Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A szorgos „svábok“ és a munkás hétköznapok ünnepe, valamint tisztelgés az épp 280 esztendővel ezelőtt Tarjánban letelepedett németek előtt – ekképp foglalható össze a Komárom-Esztergom megyei településen megtartott második országos magyarországi német kézművesnap. A pünkösdhétvégére összesen 14 településről 48 kiállító érkezett Tarjánba – mind egy-egy hagyományos mesterség képviselője, aki bemutatta a vendégeknek szakmája fogásait és természetesen a legszebb alkotásait.
Nyitott és érdeklődő volt a közönség, amely ahhoz a nem mindennapi lehetőséghez jutott, hogy népviseleti varrónőt, bútorfestőt, játékkészítőt vagy épp csipkeverőt faggathatott mestersége fortélyairól. Legyen szó minőségre való törekvésről, hagyományápolásról, mindennapi használhatóságról vagy akár kuriózumról, Miskovics Mária főszervező, a Tarjáni Német Önkormányzat elnöke valamennyi hívószóra tudott példát hozni a kiállítók köréből: – A vendégünk volt például egy kékfestő asszony Győrből, aki a családja sok évtizedes hagyományát viszi tovább. A magyarországi németek jellegzetes anyagából készült csodálatos ruhákat és használati tárgyakat mutatott be. Ő az idén vett részt először a kézművesnapon, és azt mondta, új ötletekkel gazdagodva és ihletetten tér haza. Másodszor is eljött hozzánk a piliscsabai német önkormányzat kézimunka-szakkörének 12 tagja: ezeknek az asszonyoknak az volt a fontos, hogy a mindennapi közegükből kilépve nagyobb közönségnek is megmutathassák a munkáikat. A legtöbb mester abba is betekintést engedett az érdeklődőknek, hogy hogyan és milyen eszközökkel szokott dolgozni, sőt, akadt olyan is, aki lehetővé tette, hogy a vendégek is kipróbálják a munkáját: a két mézeskalácsos standja előtt például gyermekek és szüleik is azon ügyeskedtek, hogy saját motívumokkal díszítsék a süteményeket. Különösen érdekes volt számomra egy a szomszéd faluból származó ritkaság: a héregiek ugyanis egy úgynevezett ’sváb kapcát’ állítottak ki, ami nem más, mint egy vastag fonalból kötött, nagyon meleg zokni, amit állítólag egykoron a németek hordtak.
Számos kísérőprogram színesítette a napot, a falumúzeum udvarán például hagyományos használati tárgyak – például teknő és kosarak – segítségével kialakított játszóház várta a gyermekeket, s emellett német kultúrcsoportok produkcióját is élvezhette a közönség.
Tarjánban immár 15. esztendeje rendezik meg kézművesnapot, amely eleinte lényegesen szerényebb volt, hiszen mindössze a helyben fellelhető kilenc német mesterségre épített – avatott be a rendezvény történetébe Miskovics Mária: – Az eredeti célunk az volt, hogy a találkozó segítségével szélesebb közönségnek is megmutathassuk, hogy a régi mesterségeket még ma is szép számmal gyakorolják. Emellett pedig úgy gondoltuk, hogy a zenére, táncra és dalokra építő fesztiváljaink mellett érdekes lenne egy olyat is tartani, amely a lassanként feledésbe merülő szakmákkal, a magyarországi németek szorgalmas mindennapjaival, tulajdonképpen a néprajzi örökségünkkel ismerteti meg az embereket.
A tarjáni rendezvény az esztendők során folyamatosan fejlődött: miután az érdeklődés már megye-, majd regionális határokon is átnyúlt, 2016-ban a fesztivál országossá nőtte ki magát, sőt, azt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata is támogatja. – Fontosnak tartjuk ezt a kezdeményezést – hangsúlyozta Heinek Ottó, az országos német önkormányzat elnöke –, mert az egyrészről erősíti, egybekovácsolja a magyarországi német közösséget, másrészről pedig hozzájárul kulturális örökségünk és kézműves hagyományaink továbbadásához. Mindazonáltal oda kell figyelnünk arra, hogy csakis a valóban értékes dolgokat mutassuk be és hagyományozzuk tovább: fontos, hogy gondosan elválasszuk a búzát a pelyvától.