A katolikus egyház szentjei
Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Tám László fotóművész tavaszi előadássorozatának záróestéjére 2018. március 22-én került sor a pécsi Lenau Házban. Krisztus feltámadásának ünnepe közeledtével a téma ezúttal a katolikus egyház szentjei, azon belül is a dél-dunántúli régióban a magyarországi németek körében legnépszerűbb szentek életének, emlékhelyeinek bemutatása volt. Az előadást Tám László saját fotóival illusztrálta.
A római katolikus és az ortodox egyház nagy jelentőséget tulajdonít a szentek kultuszának.
Mózes harmadik könyvében olvashatjuk: Az Úr így szólt Mózeshez: „Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.“
Erre visszhangzanak Jézus szavai a hegyi beszéd záró részében: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes.”(Mt 5,48)
Az ókeresztény időkben, az üldöztetések idején elsősorban a hitük miatt vértanúságot szenvedők kapták meg haláluk után a megkülönböztetett tiszteletet. A középkor óta azokat a vallási szempontból tökéleteseknek tekintett személyeket nevezik szenteknek, akiket előzetes egyházi eljárással és külön szertartással a katolikus illetve az ortodox egyház szentté avat.
A szentek tisztelete különféle módon nyilvánul meg. Ezek: a hozzájuk fohászkodó, közbenjárásukat kérő imák, liturgikus szertartások és szokások, a különféle nyelvi-irodalmi szövegek (legendák, himnuszok), a képi ábrázolások (szobrok, festmények) a fej körüli glóriával (dicsfénnyel) és a jellegzetes ikonográfiai attribútumokkal.
Európában főként a barokk korban nőtt meg a szentek kultusza. S mivel nálunk a barokk vallásosság elsősorban nyugati (német és osztrák), valamint déli (itáliai) közvetítéssel hódított, a keresztény szentek kultuszát is főként a török kiűzése után betelepült német lakosság terjesztett el.
Tám László három, a dél-baranyai régióban a magyarországi németek körében népszerű szentről tartott előadást, az őket ábrázoló emlékhelyekről, szobrokról, domborművekről készített fotósorozatát mutatta be.
Szent Flórián a római légióban századosként és egy tűzoltó egység parancsnokaként szolgált keresztény vértanú, az árvizek és a tűzvész ellen védő szent. Kr. u. 303-ban újra kitört a keresztényüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch an der Enns) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezése előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították, majd kővel a nyakában a folyóba dobták. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Lengyelországban terjedt el, Magyarországra német közvetítéssel jutott el.
Nepomuki Szent János Csehországban született 1350 körül. A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjeként, a gyónási titok vértanújaként tartják számon. A legendája szerint a királyné gyóntatójaként nem volt hajlandó elárulni IV. Vencel cseh királynak, hogy milyen bűnöket gyónt meg a hűtlenséggel vádolt királyné, ezért a király 1393-ban megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Kultusza főként a Dél-Dunántúlon terjedt el.
Kapisztrán Szent János, a nándorfehérvári diadal hőse, a tábori lelkészek védőszentje Dél-Itáliában, egy Capestrano nevű faluban született, apja valószínűleg német származású zsoldoskapitány. 1455-ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles keresztény összefogás létrehozásán fáradozott. 1456 tavaszán fogott hozzá a keresztesek toborzásához. Az összegyűjtött sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse Nándorfehérvár megvédésében. Az ostrom alatt mindvégig buzdította a harcolókat. A sikeren felbuzdulva bátor tettre szánta el magát. A pápától kapott keresztjét a magasba emelve vezette lelkes seregét a meglepett törökre. Ezt látva Hunyadi is kitört, és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat. A győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is.
Szeitz István
Rendezvényfotók: Szeitz István
A szobrokról készült képek: Tám László
