Április 25-én Gajdos-Frank Katalin, a Jakob Bleyer Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója és az Andrássy Egyetem doktorandusza a magyarországi németség és az állambiztonsági szervek 1945 és 1956 közötti kapcsolatáról tartott előadást. A disszertációs témáról szóló előadásra a Magyarországi Németek Házában került sor.
Az elején Gajdos-Frank röviden vázolta a magyarországi németek háború utáni történetét, az őket ért sorscsapásokat. Ezt követően az állambiztonság és a titkosszolgálatok kiépítéséről beszélt, ami már 1944-ben megkezdődött. Először a Politikai Rendőrségi Osztályt (PRO) alapították meg Péter Gábor vezetésével, később ebből jött létre az ÁVO illetve az ÁVH.
Az előadó öt kategóriába csoportosította a belbiztonsági szervek németeket érintő eseteit. Az elsőbe tartoztak az antidemokratikus kijelentések vagy kémkedés, illetve merényletek miatt lefolytatott perek. Utóbbira példaként hozta a móri szovjet emlékmű felrobbantási kísérletét, ebben az ügyben két halálos ítéletet is hoztak, a jelentés „sváb merénylők”-ről ír. A második kategóriába azok tartoznak, akiket úgynevezett fasiszta múltjuk miatt üldöztek. Sok esetben internálták őket. A harmadik csoportba tartozók együttműködtek a titkosszolgálatokkal, Gyakran, mert megzsarolták őket, a hatóságok nyelvtudásukat akarták kihasználni. Külön kategóriát alkotnak azok, akik „demokráciaellenes bűntetteket” követtek el. Többnyire menekültek tartoztak ide. Az ötödik, utolsó csoportba azokat sorolta az előadó, akik egyszerűen német származásuk miatt váltak gyanússá, ezért ügynökökkel figyeltették őket.
Kiderült, hogy nem folyt kiemelkedően sok eljárás magyarországi németek ellen, de ha németekről volt szó, a bíróságok szigorúbb ítéleteket hoztak, sok ügyiratban olvasható a „sváb” megjegyzés. Az előadás után számos kérdést tett fel a hallgatóság, ami jelzi, hogy a témában még sok kutatnivaló van.