Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Bár a gyermeknap nem sorolható a tradicionális magyarországi német ünnepek közé, azonban a népcsoport életébe is szervesen beépült, hiszen hazánk minden szegletében, immár 70 esztendeje évente megtartják. Igen érdekes, hogy nem egy nyugat-európai ország, hanem Törökország az, ahol először vezették be a gyermeknapot olyan formában, hogy azóta is minden évben ugyanazon a napon megrendezésre kerül. A kezdeményező a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke, a „törökök atyja”, Mustafa Kemal pasa volt. 100 évvel ezelőtt, 1920. április 23-án történt, hogy azt a napot a „ma gyermekeiből lesznek a holnap felnőttjei” mottóval a gyermekek napjává nyilvánította.
A 19. századi női egyenjogúsági és gyermekek jogait lefektető és azok védelméről szóló törekvések a 20. században, sőt napjainkban is fontos témák. Igen érdekes, hogy a magyarországi németek tekintetében a női egyenjogúság régen valami egészen mást jelentett. Legalábbis ami egészen a telepítések időszakáig visszavezethető családon belüli munkamegosztást illeti. Korábban magától értetődőnek számított, hogy a gyermekek és a nők is kivették a részüket a legnehezebb „férfimunkákból”. A spórolás, a szorgalom és a vagyongyűjtés egyben a családok túlélését is jelentette. A nők gyakran végezték a férfiakkal együtt ugyanazt a munkát, a nőkre és férfiakra egyaránt jellemző volt praktikus okokból a kötény viselése, a gyermekek ruházata – valószínűleg szintén a praktikum végett – 5-6 éves korukig nem volt nemek szerint megkülönböztetve, így a kisfiúk is szoknyát viseltek. Ezek a trendek a 20. században is megfigyelhetőek voltak.
Azt azért nem állíthatjuk, hogy a gyermekek akkoriban „jogfosztottak” lettek volna. Jó példája ennek, hogy mennyire fontos volt a magyarországi németek számára a gyermekek oktatása. Már 1780-ban az ország iskoláskorú, iskolába járó gyermekeinek 73 százalékát a német származásúak tették ki. A tanulás, a ház körüli és a földeken elvégzendő munkák mellett azonban kellett, hogy maradjon valamennyi szabadidejük az éneklésre, játékra is. Ezt bizonyítják azok a könyvek is, melyekben számos, különböző magyarországi német településről gyűjtött gyermekdalt, gyermekjátékot, mondókát és szólást találunk a 20. századból.
A telepítések időszakából származó munkát illető mentalitás előnyös volt akkor is, amikor a gyermekek és a nők munkaerejére volt szükség, miközben a férfiak külföldi munkavállalás miatt nem tudták elvégezni az otthoni feladataikat. Így történhetett ez azokban az években is, amikor a „török gyermeknap” elrendelője, Mustafa Kemal Atatürk az 1920-as években Ankarát, a fővárost többek közt bátaszéki sváb kőművesekkel építtette újjá. A világgazdasági válság idején Magyarországon kevés volt a munkalehetőség, így nemcsak Törökországban, hanem a perzsa sah palotájának építőmunkálatainál és Európa nyugati részében is vállaltak munkát. Csak kevesen voltak olyan szerencsések, hogy családjukat is magukkal vihették a fogadó országokba.
A gyermekeknek azokban az időkben is kevesebb idejük lehetett a játékra, amikor a férfiaknak háborúba kellett vonulniuk, vagy a hadifogság miatt hiányoztak a családból. A második világháború és következményei nemcsak sok felnőttnek, hanem a magyarországi német gyermekek számára is sorscsapásokkal járt, úgymint a hazátlanná válás, családtagok, rokonok, barátok vagy iskolai pajtások elvesztése. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség javaslatára egységesen először 1950. június 1-jén, az akkori szocialista országokban vezették be a nemzetközi gyermeknapot. Így ezt ugyanazon a napon élhették meg a Magyarországon maradt és Németország szovjet megszállási övezetébe, a későbbi NDK területére űzött gyermekek is.
Habár Magyarországon 1953 óta a gyermeknapot minden évben május utolsó vasárnapján tartják, a volt szocialista utódállamokban a mai napig június elsején ünneplik azt. A menekültek gyermekeinek az NSZK-ban feltehetően szebb gyermekkor jutott a gazdasági csoda hatásainak és a demokratikus állami berendezkedéssel járó lehetőségeknek köszönhetően. Az UNICEF 1954-es gyermekek világnapját illető javaslatára az NSZK-ban szeptember 20-át jelölték ki ünnepnapnak, aminek viszont még sokáig nem volt jelentősége. Az országon belül az újraegyesülés óta kétszer is megünneplik a gyermeknapot, van ahol június elsején, míg másutt szeptember 20-án.
Az elűzetés tragédiájának következtében sok magyarországi németet akkoriban három ország különböző településeire vetett a sors. A két német állam 1990-ben egyesült, 2004-ben pedig szerencsénkre Magyarország is csatlakozott az EU-hoz. Örökségképpen pedig a tegnap gyermekei és az ő gyermekeik három különböző napon ünnepelnek, szerencsére ezt az egyesült Európának köszönhetően ma már akár együtt, egymás után is megtehetik.
Frei Nándor