„Mindig a nemzetiségem érdeke volt a legfontosabb”

Forrás: LdU

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Interjú Ritter Imre német nemzetiségi képviselővel

Ritter Imre négy évnyi nemzetiségi szószólói munka után a 2018. évi országgyűlési választások óta országgyűlési képviselőként szolgálja a magyarországi német közösséget. Mandátumát a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata listavezetőjeként szerezte. Származásról, családról, indíttatásról, hobbiról és munkáról beszélgettünk vele.

5.

A gyermekkorról

„Budaörsön születtem, egy szinte tisztán német nemzetiségű településen, ahol sokan – például a nagyszüleim – nem is tudtak magyarul, de erre sokáig nem is igazán volt szükségük. Békében, összefogva teltek a dolgos hétköznapok mindaddig, amíg 1946-ban elérte a települést a sorscsapás: a lakosság 80%-át „kitelepítették”. A mi családunk sem menekülhetett: például édesanyám 34 unokatestvéréből 29-et űztek el Németországba. A szüleim is már a vonaton voltak, de édesanyám veszélyeztetett terhesként, és egy fiatal orvosnő nem kis veszélyt vállalva azt mondta, hogy még egy állatot sem lehet így szállítani, ezért levették őket a vagonról. Mire azonban hazaértek, már mások költöztek a házukba. Január volt és az istállóban kellett lakniuk. Velünk, gyerekekkel sokáig nem beszélgettek a szüleink az elűzetésről, de nyilván mindvégig tudtuk, hogy ez valami nagyon rossz dolog. Azt gondolom, mindez egyértelműsíti az indíttatásomat.”

Tanulmányokról és hobbiról

„A nővérem és bátyám közgázt végzett. Mivel én magam is szerettem a matematikát, közgazdasági szakközépiskola, majd közgazdaságtudományi egyetem mellett döntöttem. A tanulás mellett fociztam, mégpedig abban a Központi Sportiskolában, amelynek alapítói között több budaörsi testnevelő tanár is volt, és amely már akkoriban rengeteg szakembert fogott össze, komoly utánpótlást kinevelve. A közgáz után NB III-ban, NB II-ben, és nagypályán a BKV-nál fociztam. Közben az Eötvösön estin végeztem el a matek szakot. A nagypálya után bekerültem a kispályás labdarúgásba. Az Aramis nevű amatőr futsal egyesületünkkel a mi kezdeményezésünkre honosodott meg Magyarországon a szervezett teremlabdarúgás, majd jött létre a Budapest Bajnokság. A magyar futsal válogatott első száz meccséből több mint hatvanon én voltam a szövetségi kapitány. Jártuk a világot, Rio de Janeirotól Novi Uregonjig, Brazíliától Szibériáig. Az Aramis mindmáig az egyetlen csapat, amely a futsal megalakulása óta mindvégig NB I-ben szerepelt, sőt, saját sportcsarnokot is épített.”

2.

A német nemzetiség érdekében végzett önkéntes tevékenységről

„A véletlen folytán csöppentem bele. 1994-ben történt, hogy a húgom – aki egy etyeki sváb családból származó férje révén már addig is aktív volt a hagyományápolás területén – szólt, hogy a közelgő nemzetiségi választásokkal kapcsolatban Budaörsön megbeszélést terveznek, szeretné, ha elmennék vele. Azt megelőzően minden időmet a munka és a foci töltötte ki, előfordult, hogy a faluba egy évben mindössze kétszer mentem le. Ez azonban egyúttal azt is jelentette, hogy nem voltam senkivel haragban; emiatt, meg a Ritter név miatt megválasztottak, így lettem a Budaörsi Német Önkormányzat elnöke. A testülettel olyannyira belevetettük magunkat a munkába, hogy idővel döntenem kellett a német önkormányzat és a teremlabdarúgás között: végül az Aramist megtartottam, anyagilag továbbra is támogattam, de edzésekre már nem jártam. Megalapítottuk az ÉMNÖSZ-t (Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetsége), annak elnöke lettem, majd a második négyéves ciklusban bekerültem a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közgyűlésébe. A hét hét napjából hatot dolgoztam, és abból 3-4-en biztosan nemzetiségi ügyekkel foglalkoztam. Átgondolt stratégia mentén dolgoztunk, és mind helyben, mind pedig a régióban komoly dolgokat sikerült elérnünk: szépen fokozatosan élesztettük fel az évtizedek alatt szétvert német nemzetiségi hagyományokat, keltettük fel az emberek érdeklődését az ügy iránt, indítottuk el a különböző gyerekversenyeket, hívtuk életre az énekkarokat, zenekarokat, építettük ki a kapcsolatokat a települések és az emberek között. Szívügyem volt például, hogy országos emlékhellyé nyilváníttassuk a budaörsi ótemetőt; ennek köszönhetően csaknem 1300 sírkövet újíthattunk fel, megmentve ezzel a temetőt attól, hogy mélygarázs vagy lakóépület épüljön a helyén.”

