Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A Hogyan nevezzelek? (Le prénom) című darab két profi forgatókönyvíró, Matthieu Delaporte és Alexandre de la Patellière első színdarabja. Az ősbemutatója 2010-ben volt Párizsban és azóta számos színház játssza, 2012-ben film is készült belőle. Mindez arra enged következtetni, hogy a Magyarországi Német Színház nem nyúl mellé, ha felveszi a repertoárjába. A premiert február 8-án tartották a szekszárdi teátrumban.
A cselekmény elsőre elég egyszerűnek tűnik: Kellemes estére készül párizsi lakásán az irodalomprofesszor Pierre és felesége Elisabeth. A feleség öccse Vincent, várandós élettársa Anna, valamint valamennyiük jó barátja, Claude érkezik vacsorára. Vincent, hogy feldobja a hangulatot, elárulja születendő fiának a nevét. És ekkor mindenki számára – beleértve a közönséget is – megkezdődik az utazás az érzelmi hullámvasúton. A szereplők olyan dolgokat vágnak egymás fejéhez, amiket talán nem kéne, olyasmiket hallhat mindenki, amiket jobb lenne nem megtudni, úgy viselkednek, ahogy nem lenne ildomos. De tényleg mindig jobb hallgatni és kedvesen mosolyogni? Biztos meg kell tudnunk, hogy mit mondanak a hátunk mögött rólunk? Talán. Talán nem.
Egy azonban biztos, ez a darab nem hagy senkit hidegen. A nézők hol lélegzetüket visszafojtva szemlélik az eseményeket, hol pedig nevetésben törnek ki, mert a dialógusok kiválóak és a poénok jól időzítettek.
Tömöry Péter rendezése feszes és átgondolt, az eredeti műtől nem próbál eltérni. De pont erre van itt szükség, semmi többre. A feszültség folyamatosan fokozódik és a történet íve sem törik meg, mivel a darabot szünet nélkül játsszák.
A színészek eggyé válnak a karaktereikkel. Olyannyira, hogy felmerül a kérdés, vajon saját magukat adják? Paula Donner a várandós karrierista nő és Boglári Tamás az excentrikus művész szerepében mondatról mondatra juttatják magukat a középpontba. Horgász Dezső figyelemre méltó módon lebbenti fel a fátylat az első pillantásra kiegyensúlyozottnak tűnő professzor igazi énjéről. Andrzej Jaslikowski markáns színpadi jelenlétével Vincent karakterét hol megszeretteti, hol megutáltatja a nézőkkel is. Remekül zsonglőrködik az érzelmekkel. És akkor még nem említettük Melissa Hermann játékát. Csodásan mutatja be Elisabeth karakterfejlődését. Lebilincselő, ahogy a kedves és szolgalelkű asszonyból megmondóemberré válik, mindenki már csak pislogni mer.
Ebben a darabban azonban csak főszereplők vannak. Mert csak együtt létezhetnek ők, mint egy baráti kör, amelyben mindenkinek bőven van mondanivalója. A szópárbajokat, amik a cselekményt előre mozdítják, remekül megvívják a társulat tagjai.
A darab egy sok humorral fűszerezett társadalomkritika, pont olyan, amilyen egy szórakoztató és elgondolkodtató színházi estéhez kell.
am