Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A Zentrum-Programme im HdU sorozat legutóbbi, október 19-ei rendezvényén egy az 1956-os forradalomban részt vett magyarországi német hősről emlékeztek meg egy filmvetítéssel.
Ambach Mónika, a Zentrum igazgatója köszöntő beszédében megjegyezte, hogy amíg a Németországba kitelepítettek története elég részletesen dokumentált, illetve közismertebb is, addig sokkal kevesebb szó esik a kitelepítés utáni Magyarországon maradtak szenvedéseiről. A magyarországi németek 1956-os forradalomban való szerepéről szinte egyáltalán nem tudunk semmit. Ez motiválta László Gábor rendezőt is, aki szintén német felmenőkkel rendelkezik, hogy ezzel a témával foglalkozzon az egyik dokumentumfilmjében. A nemrégiben hét díjjal kitüntetett Nemzetidegenek című film egy igen értékes hozzájárulás ahhoz, hogy az utókor feldolgozza és dokumentálja az 56-os eseményeket.
A filmben a szabadságharc egyik mártírjáról, Herhoff Györgyről van szó, történetét testvére, Herhoff Mária meséli el. A 83 éves idős hölgy azonban nemcsak az 1956-ban megélt eseményeket idézi fel, hanem a családja történetét és a kitelepítés utáni Békásmegyer mindennapjait is. A kitelepítés a Herhoff családot is szétszakította, az édesapa testvéreinek, akárcsak sok ismerősüknek, el kellett hagyniuk az országot. Habár Mária édesanyja magyar származású volt, a kitelepítési listán mint német anyanyelvű szerepelt. Végül mégis megmenekültek, mert bizonyítani tudták, hogy 1944-ben egy zsidó asszonyon segítettek. Az elűzött családtagok Németországban eleinte sokat szenvedtek, de az itthon maradt négytagú családra is nehéz idők jöttek. A kis szódaüzemüket államosították. „Egyéb származásúként” való megbélyegzésük ahhoz vezetett, hogy a gyerekek nem tanulhatták, amit szerettek volna. 1951-ben György sorkatonai behívót kapott. Baráti körével rendszeresen találkoztak egy házban, ahol nyíltan vitatták meg az országban levő rossz politikai viszonyokat, ami végül rendszerellenes összeesküvésnek minősült a rezsim részéről. Végül letartóztatták, és halálra ítélték. A halálos ítéletet másodfokon börtönre enyhítették. A mai napig nem tudni, hogy ki volt az, aki feljelentette. Nagy Imre rendeletei alapján 1956 júliusában az elsők között volt, akiket kiengedtek. Beállt a szabadságharcosok közé, majd a vérmezei harcokban november 4-én elesett. Ma egy kis utca viseli a nevét Békásmegyeren.
A filmet követő beszélgetés során, a rendező, László Gábor, Herhoff Mária és Csapodi Márton, aki a filmben is segítségére volt Máriának a kutatásokban, meséltek a dokumentumfilm keletkezéséről. Mária a keresett kérdésekre nem kapott választ, de Csapodi Márton elmondta, hogy a bemutató előtti napon felhívták telefonon a levéltárból, hogy még 560 oldalnyi anyagot találtak az esetről. A kutatás ezzel tehát nem ér véget. Az eseményeket 3D-s rajzokon is megjelenítették a filmben. Ez, valamint a film zenéje is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a közönséget még jobban megérinti a történet.
A közönség soraiból Nagydorog 1956-os nemzetőrparancsnokának a fia, Téglásy Imre kért szót. Méltatta Herhoff Mária bátorságát azzal kapcsolatban, ahogyan a történetet elmesélte, illetve azt, hogy az átélt borzalmak ellenére „elfogulatlan elfogultsággal”, és gyűlölet nélkül beszél. Isten áldását kérte Herhoff Györgyre és a szabadságharc hőseire.
A jelenlévők egy nagyon megindító estének lehettek tanúi a Magyarországi Németek Házában, a film pedig egy igaz történet arról, hogy az emberek élete mennyire más irányba terelődhet előre nem látható események következményeként.
Frei Nándor