A családról

„Két családról kell mesélnem. Konzervatív gondolkodású vagyok, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd elválok és újra nősülök, de így hozta az élet. Az első feleségemnek semmilyen kötődése nem volt a német nemzetiséghez, és hívő sem volt. Bár azt mondják, a szerelem mindent legyőz, sajnos legkésőbb a gyermeknevelésnél előjönnek a nézetkülönbségek. Ez történt nálunk is. Emellett – az igazsághoz hozzátartozik – éltem az életemet: fociztam, előfordult, hogy egy évben 3-4 hónapot nem voltam itthon. Az első házasságomból két felnőtt lányom és egy unokám van. Amikor aztán Budaörsön polgármester szerettem volna lenni – nem politikai ambíció miatt, hanem mert nemzetiségi érdekből szükségét éreztem a változásnak –, és végül nem nyertem, nehéz időszak következett az életemben. És amikor az ember a legmélyebben van, akkor jön valami jó: ekkor ismertem meg Verát. Tősgyökeres budaörsi, velem azonos értékrenddel. Új családot alapítottunk, öt év alatt három gyermekünk született, csak németül beszélünk velük. Száz méterre van a lakásomtól az iroda, évekig együtt reggeliztünk, otthon ebédeltem, én fektettem le őket. Ideális évek voltak. Büszke voltam a gyerekekre, amikor az idei Budaörsi Passióban mind a hárman szerepeltek.”

1.

A 2014-2018-ig tartó nemzetiségi szószólói időszakról

„A ’14-es országgyűlési választásokkor valamennyiünk számára evidencia volt, hogy Heinek Ottó, az országos német önkormányzat akkori elnöke lesz a parlamenti képviselőnk. Aztán amikor már látszott, hogy nem képviselőnk, hanem csak szószólónk lesz, akkor kiderült, hogy az összeférhetetlen az elnökséggel. Ekkor kerültem én a képbe – derült égből villámcsapás. Bár mindnyájunk számára teljességgel ismeretlen volt a feladat, azt mondtam: annyit hajtottam a nemzeteségi ügyért, a múltbéli kőkemény harcok annyira felvérteztek, hogy elvállalom, megpróbálom. Az egész egzisztenciámat fel kellett adnom, de tudtam, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk: ha nem élünk a lehetőségünkkel, ’lehúzhatjuk a redőnyt’. A 2014-2018 közötti időszakból két komoly eredményt emelnék ki. Az első a hazai nemzetiségek közötti konszenzus megteremtése. Ebben az időszakban csak bizottságként (a Magyarországi nemzetiségek bizottsága a Parlamentben) lehetett lépéseket tenni, így az eredményesség érdekében az volt a legfontosabb, hogy a 13 hazai nemzetiség – különösen pedig a szószólók és az országos önkormányzati elnökök – között a korábbi sérelmeket félretéve a lehető legjobb kapcsolat alakuljon ki. Ezt végül mindenki megértette, és még ha természetszerűleg továbbra is vannak viták, mindig sikerült egyezségre jutnunk. A második nagy eredménynek azt tartom, hogy sikerült elérnünk azt, hogy – rendszerint először az ellenzéki, majd a kormánypártokkal folyamatosan egyeztetve – minden nemzetiségi kérdést kivegyünk a politikai csatározásból. Ennek eredményeképp a nemzetiségi ügyeinkben mindig egyhangú parlamenti döntés szokott születni. Ez kulcsfontosságú, mert egy demokráciában törvényszerű, hogy vannak politikai változások, és ha valaki úgy érzi, hogy az előző ciklusban valamit erőből vittek keresztük, akkor azt azonnal sztornózzák. Azokat a kereteket, törvényeket, lehetőségeket próbáljuk meg a magunk igényeire formálni, amelyek többé-kevésbé országosan érintik a nemzetiségeket. Az adott terület szakembereinek bevonásával adunk mindig megoldási javaslatokat, de a végén a politika mondja ki az áment. Az én szerepen ebben amolyan közvetítői, amihez kell, hogy legyen egyfajta tájékozottságom. A gazdasági problémák megoldása mellett az évek során részt vettem a könyvkiadástól kezdve a kápolnaépítéseken keresztül a fúvószenekari kottakiadáson át mindenfélében, és ez rengeteg tapasztalatot adott. Érdekes játék ez, komoly stratégiai gondolkodásmódot igényel.”

