 25 év alatti megtestesült magyarországi német fiatal.
Talán ebből már látható, hogy a gyakorlatomat kifejezetten pozitívra értékelem. Továbbra is a kultúra területén szeretnék tevékenykedni. Most már a kisebbségi miliőben is jól el tudnám képzelni magam. Az egyetem után kedvem lenne még néhány évet külföldön tölteni. Akár Magyarország is szóba jöhetne, mert nagyon kedvelem az országot és az itteni embereket, még akkor is ha – mint ahogy mindenhol – vannak problémák.
Kedves magyarországi németek: Beleláthattam a mindennapokba, ezért veszem a bátorságot, hogy mint kívülálló megosszam a tapasztalataimat:
- Nagyon komoly erőfeszítések zajlanak – a komoly asszimiláció ellenére is – a kultúra életben tartására. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha valaki intenzívebben megéli a magyarországi német létet, hogy az ne csak amolyan szabadidőben zajló hobbiként, szombatonként, vagy amikor a gyerekek a nagymamánál vannak, legyen érdekes.
- A legerősebb kritikám a magyarországi németekkel kapcsolatban, hogy a gyökereket elválasztották a törzstől. Az elűzetés óta szinte minden elmúlóban van: nyelvjárás, viselet stb. Mi jellemez benneteket ma? Például a nyelv. A magyarországi németek egy sajátos németet beszélnek. Vagy, hogy az identitásotok által a kultúraközvetítő szerepét töltitek be a kisebbség és a többség között.
- Kedves fiatalok és nemzetiségi szakon tanuló egyetemisták: Magam is történelmet és annak értelmezését tanulom. Mit kezdünk ezzel? Bármit! Ha egy meghatározott képzésben szerettünk volna részt venni, akkor egy specifikus képzést választottunk volna és egy specifikus dolgot hozhatnánk ma létre. Azonban mi gondolkodásra és problémamegoldásra szakosodtunk, képesek vagyunk megérteni más szférákat is. A magyarországi német fiatalok többlettel rendelkeznek, mivel elméletileg kétnyelvűen nőnek fel. Amit mások nagy erőfeszítések árán sajátítanak el, az nektek már a véretekben van! Használjátok ezt ki és építsetek ki határon túli kapcsolatokat is, mert a belföldet már jól ismeritek. Éljetek a nyelv adta lehetőséggel és fejlődjetek tovább.
Ezzel zárom ezt az eléggé hosszú beszámolót és a Magyarországi Németek Házában töltött szép időszakot.
Susi Bogen