Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A „Café Klimt” kamaradarab ősbemutatójára 2018. november 15-én került sor a pécsi Lenau Házban.
A cselekmény egy bécsi kávéházban játszódik 1918-ban, közvetlenül a háború után. A helyszín és az évszám is erős szimbolikus jelentéssel bír. Bécs, mint az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa, az osztrák kormány és a császári család székhelye, a birodalom politikai, gazdasági és kulturális központja volt. Egy gazdag, élénk, sok nemzetiség által lakott metropolisz. A kávéházak ebben a sokszínű légkörben különös jelentőséggel bírtak. Politikusok, bankárok, kereskedők, bárók, ügyvédek, írók, filozófusok, művészek és professzorok, tehát mindenki, aki a kulturális, politikai vagy gazdasági elithez tartozott vagy tartozni kívánt, az idejének nagyrészét a város valamely nagyhírű kávéházában töltötte. A cigarettafüstben, biliárd mellett vagy kártyázás közben születtek a legfontosabb döntések, jelentős szerződések és szövetségek köttettek. A gyakorlatban szinte innen irányították a monarchiát.
A háború vége, a vereség, a birodalom szétesése és a formálódó politikai-társadalmi mozgalmak mindenkit kihívások elé állítottak és különböző gondolatokat és érzelmeket ébresztettek. Sokan dekadenciaként élték meg és azonnal a véget vizionálták, mások lehetőséget láttak benne, hogy felszámolják a régi rend maradványait és a modernitás irányába tegyenek meg egy fontos lépést. Megint mások csak a saját egzisztenciájukat féltették. A darabban felbukkanó nőalakok, a szolgálólánytól egészen a bárónőig mind egy társadalmi réteg szimbolikus képviselői. Mindenki, más-más származással, érdekekkel és motivációkkal a hátuk mögött, a saját szemszögéből interpretálta a jelen eseményeit és tekintett a jövőbe. Az Ágoston Zoltán által nagyon intelligensen és érthetően összeállított jelenetek és szövegek a korabeli filmfelvételekkel és Dr. Bagi Dániel zongorajátékával tagolódtak önálló egységekké. Egyben ezek a bejátszások fűzték össze az egyes epizódokat egy egésszé.
Minden szerepet egyetlen színésznő játszott: Frank Ildikó nagy kihívással nézett szembe, melyet azonban profizmussal teljesített. A nőalakok motivációi és érzelmei, a félelmeik és reményeik, az örömük és bánatuk magával ragadta a közönséget. A tragikomikus cselekmény, a különböző monológok sora közelebb hozta azt az időszakot, amikor a soknemzetiségű monarchiából nemzetállamok lettek, a hagyományos társadalom a modern irányába mozdult el, egy nagyhatalomból egy kis állam lett és egy bizonyos tanácstalanság és útkeresés uralkodott el az embereken.
A színdarab pécsi premierje telt ház előtt zajlott és nagy tapsviharral zárult a Lenau Házban.
A rendezvényt az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a budapesti Osztrák Kulturális Fórum támogatta.
Szeitz István
Fotó: Hubay József