Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A magyarországi német költő, Fáth György karácsonyi versével kívánunk valamennyi olvasónknak boldog és szép ünnepet!
Georg Fath: Weihnacht
Heut muß ich wieder dein gedenken,
du, Weihnacht, aus der Kindheitszeit.
Möcht’ gern zu dir die Schritte lenken,
wärst du doch nicht so fern, so weit.
Ich lausche wieder deinen Glocken
so silberrein, mit lautem Schall.
Ist auch dasselbe süße Locken,
wie noch dereinst im Heimattal.
Fühl’, wie mir die Gedanken schweben
nach Süden fort, sehr weit von hier.
Wo Berge sich vom Tal erheben,
dort nähm’ ich heut so gern Quartier.
Ja, dort im Süden, in der Ferne,
dort steckt ein Dorf, so tief verschneit.
Dort wär ich wiedermal so gerne,
wie einst als Kind, zur Weihnachtszeit.
Leicht könnt ich dort mein Weh vergessen,
das mir das Los in Füll’ gebracht.
Mein Herz vielleicht dort würd’ genesen,
in dieser stillen heil’gen Nacht.
Fáth György 1910-ben született a Baranya megyei Erdősmárokon. Gyermekként a helyi dialektust beszélte, az irodalmi németet csak később, önerőből sajátította el. Ahogy a család összes tagja, ő is földműves volt. Már tizenhét éves korában elkezdett verseket írni. Habár az irodalmi tevékenység nem vált fő foglalkozásává, tehetsége már 1929-ben megmutatkozott, a Bleyer Jakab által kiadott Sonntagsblattban két verse is megjelent: a Vergissmeinnicht, illetve a Die Heimatglocken. Az elűzetést követően a család Pécsre költözött, ahol eleinte bányászként, később a helyi áramszolgáltatónál majd a Városi Vízműveknél dolgozott. Igazi ismertségre a 1970-es években tett szert. 1973-tól rendszeresen publikált a Neue Zeitungban. Versei több magyarországi német antológiában is megjelentek. Az 1977-ben kiadott Stockbrünnlein című könyve az első magyarországi német szerzőtől német nyelven megjelent önálló kötet volt. Egészen haláláig 1999-ig írt verseket.
