Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Amikor a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központnál voltam gyakornok, figyelmes lettem egy cikkre. Az volt épp a feladatom, hogy lefordítsak egy felhívást a Deutsche Gesellschaft e.V. Brückenbauer – Junge Deutsche zwischen zwei Kulturen (Hídépítők, fiatal németek két kultúra között) című esszéversenyre. Így hangzottak a főbb kérdések: Milyen mértékben számítanak a kelet-európai kisebbségek a két kultúra közötti hídépítőnek? Hogyan befolyásolja a szülők, nagyszülők élettörténete a fiatalok történetét? Milyen módon hat a kitelepítés és az elvándorlás a fiatalabb generációra? Hogyan jelennek meg a haza és identitás fogalmak, ha valaki egy-, két- vagy háromnyelvű kultúrkörben nőtt fel? Tehát fiatal németeket kerestek a kelet-európai országokból, akik valamiféle hidat képeznek két vagy több kultúra között.
Egyből elhatároztam, hogy írnom kell, de akkor még nem tudtam pontosan, melyik kérdéseket tudom megválaszolni, az életem mely részletei illenek bele egy ilyen esszébe. Először is tisztáztam, hogyan is tartozom én a németség közé: édesapám magyar, édesanyám magyarországi német nemzetiségű, így már kiskorom óta sokat beszéltek velem németül. Számomra ez teljesen természetes volt, a későbbi időkben is, mivel nemzetiségi iskolákba jártam. Ez már fontos hidat épített a magyar és a német nyelvek között. Ezek után következtek a különféle kapcsolatok a családtagokkal és cserediákokkal, akik mindig valami újat kínáltak fel számomra. Az esszémben sok szó esik a családomról és az ő támogatásukról, hisz egy ilyen támogató háttér nélkül mindezt nem érhettem volna el.
Ahogy én látom, a legfontosabb híd a fiatalság. Ők a jövő, de ha nem tudjuk bevonni a fiatalokat, akkor minden elveszett. Ezért szeretnék a későbbiekben gyerekekkel foglalkozni, amihez az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett osztatlan tanárképzés német nemzetiségi és angol szakja jó alapot nyúlt. Emellett az Otto Benecke Stiftung e.V. támogatásában a YOU.PA- programban olyan módszereket tanulok, amelyeket kifejezetten a fiataloknak találtak ki. Minden fiatalt szeretnék bátorítani arra, hogy írjon a magyarországi németekről, mert úgy gondoltam, az én esszém csupán „egy a sok közül”, és ma mégis a kezemben tarthatom könyv formájában. Minden lehetséges, higgyetek magatokban!
Nagy Viktória