Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A Zentrum-Programme im HdU sorozat tavaszi, A németek nyomában Budapesten című rendezvényére olyan szintű érdeklődés volt, hogy a Magyarországi Német Kulturális és Informáicós Központ és Könyvtár csapata annak megismétlése mellett döntött. Így a Zentrum hetedik rendezvényévada Soós István történész a német emlékhelyekről a Belváros-Lipótvárosban tartott előadásával és az ahhoz tartozó városi sétával kezdődött.
A közönség ezúttal is egy érdekfeszítő előadást hallhatott Pest német származású lakosairól és a városra gyakorolt hatásukról. Soós István az összlakossághoz viszonyított számbéli változásukról, származásukról, a jellemükről, illetve nyelvükről is beszélt. Idegenvezetőnk méltatta a németeknek köszönhető, szinte megszámlálhatatlan vívmányt, úgymint a több nyilvános és magánépület megépítését, valamint a város XVIII. XIX. és XX. századi kulturális és gazdasági életéhez való jelentős hozzájárulásukat is. Ahogy a tavaszi előadáson is, a németek által lakott utcák, az általuk üzemeltetett fogadók, kocsmák, nyomdák és kulturális épületek és történetük ezúttal is bemutatásra kerültek.
A történész három, könyvtárunkból is kölcsönözhető, a témát igen részletesen taglaló könyvre, a Deutsche in der Innenstadt-Leopoldstadt, a Deutsche in Budapest, és annak fordítására a Németek Budapesten című kiadványra is felhívta a közönség figyelmét.
A márciusi sétához képest Soós úr egy módosított útvonaltervvel készült, így a felfedezőút a Ferenciek terén kezdődött.
A Ferenciek teréről nyíló Ketschkemether Gasse-ban (a mai Károlyi utca) vagy a Hatvaner Gasse-ban (a mai Kossuth Lajos utca) közel harmincöt, túlnyomórészt német könyvkereskedés volt, illetve olyan nyomdák mint a híres Landerer und Heckenast vagy a Trattner-Károlyi. A közeli Realschulgasse-ban (a mai Reáltanoda utca) négy német és két magyar iskola is volt. A Belváros két német katolikus temploma közül az egyik a mai Egyetemi Kisboldogasszony Templom volt és a korabeli Seminargasse-nak (a mai Papnövelde utca) nevezett utcában fogadta a híveket. Az egyik házfalon egy 1943-ból található Kazinczy idézet („… festő vala atyja is ’s az ucza, mellyen háza áll, tőle vevé a Képíró-ucza nevet…”) utal csak arra, hogy az utcát eredetileg August Schoefftről, az itt 1809-ben született festőről Maler- vagy Bildhauergasse-nak nevezték, melyet ma a kissé téves fordítás alapján Képíró utca-ként ismerünk. Ahogy tavasszal is, a Magyar utca (korábban Ungargasse) kapcsán Soós úr ismét elmagyarázta, hogy az utca Ungar úrról és nem az utcában lakók nemzetiségére utalóan lett eredetileg elnevezve, majd mint látható tévesen (és ugyanakkor viccesen) magyarra fordítva. Idegenvezetőnk megemlítette, hogy a korábban itt futó városfal miatt ilyen keskeny utca valami más miatt is híres volt. A mai Károlyi kerttel szemben olyan házak találhatóak, melyek valaha luxusbordélyként üzemeltek.
A séta a Szervita térre vezetett, ahol a történész a környékbeli és a városban található számos kávéház és kocsma kapcsán kitért a borravaló, azaz Trinkgeld szó állítólagosan „német időkből” származó voltára. A Duna-parti Kremnitzer Kávéházban a vendégeknek a bejáratban álló felszolgálónak borravalót kellett adni, mely egyfajta beléptidíjként is szolgált, mert csak ezt követően léphettek be a kávéházba. A szokás innen továbbterjedve idővel jelentősen átalakult. Ahogyan az átépítések miatt nemrégiben a Vörösmarty tér (korábban Theaterplatz) is, ahol valaha a Pesti Német Színház is állt. Soós Istvántól itt búcsúzhattak a séta résztvevői, megköszönve az igen érdekfeszítő és szórakoztató idegenvezetést.
Nándor Frei
Fotók: Zentrum.hu
〰〰〰〰〰
Támogatók:
Magyarországi Németek Országos Önkormányzata
Miniszterelnökség • Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság
Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
NEMZ-KUL-19-1047
Szervező:
Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár (Zentrum)
