Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Vértestolna második alkalommal mutatkozott be a tatai Német Nemzetiségi Múzeumban, a „Vendégségben a múzeumban” programsorozat keretein belül. Április 28-án a falu történetét mesélték, játszották és énekelték el.
A produkciónak több mint 30 résztvevője volt: miközben Vértestolna történetét mesélték, pantomimszínészek mutatták be a cselekményt, a kórus pedig ehhez kapcsolódó dalokat énekelt. Az eredeti és ötletes előadást Fink Jánosné rendezte, a falubeliek fáradozását a közönség óriási tapssal jutalmazta.
Vértestolna története a bronz- és vaskorig nyúlik vissza, okleveles említésével először 1247-ben találkozunk. A középkori Tolna a török hódoltság korában a pusztítások következtében elnéptelenedett, ezekben az időkben pusztaként szerepelt, s az is maradt egészen az 1720-as évekig.
Tolnapuszta a tatai uradalomhoz tartozott, amit az Eszterházy család vett meg 1727-ben. Gróf Eszterházy József be kívánta népesíteni a vidéket, ezért felhívásokat tett közzé Németországban. Felhívására érkeztek az első telepesek Würzburgból és Elzászból. 1733 és 1737 között 42 család települt le. A telepesek folyamatosan érkeztek, a XVIII. század végére az akkor már Tolnának nevezett faluban 95 család élt 77 házban, népessége 524 fő volt.
A falu 1875-ben egy tűzvész következtében szinte teljesen leégett. Kemény munkával, összefogással újjáépítették. Népes családok éltek a szoba – konyha – szoba elrendezésű házakban. Több generáció lakott együtt, ahova sorra születtek a gyerekek, nem volt ritka 8-10 gyerek sem egy családban.
A község elnevezése 1909-től Vértestolna, akkoriban az Öreg-Kovács hegyet még a Vértes hegységhez sorolták. A két világháború között lakosainak száma 586 volt, többségében római katolikus németek. Az itt élők ekkor a határban lévő szántóföldeken, szőlőkben legelőkön végeztek mezőgazdasági munkát. A lakosságot kisiparosok szolgálták ki. Kőműves, cipész, szabó, ács, kovács és pék is volt a faluban.
A II. világháború harcai a falu lakóit is érintették, de az utána következő szervezett kitelepítés már nem érte el Vértestolnát. Ennek ellenére a helyi svábok élete nehéz volt a háború után, vagyonukat, házukat elvették. 1948-ban 15 családot telepítettek a faluba a felvidéki Szőgyénből, nagy részük azonban elszivárgott Tata környékére.
Vértestolna 1977-ig volt közigazgatásilag önálló, majd Tardosbánya székhellyel közös tanács alakult. A rendszerváltást követően ismét önállóvá vált.
Az 1992-ben egy parasztházból óvodát alakítottak ki a faluban, mely napjainkban is egy vegyes csoporttal működik. 20 óvodás vehet részt a nemzetiségi intézmény foglalkozásain, akik tevékeny részesei a falu életének, csakúgy, mint az általános iskola tanulói. A falu iskolája szinte egyidős a betelepítéssel. Jelenleg 10 tanulójával a Tarjáni Német Nemzetiségi Általános Iskola telephelye, volt tagiskolája, de önálló intézményként is funkcionált a 2000-es évek elején közel 20 tanulóval.
2006-ban egy műemlék parasztházat felújított az önkormányzat, ebben nyílt meg a tájház, amit a falubeliek által ajándékozott bútorokkal, eszközökkel rendezett be a nemzetiségi önkormányzat.
Az olvasni vágyókat várja a 2015-ben megújult könyvtár. Egyesületek – a Vértestolnai Németek Hagyományőrző Egyesülete, Grüner Wald Egyesület, Tűzoltó Egyesület -, Sportkör, Nyugdíjas klub, Borbaráti Kör, német nemzetiségi kórus és tánccsoport is működik a faluban. Tagjai kiemelkedő szerepet játszanak a település kulturális életében. Nekik köszönhetően elevenednek fel évről évre a régi népszokások.
Vértestolna alig 500 fős lélekszámával, követendő példáját mutatja annak az összefogásnak, amit egy kis falu tehet azért, hogy megőrizze azokat az értékeket, melyeket elődjeik megalkottak.
Az előadást követően a helyi Hagyományőrző Egyesület finom sváb süteménnyel kedveskedtek a vendégeknek.
A rendezvénysorozat következő programja 2017. május 26-án kerül megrendezésre.
Bach Dorottya
Fotók: Fink Adrienn