Möchten Sie über ähnliche Themen erfahren?
Drücken auch Sie ein Like auf die –> Zentrum Facebook-Seite
Moháccsal kapcsolatban legtöbbünknek a középkori Magyarország legsúlyosabb csatavesztése, illetve a város messze földön híres népszokása, a busójárás jut eszünkbe, melyet 2009-ben az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségének részévé nyilvánított. A Zentrum-Programme im HdU hatodik évadának első rendezvényén, szeptember 12-én a közönség megtudhatta azonban azt is, hogy a városba nem csupán ezért érdemes ellátogatni.
Ambach Mónika, a Zentrum igazgatónője az estet Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata augusztus 20-án elhunyt elnöke emlékének ajánlotta, aki szintén szerette volna, hogy a Magyarországi Németek Házában láthatóak legyenek egyszer ezek a régi gabonazsákok. A megható visszaemlékezést követően az igazgatónő köszöntötte az est vendégeit, Mohácsi Bugarszki Norbert vízimalomtulajdonost, Illés Richárdot, a Mohácsi Német Önkormányzat képviselőjét és Kiss Balázst, a Mohácsi Német Önkormányzat harmonikaiskolájának növendékét.
Ezután M. Bugarszki Norbert, a Szent Miklós Vízi- és Taposómalom gazdája egy lebilincselő, mélyen emberi történetben vázolta a malom újjászületését és mostani működését, illetve igen érdekes előadást tartott a kiállított zsákokról.
A Csele patakon valamikor 24 malom üzemelt, melyek közül egyedül az övé áll és működik még ma is. A 2008-ban megvásárolt, a XIV. századból fennmaradt, romos malom újjáépítését eredetileg nem tervezték, a cél csupán az állagmegóvás volt.
A II. világháborút követő vagyonelkobzások és az elűzetés következtében a módos sváb gazdák nem jártak a malomba őrletni, így az hamar pusztulásnak indult. 1951-ben államosították, országosan védett műemlék jellege ellenére folyamatosan romlott az állapota, 2008-ra szinte már csak a falak torzói álltak ki a földből. Az állagmegóvási munkálatok csakhamar átalakultak újjáépítésbe, ugyanis az építkezés láttán egyre több helyi, illetve környékbeli ember járult hozzá valamilyen formában a malom újjáépüléséhez. Mindez úgy történt, hogy a Bugarszki családból senki sem volt hozzáértő szakember, illetve semmilyen kötődésük nem volt a malomhoz. A környékbeliek közül viszont nagyon sok embernek erős érzelmi kötődései voltak – sokan közülük itt játszottak gyerekkorukban, volt akinek a nagyapja töltötte itt inaséveit, de volt olyan is, akit az első csók emléke köt a malomhoz. Így volt aki építőanyaggal, munkagéppel, illetve munkaerején túl szaktudásával járult hozzá a munkálatokhoz. A malom épülete egy év alatt teljesen megújult, a rá következő évben pedig erdélyi mesteremberek munkáját dicsérő gépészetet kapott, így egy újabb működő vízimalommal gazdagodott Magyarország, később kiegészülve a világon egyedüli, emberi erővel működtethető taposómalom-szerkezettel. M. Bugarszki Norbert külön kiemelte, hogy az újjáépítésben sem állami pénz, sem EU-s támogatás nem játszott szerepet, tulajdonképpen az emberi összefogásnak köszönhetően valósult meg minden.
Ezzel viszont még nem ért véget a történet. A tulajdonos röviddel a malomépület felújítása után, egy sváb gabonás zsákot kapott ajándékba, amit kitett a falra, mint egy díszítő textíliát. Ezzel megindult egy adományozási-gyűjtési folyamat és napjainkra mintegy 600 zsák található a gyűjteményben. Számára ez nemcsak egy állandó gyűjtési, hanem egy véget nem érő tanulási folyamattá is vált. A rendezvényteremben kiállított zsákok alapján érzékletesen vázolta, hogy egy-egy zsák nemcsak egy tárgyat, hanem akár több generáció élettörténetét, kultúráját, élethez való hozzáállását is szimbolizálja. A szabvány szerint készült, körülbelül 60 kilogrammnyi búzát bíró liszteszsákok tulajdonképpen az élethez nélkülözhetetlen táplálékforrást tartalmazták az adott család számára. A gondos sváb precizitás már az anyag erősségében, tartósságában is megmutatkozik, hisz egy-egy ilyen zsák akár 60 éven keresztül szolgálta gazdáját és még a víz sem folyik ki belőle, olyan sűrű szövésű. Több zsákon nemcsak a díszesen ráfestett név, lakóhely és házszám szerepel, hanem külön díszítés és többlettartalommal bíró szimbólum – mint lóhere, korona vagy bibliai pálmaág – is került rá. Mivel több évtizeden keresztül szolgálhatta gazdáit, a történelmi változások, a névmagyarosítások is nyomon követhetőek egy-egy zsákon. A sváb spórolásra jó példa az a zsák melyen a foltra foltot varrtak. Hogy mennyi személyes történet fűződik egy-egy zsákhoz, azt jól bizonyítja a Schrempf Ferencz H. Töttös W 200 M feliratú. Egy malomban tartott előadás során derült ki ugyanis, hogy a „WM “ monogram a hallgatóság soraiban ülő, könnyeivel küzdő idős asszony édesanyjának a monogramja. M. Bugarszki Norbert a zsákot még Pécsről kapta az idős asszony testvérétől.
