Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Az európai országok kisebbségeinek helyzetét 2016. szeptember 29-én, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen, a Minderheiten in Europa (Kisebbségek Európában) című nemzetközi konferencián vitatták meg. A rendezvény különlegessége volt, hogy a megtartott előadások után nemcsak a közönség tehette fel kérdéseit, hanem néhány hallgatónak is lehetősége volt arra, hogy választ adjon, és kérdései által új perspektívákat nyerjen.
Az első előadást prof. Bernhard Vogel, volt német miniszterelnök tartotta, amiben Európa egyesítését vázolta röviden a mai, új nemzeti érzés megértéséhez. Mint egykori politikus, elmagyarázta a közönségnek, hogy manapság a pártok csak választópolgárokat akarnak nyerni, és elmulasztanak egy célt kitűzni, amit követhetnek. Kiemelte a pártok szükségességét, és rámutatott arra, hogy Németországban sem járult hozzá először a népesség a legfontosabb és nélkülözhetetlen döntésekhez. Az Európai Unió jövőjének kapcsán Vogel professzor nem a föderális állam felépítését támogatja, hanem egy lazább államszövetségét, és a következő szavakkal zárta előadását: „Csak bátorság kell ahhoz, hogy nehézségeket oldjunk meg, hiszen már korábban is oldottunk meg nehézségeket.“
Hartmut Koschyk MdB, a német szövetségi kormány kivándorlási kérdésekért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja definiálta a hármas kifejezést, a haza, identitás és hit összefonódását, ami minden nemzetiség számára fontos. Ezzel kapcsolatban beszámolt Európa különböző kisebbségeinek történetéről, így a befagyott etnikai konfliktusokról is Jugoszláviában, amelyek a rendszerváltás után felolvadtak. Hangsúlyozta, hogy ha különböző nemzetiségekről van szó, a „tolerancia” kifejezést kerülni kell, mivel tűrést és elviselést jelent, és egy belső elutasítást sejtet. Ehelyett az „elfogadás” szó használata javasolt, ami a társadalom azon készségét is növeli, hogy saját magát ne tagadja meg. Ezen felül vázolta Magyarország szerepét a kisebbségi kérdésekben is, mert ez az ország jelentős impulzusokat adott és ad ma is más országoknak és az Európai Uniónak, főképp a törvényhozással és az oktatással kapcsolatban. Az előadást követő visszajelzések az Andrássy Gyula Egyetem és a Passaui Egyetem hallgatóitól érintették a nemzetiségi kisebbségeket Németországban, és a hiányzó jelenlétüket a német tananyagban, az individuális identitást, a hazára való jogot, valamint az új kisebbségek kialakulását.
Az átfogó áttekintés után a témák az egyes országokra irányultak. Először prof. Ferdinand Trauttmansdorff, egykori prágai osztrák nagykövet számolt be a hat, Ausztriában törvényesen elismert népcsoportról: szlovénok, horvátok, magyarok, roma és szinti, csehek és szlovákok. Jelentős volt az évekig tartó úgynevezett „településnév-vita”. Miután a német nyelvű településnév-táblák mellett horvát és magyar nyelvűek is kikerültek, ugyanezt követelték szlovén nyelven a szlovén kisebbséghez tartozók is, amit végül sikerült elérniük. A hallgatói kérdésre, ami a sztereotípiákat érintette Ausztriában, Trauttmansdorff professzor azt válaszolta, hogy az a törvényesen elismert népcsoportoknál kevésbé figyelhető meg, viszont az antiszemitizmus növekvő tendenciája látható.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke előadásában a német nemzetiség különböző megnevezéseit sorolta fel, és utalást tett azoknak az identitással kapcsolatos jelentőségeire. Majd a magyarországi németek történetének összegfoglalása következett, és Hartmut Koschyk gondolatához tért vissza, mikor a 90-es évekbeli magyar kisebbségi törvényeket pozitív példaként tüntette fel a környező országok számára. Heinek Ottó kiemelte az oktatás fontosságát, és felsorolt néhány színvonalas magyarországi német iskolaközpontot és intézményt. Beszámolt a népcsoport növekvő számáról, a súlypontok eltolódósáról vidékről a fővárosra, de aggódását is ki fejezte ki a kivándorlással kapcsolatban. A hallgatók visszajelzését követően a fiatal magyarországi németek politikai részvételének lehetőségeiről beszélt a Magyarországi Német Fiatalok Közösségének és az Ifjúsági Bizottság keretein belül.
Végül Benjamin Józsa, a Romániai Német Demokrata Fórum ügyvezetője három személyes történetet mesélt el a kisebbséghez tartozásról, így ismertetve a romániai német nemzetiséget Romániában. Körülírta helyzetüket és lehetőségeiket, hogy a szocializmus alatt könnyen jutottak német nyelvű oktatáshoz, valamint a tudástranszfert Németország és Románia között, ami mára többnyire egyirányú lett. Továbbá a népcsoportok helyzetét mint békés „egymás mellett”, és nem egymás között” élést mutatta be, valamint kiemelte, hogy Európát csak alakítani kell, nem felépíteni. Válaszként a kivándorlásról feltett kérdésre Benjamin Józsa végül a revitalizációs tendenciákról beszélt, vagyis arról, hogy Németországban többek közt a televízióban is a Romániába való visszatérést reklámozzák.
Az így bemutatott európai kisebbségek helyzete az egyetemi hallgatók bevonásával hozzájárult ahhoz, hogy a közönség nemcsak többet tudott meg erről a témáról, hanem kritikusan is foglalkozott vele, tapasztalatait összhangba hozta a hallottakkal, és ezáltal a konferencián szellemileg sokat gazdagodott.
Horváth Aliz