Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Szeptember 18. és 20. között a budapesti Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem adott otthont a Nemzetállam és etnikai homogenizálás Magyarország és Románia összevetésében (1867-1914) című nemzetközi konferenciának. A rendezvény a Délkelet-Európa Német Történelméért és Kultúrájáért Bizottság (Kommission für Geschichte und Kultur der Deutschen in Südosteuropa, KGKDS), a Duna Menti Sváb Történeti és Országismereti Intézet (Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde, IdGL) és az Andrássy Egyetem együttműködésében valósult meg. A konferenciafelelősök Dr. Mathias Beer, a KGKDS elnöke, Dr. Ellen Bos és Dr. Gerhard Seewann voltak.
Az előadások vizsgálta korszak számos változást hozott a kisebbségek tekintetében. A nacionalizmus előtörésével mind az etnikai csoportok identitása, mind az asszimilációs törekvések megerősödtek. Mégsem beszélhetünk a kisebbség és a többségi társadalom egyértelmű szembenállásáról.
A nyitó előadásban csütörtökön a kolozsvári Pál Judit a magyarok, a románok és a szászok egymás közti viszonyát mutatta be a 19. század Erdélyében. Pénteken, az ülés második napján két panelt rendeztek. Az első témája a nemzetiségpolitika volt. Egry Gábor vázolta a korszak magyar nemzetiségpolitikáját, Friedrich Gottas Salzburgból a szepesi szászok magyarosítási törekvéseivel foglalkozott. Balogh F. András, az ELTE munkatársa a korabeli utazási irodalom idegenképéről beszélt. Míg a megelőző évszázadokban többnyire külföldiek utazták be az országot, a 19. század legtöbb útibeszámolója helyi állampolgároktól származik. Ez a korszak egyúttal a modern turizmus kezdete is, az új közlekedési eszközök, mint a gőzhajó vagy a vonat is központi témává lettek. A „bédekker” forma ebben az időben született meg. Egyes szerzők a nemzetiségek érintkezésére helyezték a hangsúlyt. Több író említésre került, többek között Max Norden és Adam Müller-Guttenbrunn, utóbbinál a magyarosítás motívumán volt a súlypont.
A második panel címe „Kisebbség” volt. Dácz Enikó három erdélyi újságot hasonlított össze a kisebbségi problémafelvetést illetően: a kolozsvári Ellenzéket, a nagyszebeni Telegraful Românt és a brassói Kronstädter Zeitungot. Dácz elemezte a periodikák tematikus összetételét, a nemzetiségi témák kezelésének módját ill. hogy hogyan viseltettek a többi nemzetiség iránt. Az Ellenzék esetében a politika és az egyházügy volt elsődleges, a másik kettő több figyelmet szentelt a kultúrának. Mindhárom folyóirat hasonló stratégiát követett azonban az etnikai különbségeket illetően, de a brassói volt a legnyitottabb a többi kisebbség irányában.
A varsói Agnieszka Barszczewska a kárpát-medencei ruszin és csángó kisebbséggel foglalkozott. A két népcsoport etnikailag és vallásilag eltérőek ugyan, mégis vannak hasonlóságaik, például hogy épp e két tekintetben „szigeteket” alkotnak.
Karády Viktor angol nyelvű prezentációjában a magyarok, németek és zsidók oktatásbeli reprezentációját vizsgálta. A hallgatóság megtudhatta, mely tantárgyakban teljesítettek a legjobban az érettségin és mely felsőoktatási szakokat részesítették előnyben. Egyértelműen látszott, hogy vannak szakok, ahol egyik vagy másik népcsoport felül volt reprezentálva. Egy nemzetiség tagjain belül is megfigyelhetők voltak különbségek az eltérő vallási háttér alapján. Mindennek okaként Karády többek közt az urbanizáció eltérő fokát adta meg.
Elena Mannová a pozsonyi egyetemről a polgári egyesületek etnikai összetételéről tartott előadást. Elmondta, hogy ezekben nem volt elsődleges szerepe a nemzetiségi hovatartozásnak. Lényegesen több egyesület működött, mint amennyi a statisztikákban szerepel, de esetükben nem beszélhetünk etnikai homogenitásról, még a magyar népművelő egyleteknél sem. Még nem magyar tagok is sokszor magyar jelképeket alkalmaztak, például magyaros ruhát öltöttek. Sok esetben a magyar volt a vezetőségi nyelv. Az ország kevertségét mutatta, hogy 1900-ban Budapest számított a legnagyobb szlovák városnak. A heterogenitást ugyan nem tartották pozitív dologként számon, de jellemző volt.
A hármas panel után a KGKDS taggyűlésére került sor, melyet közös vacsora követett az Építész Pincében. A konferencia záró napján két további előadást tartottak. Imre Zoltán (Budapest) és Ursula Wittstock (Nagyszeben) a színházat, mint az etnikai homogenizálás eszközét elemezték.
A konferencia egy három részes sorozat nyitánya volt, amely egyazon problematikát vizsgál három egymást követő időszakaszban.
Mayer István