A malom honlapján további információhoz juthatunk a látogatás lehetőségéről. A zsákok forráshelyei egy folyamatosan frissülő térképen vannak feltüntetve, ugyanis minden zsák adatai egy adatbázisba kerülnek, amit M. Bugarszki Norbert állított össze. A malomgazda kiemelte, hogy a malomlátogatás interaktív módon történik, tehát kifejezetten fel szokta szólítani látogatóit, hogy próbálják ki az eszközöket. A nemzetiségek kedvező egymásra hatására egy szerb gazda zsákját hozta fel példaként. Cselinácz János igényesen kidolgozott zsákja alapján arra lehet következtetni, hogy miféle pozitív versengés történhetett a nemzetiségek között, ugyanis az övé csak feliratában különbözik a sváb zsákoktól, de méretében, kidolgozottságában egyezik azokkal.
Illés Richárd, a Mohácsi Német Önkormányzat tagjának előadásából szintén következtetni lehetett arra, hogy a nemzetiségek pozitív versengése-egymásra hatása napjainkban is jelen van a baranyai városban. Richárd a mohácsi németek történetét taglalva kiemelte az önkormányzat célkitűzését, hogy a településen élő magyarországi németek is aktív közösségként vegyenek részt a város életében, ami eddig szinte csak a sokac hagyományokról, tamburazenéről volt ismert.
A városba települő majd itt élő svábok elsősorban vendéglősök, iparosok és halászok voltak, a XX. századra szinte teljesen beolvadtak, asszimilálódtak. Ezt követően szinte egészen a közelmúltig nem volt számottevő, aktív közösségi, kulturális élet a Mohácson élő magyarországi németeket illetően, hiszen a II. világháború utáni elűzött, környező falvakból származó Mohácsra telepedő svábokat nagyon sokáig szinte lehetetlenség volt közösséggé kovácsolni. Bár a népszámlálás alapján kevesebb horvát (sokac) él a városban, mint német, mégis sokkal erősebb, aktívabb nemzetiségi közösséget alkotnak. A Mohácsi Német Önkormányzat ezt inspirációként vette és a sok kisebb rendezvényük mellett 2017 óta Dunamenti Halfesztivált rendeznek júliusban, ami nem csupán egy halfőző fesztivál, hanem annál sokkal több. Végeredményben a busójárás után a legnagyobb városi rendezvénnyé nőtte ki magát. A szervezők annak révén is, hogy Mohács a majd’ 3000 kilométer hosszú Duna folyamnak pontosan a közepénél helyezkedik el, igyekeztek nemzetközivé tenni a rendezvényt, így a látogatók több Duna mentén élő nép kultúrájával, halételeivel is ismerkedhettek. De nem csak a gasztronómia, a zenei és tánckultúra része a fesztiválnak. Jellegzetes sváb mesterségekkel is találkozhatnak az érdeklődők, sőt a környékbeli német települések is bemutatkoznak. A fesztivált megelőző vasárnapokon az érdeklődők Hal Vasárnap címmel ismerkedhetnek a halfeldolgozás-halételkészítés fortélyaival. Az önkormányzat egyéb programjain, például a Sváb Utcabál, a Sváb-Sokac Bál, a Szorgos Kezek Délutánja, vagy a Disznótoros esetében is nagy hangsúlyt kap az interakció, az érdeklődők aktív bevonása és közösséggé kovácsolása. Illés Richárd kiemelte a közösségi médiumokban való online megjelenést is.
Ennek kapcsán Kiss Balázs, a Mohácsi Német Önkormányzat harmonikaiskolájának növendéke rövid bemutatkozójában elmesélte, hogy a harmonikaiskolára való felhívással is az interneten találkozott. Ezt követően mindenféle zenei előképzettség nélkül látogatta az órákat, majd két év alatt jutott el arra az igen magas szintre, melyet a rendezvény során személyesen is megtapasztalhatott a közönség.
Videó >>>
A kiállítást és a város kiadványait szemlélve sokakban megfogalmazódhatott, hogy ellátogassanak Mohácsra, ahol a kenyér példájával élve: olyan emberek, mint az est előadói kovászként tartják össze a helyi közösséget.
Frei Nándor
A kiállítás az év végéig lesz látható, megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges az info@zentrum.hu vagy +36-1-373-0933 elérhetőségeken.
〰〰〰〰〰
Szervező:
Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár (Zentrum)
Támogatók:
Magyarországi Németek Országos Önkormányzata
Emberi Erőforrások Minisztériuma (NEMZ-KUL-18-0398)