Parlamenti képviselőként

„Óriási különbség van a szószóló és a képviselő lehetőségei közt. Magam sem gondoltam volna, mekkora! Azzal, hogy képviselő vagyok, a nemzetiségi bizottság elnöke, a költségvetési és a házbizottság tagja, komolyan vesznek, bárki leül velem tárgyalni. Ráadásul az én képviselőségem speciális, mert ez az ’egyenlők között az első’ esete: függetlenként és nemzetiségiként bizonyos esetekben kivételezett megítélés jár nekem. Úgy érzem, hogy ez óriási lehetőség erre a négy évre. Persze nyilvánvaló, hogy a szavazati jog ezzel együtt nehézségeket is rejt, amelyek kezelését még le kell tisztáznunk. Mindazonáltal a német közösség azért tudott képviselői mandátumot szerezni – dacára annak, hogy ekképpen még soha nem politizált –, mert az esetleges eltérő politikai vélemények ellenére képesek voltunk a nemzetiségünk ügyeivel, érdekeivel foglalkozni.”

A szavazati jog súlyáról

„Egy-másfél éve a legfontosabb kérdés volt számomra – ismét egy stratégiai kérdés a jövőre vonatkozóan –, hogy hogyan fogom használni a szavazati jogomat. Boldog-boldogtalannal beszélgettem erről, és már tavaly nyáron egyértelműsítettük, hogy ha a mindenkori kormány olyan nemzetiségi politikát folytat, amelyet mi megfelelőnek tartunk, akkor egyéb kérdésekben a kormány mellett fogok szavazni – ahogy a magyarországi németség a történelem során szinte mindig lojális volt a magyar kormányhoz. Ez így hangzott el az MNOÖ közgyűlési ülésén is. Ha azonban a kormány nem megfelelő nemzetiségi politikát folytat, és bennünket a számunkra meghatározó anyagi, szabályozási és egyéb kérdésekben nem segít, akkor nincs miről beszélni, mert akkor a kormány maga kényszerít ellenzékbe. Ahhoz, hogy a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata vagy bármilyen szervezete ne kényszerüljön rá arra, hogy a társadalmat megosztó, nem nemzetiségi kérdésekben a saját közösségét szétvágva kelljen politizálnia, a napi politikai csatározásoktól függetlenül kell szavaznom. Ha az ominózus Stop Soros és az alkotmánymódosítás ügyében – amelyek közül egyébként egyik sem érint bennünket, nemzetiségeket közvetlenül – bárki megalapozott ellenérvet hozott volna fel, akkor kivételt tettem volna. Ezt azonban nem tette senki.”

A Fidesz-tagságról

„Még a parlamenti választás előtt felfüggesztettem a Fidesz tagságomat, majd nemrég formálisan is kiléptem a Fideszből, de a párttagságnak számomra eddig sem volt jelentősége. Attól még jobboldali gondolkodású, konzervatív, hívő ember vagyok, és ebben nem is fogok változni, mindazonáltal mindig együtt tudtam és tudok dolgozni olyanokkal, akik más politikai nézetet vallanak. Egyébként soha nem akartam párt tagja lenni. Annak idején azért léptem be a Fideszbe, mert kizárólag párttagokat indítottak polgármesterjelöltként. Ez azonban már akkor sem jelentette azt, hogy mindig mindennel egyetértek. Nekem mindig a nemzetiségem érdeke volt a legfontosabb. Korábban is többször előfordult már, hogy nyilvánosan bíráltam a Fidesz azon nézeteit, amelyek nemzetiségi érdekeket sértettek – volt, hogy ki is akartak zárni. Bár a párttagságom felfüggesztése és a kilépés között szerintem nincs érdemi különbség, most formálisan is kiléptem, hogy ezzel is demonstráljam: számomra a német nemzetiségi identitásom az egyedüli mérték.”

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2018 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo