Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

„A kultúrára, oktatásra és anyanyelv-megőrzésre irányuló célokon túl
olyanokat is ki kell tűznünk, amelyek a németek lakta területek
gazdasági fejlődését szolgálják”

Dr. Brenner Koloman magyarországi német nyelvész, germanista, politikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Germanisztikai Intézetének docense, a magyarországi német nemzetiségi és az európai kisebbségi közélet aktív szereplője. Számos egyéb szerepvállalása mellett 22 éven át volt tagja a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közgyűlésének. E megbízatásáról amiatt mondott le, hogy a 2018-as országgyűlési választásokon a Jobbik soproni képviselőjelöltjeként indult. A párt országos listájáról mandátumot szerezve bejutott a parlamentbe, és jobbikos országgyűlési képviselőként továbbra is nagy figyelmet fordít a hazánkban élő német közösség ügyeire.

A Jobbikhoz való csatlakozásról

„Nem volt könnyű a döntés. 2015-ben meghívást kaptam egy értelmiségi találkozóra, amelyen olyan közösséget ismerhettem meg, amely mind szakmailag, mind pedig emberileg rokonszenves volt. Mindez aztán nagyszerű együttműködéssé, rendszeres, hol kisebb, hol nagyobb körben szervezett találkozókká fejlődött, majd két területen szakértőként segíthettem a Jobbik munkáját: egyrészt a külpolitika – különösen a német nyelvű országokkal való kapcsolattartás – terén, másrészt az oktatáspolitikában. Részt vehettem a Jobbik oktatási programjának kidolgozásában, kamatoztatva a sokéves dékánhelyettesi, valamint a Magyar Rektori Konferencia Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Bizottságának titkáraként szerzett tapasztalatomat. A párt körül kialakult egy értelmiségi kör, amelynek nemrégiben átvehettem az irányítását. Miután az akkori pártelnök, Vona Gábor tavaly júliusban megkérdezte, lenne-e kedvem közéleti szereplőként az első sorba lépni, eldöntöttem, hogy elindulok a választásokon. Ahogy már említettem, nem volt könnyű döntés, hiszen korábban sosem gondolkodtam politikai pályafutásban. Aztán végül elfogadtam a megtisztelő felkérést, ugyanis meggyőződésem, hogy a jelen politikai helyzetben az értelmiségiek azok, akiknek bizonyos feladatokat fel kell vállalniuk. Fiatalként még megélhettem az egypártrendszer utolsó éveit, és soha többé nem szeretnék ilyen társadalomban élni.”

Az eddigi országgyűlési képviselőség legfontosabb mérföldköveiről, tapasztalatairól, kihívásairól

„Egy új életszakaszba léptem. Kemény, sőt, részben mocskos választási kampányon vagyok túl – ehhez képest úgy tűnik, a parlamenti mindennapok során már sokkal inkább a korábbi tapasztalataimat hasznosítva dolgozhatok. A felszólalásaimra, vagy épp egy-egy sajtótájékoztatóra természetesen máshogy készülök, mint egy egyetemi előadásra, mind eközben pedig sokat tanulok, és kimondottan élvezem, hogy például politikai kommunikációs tréningek során rengeteg új és hasznos dolgot sajátíthatok el. A munkával töltött hétköznapjaim változatosak: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaként Strasbourg-ban jártam, ahol a Miniszteri Tanács elnökasszonyának figyelmét nyilvánosan is a klasszikus nemzeti kisebbségek ügyeire irányíthattam. Plenáris üléseken, sajtótájékoztatókon, fontos bizottsági üléseken veszek részt, valamint különféle munkacsoportok, illetve munkatársak közötti egyeztetéseken. Megtiszteltetésnek veszem, hogy tagja lehetek az Országgyűlés Külügyi Bizottságának, valamint a Nemzeti Összetartozás Bizottságának, az Autonómia Albizottságnak pedig alelnöke vagyok. Nem utolsósorban pedig nem adtam fel az egyetemi oktatói állásomat sem: az ELTE Germanisztikai Intézetében a legfontosabb kurzusaimat továbbra is meg fogom tartani. Nemrégiben jelent meg legújabb könyvem Német kisebbségek és intézményeik címmel, tehát azt szeretném, ha a tudományos munkám továbbra is az életem része maradna.”

Jobbikos képviselőként a magyarországi nemzetiségekért

„Hadd emlékeztessek arra, hogy a Jobbik az egyetlen párt, amely a választási programjában külön is foglalkozott a hazánkban élő nemzetiségekkel – első helyen pedig a magyarországi németekkel! Bizonyos stratégiai célokért keményen fogok dolgozni: különösen a Magyarországon élő németek kulturális autonómiájának továbbépüléséért, valamint a német nyelv és kultúra oktatási intézmények révén történő revitaliztálásáért. Akik emlékeznek rám mint a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közgyűlésének tagjára – 22 esztendőn át voltam az –, tudják, hogy e célokat szívügyemnek tekintem, és remélem, hogy azokat az új szerepkörömben még nyomatékosabban tudom majd képviselni.”

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatával való együttműködésről

„Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy az országos német önkormányzat és a politikai pártok között egy magasabb szintű párbeszéd jöjjön létre. Tarthatatlannak gondolom az MNOÖ eddigi politikáját, tudniillik, hogy valamennyi politikai párttól formálisan elzárkózik, hiszen a választási sikerének köszönhetően immár a magyar politika teljes jogú szereplőjévé vált. Olyan közös célokat kell találnunk, amelyekért a jövőben karöltve fogunk dolgozni; e célok pedig nem csupán a kultúrával, nyelvvel, oktatáspolitikával kapcsolatosak kell hogy legyenek, hanem például azon területek gazdasági fejlődését is kell hogy érintsék, ahol magyarországi németek élnek. A Jobbik a jövőben is nyitott lesz az efféle párbeszédekre, az én célom pedig az, hogy hatékonyan együtt tudjak működni a magyarországi németséggel. Heinek Ottó néhai elnökünk elhalálozása mélyen megérintett, hiszen több mint húsz éven át jártuk különböző funkcióinkban egyazon utat. A közeljövőben találkozom először az új elnökkel, Schubert Olíviával.”

A Ritter Imre német nemzetiségi képviselővel való együttműködésről

„Mindenekelőtt hadd nyomatékosítsam, hogy meglehetősen szerencsétlennek találtam, hogy – amikor a magyarországi németeknek végre hosszú évtizedek elteltével sikerült saját erejükből, saját jogon teljes mandátummal rendelkező képviselőt juttatniuk a parlamentbe – a széles nyilvánosság úgy értelmezte a német képviselő bejutását, hogy a Fidesznek sikerült egy további mandátumot szereznie. Nincs gondom Ritter Imre pártkötődésével, azonban ennek a jelenlegi magyar társadalomban való értelmezése egyáltalán nincs jó hatással a közösségünk hosszútávú terveire. A minap igencsak meglepődtem, amikor Ritter úr az Európai Ügyészséggel kapcsolatos kérdésben a téma parlamenti megvitatása ellen szavazott. Sort kell kerítenünk egy egyeztetésre, amelyen valamennyi frakció egy-egy képviselője és Ritter Imre is jelen lesz. A cél az, hogy megtaláljuk a közös alapokat és ügyeket. A Jobbik frakciójában több német származású képviselő is található, például Staudt Gábor vagy Szávay István, így tehát a párt részéről e téma kapcsán komoly támogatásra számíthatunk. Mindenképpen figyelemmel szeretném majd kísérni a Nemzetiségek Bizottságának üléseit, és természetesen – amint azt már említettem – az MNOÖ vezetőségével is fogok konzultálni.”

Az oktatási rendszer megújításáról, a tudomány szabadságáról, a Magyarországról való kivándorlás kérdéséről és mindennek hatásáról a magyarországi németekre

„A hosszútávú és jól átgondolt polgári politika egyik legfontosabb ügye a modern oktatás megteremtése kell hogy legyen. A Jobbik választási programjának hangsúlyos eleme volt az immár halaszthatatlanná vált korszerűsítés igénye: XXI. századi pártként olyan oktatási rendszert szeretnénk, amelynek kiemelt eleme a digitalizáció, az angol és a német nyelv, valamint gazdasági kompetenciák oktatása. A Nemzeti Alaptanterven való finomítgatást nem tartjuk elegendőnek, ugyanis hazánkban a 15 éves tanulók 25%-a funkcionális analfabéta. Regionális megoldásokat kell keresnünk, amelyekhez aztán megfelelő iskolatípusokat rendelünk. A másik oldalon pedig a béreket is jelentősen meg kell emelnünk, mégpedig annyira, hogy mondjuk a magyar és a német átlagkereset közti különbség ne legyen magasabb, mint az hazánk EU-s csatlakozásakor volt. Ez a hatalmas különbség ugyanis az oka annak, hogy annyi tehetséges, vagy épp kétségbeesett fiatal és idősebb ember hagyja el Magyarországot.
Ami pedig a tudomány szabadságát illeti: jelenleg átláthatatlan a helyzet. A kutatásra szánt pénzeket tárgyalások és értelmes érvelések nélkül vonták a Palkovics László vezette Nemzeti Innovációs és Technológiai Minisztérium alá. Mind az ezzel kapcsolatos parlamenti vitában, mind pedig nyilvános felszólalásaimban kiálltam azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és az egyetemek megújítása érdekében szakpolitikai viták induljanak, és majd csak azok után kerüljön sor lényeges változtatásokra. Jelenleg sajnos sokan osztják azt a véleményt, hogy veszélyben a kutatás és az oktatás szabadsága. Attól, hogy bizonyos tudományos felismerések eredménye nem feltétlenül érezhető rövidtávon, azok még lehetnek igen fontosak! Ilyen például az ELTE tudósainak nemrégiben publikált, nagy egyedszámú drónrajok biológiai motivációjú önszerveződő repüléséről szóló kutatási eredménye. Ez a példa is jól mutatja azt, hogy milyen összetett a tudomány. Sajnos úgy tűnik, Palkovics úr nem igazán érti ezeket az összefüggéseket. Mind eközben pedig az állam bizonyos szociális és társadalmi kérdésekben külön kutatásokat rendelhet meg, mondván, hogy azok fontos eredményei az egész közösségünk hasznára válnak. Csak remélni tudom, hogy a kormány központosított és semmiképpen nem előretekintő oktatási-kutatási politikája nem érinti majd a magyarországi németek oktatási és kutatási központjait. Bár annak tudatában, hogy mi is ebben az országban működünk…”

Az európai kisebbségpolitikában való szerepvállalásról

„Amint már említettem, a pártom delegált az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe, a Kulturális, Oktatási és Média Bizottság tagja lettem. E testület rendszeresen foglalkozik a kisebbségi nyelvek európai kartájával és a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére irányuló keretegyezménnyel. Lehetőségem adódik tehát európai szintű döntéshozóként belefolyni a kisebbségek védelmének ügyébe. Az Interparlamentáris Unió német nyelvű országokkal kapcsolatban álló baráti tagozatainak tagjaként – és a magyar-osztrák tagozat alelnökeként – ugyancsak a szoros együttműködésért kardoskodom. Már volt szerencsém például egy külhoni svájciakból álló küldöttséget fogadni, akiknek többek közt beszámolhattam a magyarországi németekről és a hozzájuk kötődő tevékenységekről. Gyöngyösi Márton frakcióvezető mellett pedig egyébként én képviselhetem a Jobbikot, ha a német nyelvű országokkal való kapcsolattartás kérdései, illetve onnan érkező médiamegkeresések merülnek fel.”

Az Európai Unióban való helyünkről

„A Jobbik nem EU-ellenes. Régebben ugyan voltak a párton belül kritikus irányvonalak, mára azonban a Jobbik a közös európai érdekek mellett száll síkra, miközben természetesen bizonyos uniós tendenciákkal kapcsolatban kritikusan nyilvánul meg. Olyan időket élünk, amikor komoly döntések születnek az EU jövőjével kapcsolatban. A kérdés az, hogy a folyamatos integrációt követve haladunk-e tovább, vagy pedig az együttműködés más módját választjuk, esetleg, hogy bevezetjük-e a kétsebességes Európát. Ezek egyelőre még nyitott kérdések. Szerintem fontos, hogy Magyarország megtalálja a legelőnyösebb helyét az unióban, és meggyőződésem, hogy hazánknak is részt kell vennie a reformfolyamatokban. A Fidesz-kormány más érdekek mentén politizál, ezért a nyugati partnerek Magyarországot minden eddiginél jobban kirekesztik. Emiatt aztán fennáll annak a veszélye, hogy nem lehetünk részesei az említett folyamatoknak. A Jobbik célja az, hogy Nyugat- és Kelet-Közép-Európa közt egyenrangú párbeszéd induljon meg annak érdekében, hogy a közös – és remélhetőleg jobb – jövőnket mi magunk is alakíthassuk.”

(Fotó: MTI)