A kicsi munka, ami több évig tartott

Forrás: Zentrum

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A Gulág Emlékév kapcsán számos projekt, megemlékezés, könyv, kutatás és filmdokumentáció illetve film született. Ennek köszönhetően elkezdődött egyfajta hiánypótlás is, mellyel a magyarországi németek 20. századi tragédiáinak malenkij robottal kapcsolatos szenvedéstörténete kerül dokumentálásra. Nagy érdeklődés övezte a Kicsi munkán a Kaukázusban című dokumentumfilm budapesti bemutatóját a Magyarországi Németek Házában. Az, hogy a Zentrum-Programme im HdU sorozat március 12-i rendezvényén teltház volt is bizonyítja, hogy mennyire fontos a múlt feldolgozása és a válaszok keresése.

IMG_2486

A Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre (Német Kör) szervezésében 2016 augusztusában egy történészekből, érintettekből álló kutatócsoport indult útnak, hogy a kaukázusi országokban, Csecsenföldön, Azerbajdzsánban és Grúziában a malenkij robotra hurcoltak nyomában járjanak. A dokumentumfilm fő motívuma olyan kényszermunkatáborok, hadifogoly- és internált temetők, lágerkórházak és munkahelyszínek bemutatása, ahol 1944-49 között a Magyarországról elhurcolt németek is szenvedtek.

A film alkotói a kutatóút során több mint 10000 kilométert tettek meg. A filmben szerepelnek a témát kutató történészek is, illetve háttéradatok, dokumentumok is segítik annak megértését, hogy hogyan épült fel a lágerek rendszere. Sztálin már a háború előtt elkezdte kiépíteni a kényszermunkatáborok rendszerét a későbbi hadifoglyok és internáltak számára. A Szovjetunió háborús veszteségeinek következtében hatalmas munkaerőhiány keletkezett. A Vörös Hadsereg által elfoglalt területekről nemcsak hadifoglyokat, hanem civileket is tömegével hurcoltak el az úgynevezett GUPVI táborokba, melynek során gyakran csak a létszám volt a mérvadó. A foglyok éveket töltöttek el ítélet nélküli kényszermunkával. A történelmi Magyarország területéről összességében mintegy 300.000 fő esett fogságba. Kárpátalja, Erdély, Felvidék és a Vajdaság területéről magyar származásuk miatt vittek el embereket. Csak a mai Magyarország területéről mintegy 130.000 főt hurcoltak el, 16-45 év közötti férfiakat és 18-30 éves nőket. A deportáltak mintegy felét német származásuk miatt kényszerítették az ún. malenkij robotra. Az elhurcoltak többsége nő volt, ugyanis ebben az időben a férfiak többsége vagy még a fronton volt, vagy hadifogolyként várta szabadulását. A legtöbb magyar foglyot a Donyec-medence, Kazahsztán és a Kaukázus területére vitték. A rossz körülmények, a hiányos élelmezés és a betegségek következtében rengetegen meghaltak, közülük sokakat tömegsírokba temettek.

IMGP6123

A visszaemlékezések és az érintettek nyilatkozatai, illetve a helyszíneken forgatott képsorok mellett több helyszínnel kapcsolatban felmerült, hogy a síremlékek állítása, felújítása a német állam és különböző német civil szervezet tevékenységének köszönhető, ami azért fontos, mert ezeken a helyeken nemcsak német, hanem magyar hadifoglyok is nyugszanak. A foglyok több helyen házakat, utakat, vasutat építettek, bányákban, gyárakban és a mezőgazdaságban is dolgoztak. Az általuk épített házakból sok a mai napig is áll.

A film vetítésén jelen volt Berghoffer Róbert is, akit 19 évesen hurcoltak el az Urálba, Baskíriába, majd később az egész lágert a Fekete-tenger partján levő Urekibe telepítették. Vele és a dokumentumfilm szerkesztő-rendezőjével, Rozsnyai Ilonával a Zentrum igazgatója, Ambach Mónika beszélgetett.

IMGP6147

A Rozsnyai Ilona elmondta, hogy 2015 októberében Szerbiában egy tömegsírnál -  ahol 9000 Duna menti sváb nyugszik – zajlott forgatás milyen megrázó élmény volt számára. Ezt követően találkozott a malenkij robot fogalmával és kapcsolódott be a pécsi Német Kör munkájába. Nem sokkal ezután a 2015/16-os Gulág Emlékév alatt sikerült a Lágerjárat projektet elindítani, aminek során egy a foglyok szállítására szolgáló, korhű marhavagont állítottak ki több helyszínen. Céljuk az volt, hogy ezzel a fiatalokat is meg tudják szólítani. Egy kiállított tárgy nagyban segíti a vizuális elképzelést. Ekkor fogalmazódott meg többek között a film ötlete is, aminek előkészületei több mint egy évig tartottak. Az elkészítés során sok segítséget kaptak a helyszíneken élőktől is, illetve diplomáciai csoportnak számítottak, ami szintén megkönnyítette a munkát. Rozsnyai Ilona méltatta továbbá a német hadisírgondozók tevékenységét, a sírok gondozását melyet az adott területeken levő helyi lakosság is szinte apáról fiúról örökítve végez.

IMGP6199

Berghoffer Róbertet unokatestvérével 1944 telén Rákoscsabáról vitték el az orosz katonák malenkij robotra. Ceglédbercelre gyalog kellett megtenniük az utat, ott gyűjtötték össze az 1852-es lágerbe szállítandó személyeket. Váratlan volt a fogságba kerülés és a bevagonírozás is. 50 személyt zsúfoltak egy fűtetlen vagonba, ahol csak állva fértek el, embertelen körülmények közt utaztak, élelmet alig és csak rossz minőségben kaptak, illetve a hó összegyűjtésével oltották szomjukat. Az utazás 2-2,5 hónapig tartott. A baskíriai lágerben a helyi lakossággal szinte semmilyen kapcsolatuk sem volt. Kegyetlen hideg volt, 1200 embert zsúfoltak be egy helységbe egyetlen kályhával. Meglepő volt számára, hogy kísérőik Volga menti német katonalányok voltak, akiktől a németül tudók információkhoz juthattak. Képességeiknek megfelelően századokba osztották be őket, minden századnak volt egy tolmácsa és egy brigádvezetője, elsősorban építőipari munkát kellett végezniük.

IMGP6175

Grúziában már jobb körülmények voltak, szabad volt a kijárás, illetve volt egy zenekaruk is, amit a helyi lakosság is meghallgathatott. Már kaptak csekély fizetést is, amiből tudtak maguknak halat venni. Szökni természetesen nem szabadott, aki a szabad mozgás ellenére mégis megpróbálta, azt súlyosan megbüntették.

Ambach Mónika megszólaltatta a közönség soraiban ülő Kampfl Józsefet is, akinek édesapja Tbilisziben volt fogoly. Ő arról beszélt, hogy apja rengeteget és nyíltan beszélt a munkatáborbeli megpróbáltatásairól. Sajnos József terve, hogy apjával együtt keressék fel a tábort még az 1980-as években meghiúsult, éppen ezért is nagyon fontos volt számára, hogy a Német Kör által szervezett úton részt vegyen és méltón megemlékezhessen.

Az igazgatónő végül a hazatérésről kérdezte Berghoffer Róbertet, aki elmondta, hogy  hazautazásukban mindössze kétszer reménykedtek. Baskíria elhagyásakor azt hitték, hazamehetnek, de ekkor csak Grúziába települtek át, és amikor ott ténylegesen a hazamenetelről értesültek, akkor valami leírhatatlant éreztek.

A ma 94 éves Berghoffer Róbert emlékei nem halványulnak. Nyíltan mesél annak a sötét időszaknak minden pillanatáról. Éppen ezért is ajánlott olvasmány Tabu című könyve, akárcsak a most bemutatott Kicsi munkán a Kaukázusban című dokumentumfilm megtekintése is.

További fotók a rendezvényről >>>

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2018 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo