Szolnoki Evelin: A család és a város összefogásának története

Forrás: GJU

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Szolnoki Evelin a budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium 17 éves tanulója és a Magyarországi Német Fiatalok Közössége újhartyáni baráti körének tagja. Evelin születése óta egy örökölt, elsősorban légző- és emésztőszervi tünetekkel járó anyagcsere-betegségben, cisztás fibrózisban szenved. Állapota 2019 őszéig annyira súlyossá vált, hogy már csak kétoldalú tüdőtranszplantáció segíthetett rajta. Baráti köre ebben a nehéz időszakban is támogatni szerette volna Evelint, ezért egy adománygyűjtő akciót indított, amelyet a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, illetve a Neue Zeitung is közzétett. Azóta sok minden történt Evelin életében, sikeres műtéten esett át, elhagyhatta a kórházat, jelenleg egyéves kötelező karanténidejét tölti családja körében. Nagyon boldog és hálás minden segítségért. Závodszky Ferenc az Újhartyáni Újhírben közzétett cikkét Evelinről az alábbiakban olvashatják.

Evelin

Városunk lakóinak nagy része előtt nem ismeretlen Szolnoki Evelin története, hisz gyógyulásának érdekében meghirdetett adománygyűjtés kapcsán is sokan járultak hozzá mind az orvosi kezelés, mind az egyéb felmerülő költségek kifizetését biztosítva a család számára segítő adományaikkal. Elvállalva e cikk megírását, először is megkerestem Szolnoki Józsefet, az édesapát az ügyben, ő feleségével, Edinával át is jöttek hozzánk és beszélgetésünk azzal indult, hogy átadták lányuk naplószerűen megírt jegyzeteit. Tehát a most 17 éves lány történetét a leghitelesebb forrásból tudom az olvasó elé tárni, hisz így az érintett személyes vallomásából idézhetem fel az eseményeket.

Annyit előtte, hogy a szülők elmondták: Evelinnél kisgyermek korában már kimutatták a genetikailag örökölt rendellenességet. Múltak az évek, a már tinédzser lánynál az így kialakuló betegségre már a szervátültetés vált szükségszerűvé és idén január 24-én este fél 8-kor jött a telefonhívás, hogy számára alkalmas szervet találtak, tehát menni kellett azonnal Budapestre, az Országos Onkológiai Intézetbe, ahol aztán mintegy 15 órás várakozás – ami mellkas-röntgen melletti többszöri vérvétellel járt – után kerülhetett a műtőbe, ahol megkapta az új tüdőt. Itt szó szerint az általa a naplóban leírtakkal folytatom: „Maga a műtét teljesen rendben zajlott, már másnap felkeltem. Közvetlenül a műtét után az Intenzív Osztályra helyeznek minket, ahol én 8 napot töltöttem el. Az erős fájdalomcsillapító miatt az első két napból nem sokra emlékszem, egyedül anyáék és egy kedves pap látogatása maradt meg. A 3. naptól mondhatom azt, hogy ‘kitisztult a tudatom’, és emlékszem minden jóra/rosszra.”

Az első hétről írtakat összefoglalva, azt lehet mondani, hogy már nem köhögött és nem fulladozott, de még nagyon gyenge volt. A második héten már szinte teljesen önállóvá vált és ekkor már fent, a Mellkassebészeti Osztályon feküdt, ahogy írja: „addigra a 6 csőből már csak a 2 kicsi maradt bennem”. A napi rutin a 6 órai felkeléssel kezdődött, aztán a többszöri vérvétel, röntgen, inhalálások, gyógyszerek és gyógytorna mellett szerencsére hozzájött édesanyja minden délutáni látogatása, aki aggódó édesapja és családja mellette való feltétlen kitartását is tolmácsolta. Következett a 3. hét, ahogy naplójában írja: „életem talán legnehezebb hete”. Ezt a nehéz hetet leginkább megint a legjobban és legegyszerűbben a naplóból idézem a történet folytatásához: „Elég sűrű és mozgalmas hét volt, ugyanis hét elején költöztem át az I. Sz. Gyerekklinikára utógondozásra. Sajnos nem ment minden zökkenőmentesen, így végül egy nem messze lévő Ronald házban találtam magam. Azzal a feltétellel maradhattam a házban, hogy napi 3 alkalommal átjárok a kórházba, hogy meg tudjam kapni a szükséges kezeléseket. Mondanom sem kell, két héttel a műtét után, mikor ‘csak úgy bedobnak a mély vízbe’ eléggé ott kell lenni mind testileg, mind szellemileg. Legalább a napi mozgásadag fixen megvolt. Szerencsére Anyukám végig ott volt velem, minden pillanatban támogatott és kitartott mellettem. Boltba ment, rohangált A-ból B-be, támogatott lelkileg és segített gyógyszerelni is, hiszen azokat is megkaptuk, hogy akkor intézzük magunknak. Nem is tudom, mit kezdtem volna nélküle.”

Evelin kórházba kerülésének 4. hete azzal kezdődött, hogy e hét első napján leállították a vénás gyógyszereket, mert jók lettek a laborvizsgálati eredményei. Már csak napi 2 alkalommal kellett átjárnia a kórházba, napközben vizsgálatra, esténként meg a vérhígító injekció miatt. Ezt írja a vele történtek leírásának végén: „Így, 27+9 nap után már végre nyugodtan élvezhetem az édes OTTHONT”. Ezzel zárja e témában írt naplóját: „Szeretném Mindenkinek megköszönni a sok-sok támogatást, kedves üzenetet és segítséget, nagyon hálás vagyok értük!”

Závodszky Ferenc
Megjelent: Újhartyáni Újhír 2020/1

Aki szeretné segíteni Evelin gyógyulását, átutalhatja támogatását az Együtt Evelinért Alapítvány számlájára:
(HU18) 10402128-50526966-65781017
Adószám: 19225414

Deutschválts nyelvet

Címkék:

Kapcsolódó cikkek:

© 2004 - 2020 • Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ, Minden jog fenntartva!
logo