A Kárpát-medencei német irodalomtörténet egy ellentmondásos alakja volt a témája Hans Dama professzor a Magyarországi Németek Házában tartott április 8-i előadásának. A dráma- és prózaíró Adam Müller-Guttenbrunnt az utókor olykor „magyarfalónak”, máskor antiszemitának állítja be. Dama professzor előadásában megpróbálta árnyalni a szerzőről alkotott képet.
Adam Müller-Guttenbrunn 1852-ben a bánáti Temeshidegkúton (ném. Guttenbrunn), házasságon kívüli gyerekként látta meg a napvilágot. Ez jelentős mértékben kihatott későbbi életére: hosszú ideig nem fogadták el környezetében. Iskolásként érte meg a dualista állam erőszakos magyarosítási törekvéseit, ezért távozott temesvári gimnáziumából. A család egy zsidó ismerőse ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy Müller-Guttenbrunn érdemes a magasabb képzettségre.
Adam Müller-Guttenbrunn Nagyszebenben folytatta tanulmányait, majd iskoláit követően a Monarchia Lajtán túli területén telepedett le. Színdarabíró lett, darabjai figyelemre méltó sikereket arattak. Irodalmi tevékenysége mellett tárcaíróként is kamatoztatta tehetséget. A 20. század első éveiben anyagi nehézségei támadtak, ezek megoldására kezdett el regényeket írni, ami nagyobb bevételt ígért.
A valóban népszerűvé lett regényekben elsősorban a magyarosítás és a sváb kisebbrendűségi érzés problémái foglalkoztatták. Adam Müller-Guttenbrunn a svábság nevelője kívánt lenni: kihangsúlyozta a népcsoport társadalmi teljesítményét és részben kultúrpolitikusként igyekezett érvényt szerezni a kisebbség jogainak. Természetesen ezáltal a magyarok körében népszerűtlenné vált. Hecckampányt folytattak ellene, sőt, amikor egy ízben kutatóúton visszalátogatott hazájába, még a zsandárok elől is menekülnie kellett.
1910-ben született meg Müller-Guttenbrunn legismertebb műve, a Die Glocken der Heimat. A regény nem politikai témájú: cselekménye a tiszai árvizek elleni harcot mutatja be. Ebben a műben szerepel a Schwabenlied is, amely később úgymond a bánáti németek himnuszának szerepét töltötte be.
Dama professzor előadásában kiemelte a Von Eugen bis Joseph című regénytrilógiát is, amely a magyarországi németség történetét vázolja fel. A közismert „halál, szenvedés, kenyér” kifejezést első ízben ez a regény használta. Müller-Guttenbrunn munkásságának irodalmi tetőpontja a Lenau-trilógia, amely irodalomtörténeti oldalról is jelentős.
Szintén meg kell említeni az író közéleti tevékenységét. Azt az álláspontot képviselte, hogy a dunai monarchiát szövetségi állammá kell alakítani. Ezen a véleményén volt Ferenc Ferdinánd trónörökös is. Az első világháborút követően Müller-Guttenbrunn az általa elsőként Burgenlandnak nevezett nyugati megyék Magyarországról való leszakítását szorgalmazta.
Színházi emberként konfliktusba került zsidó támogatóival, mivel azok inkább fordításokat szerettek volna a színpadon látni. Ebből eredt későbbi antiszemita híre. Adam Müller-Guttenbrunn már életében számos kitüntetést kapott, többek között Bécs díszpolgárává választották. 1922-ben röviddel halála előtt fogalmazta meg úgynevezett Sváb testamentumát.
Utolsó gondolatként Hans Dama említést tett Paul Lendvay publicista Müller-Guttenbrunnról alkotott véleményéről. Lendvay kihangsúlyozta a szerző magyarellenességét, és a „csikós, puszta, paprika” giccses Magyarország-képének egyik felelőseként tartotta számon.
Az előadást vita követte, melynek során a művek irodalmi értéke mellett az állítólagos antiszemitizmus kérdését is alaposan kivesézték. Az előadás kísérőprogramjaként bemutatták a Leben und Wirken von Hans Dama című kiállítás nyolc tablóját is.