Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Tényleg lehetséges, hogy valaki teljesen elfelejti a saját anyanyelvét? És mennyire fontos az egyes embernek a magyarországi németség?

Mindkét kérdés középpontban állt az EGYÜTT: interetnikus – interkulturális estén 2015. szeptember 9-én, szerdán a Magyarországi Németek Házában.

Közelebbről, a Zentrum-Programme im HdU sorozat ezen rendezvényén z örmény etnográfus és történész Dzsotján-Krajcsir Piroska és a magyarországi német költő, Michelisz József tartott közös felolvasást. Az est moderátora Mayer Éva, a Barátság folyóirat felelős szerkesztője volt.

Dzsotján-Krajcsir Piroska, aki saját publikációk mellett örményre és örményből is fordít, bemutatta a közönségnek népe több mint 3000 éves kultúráját. Részleteket olvasott fel a két örmény író, Gurgan Mahari és Hracsja Kocsar műveinek fordításaiból. Kocsar Az Eufrátesz hídján című kötetéből előbb magyarul, majd örményül adott elő egy részletet, nagyon megrázó és megindító módon. Arról szólt, hogy egy fiatal örmény férfi visszatalál az örmény nyelvhez, miután 10 évig Isztambulban élt. Kétségtelenül úgy tűnik, mintha elfelejtette volna a saját anyanyelvét, ez az elején sok nehézséget okoz a családjával.

Michelisz József, a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetségének tagja, szintén nyomós kérdésekről írt verseiben, melyeket magyarul és németül is előadott. Részletesen elmagyarázza az egyik versében, mit ért a magyarországi németség alatt. Az egyik nagyon megindító versszakban a következőt írja:

Mein Ungarndeutschtum
die Ruine auf dem Dorfhügel
und hinter ihr ein alter Holunderbusch
der jedes Jahr aufs Neue ausschlägt
wo ich oft nach Schätzen suchte
aber nie welche fand

(Hozzávetőlegesen: „Az én magyarországi németségem / a rom a faludombon / emögött egy öreg bodzabokor / amelyik minden évben újra rügyezik / ahol sokszor kincseket kerestem / de sohasem találtam”)

Felváltva olvastak fel mindketten különálló darabokat és részleteket az eddig megjelent verseikből és fordításaikból, például Kocsar Nahapet című kiemelkedő jelentőségű kisregényéből. Michelisz József a programot kép-és figuraverseivel fejezte be.

A német-magyar-örmény vegyes publikum nagyon figyelmesen hallgatta a felolvasást, és a két szerző is figyelt egymás műveire. Az egyes felolvasások között és a végén örmény zenét hallhattak a megjelentek. Így az interetnikus – interkulturális este kellemes beszélgetés, magyar bor és örmény sütemény mellett ért véget.

Fee Dorina Dutombé