Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Feltehetőleg kevés magyarországi németnek jut eszébe 2020-ban, hogy épp 303 évvel ezelőtt, 1717. május 13-án született valaki Bécsben, aki többek között mint Magyarország teljhatalmú uralkodónője, birodalma szerepét Európa történelmi színpadán évtizedeken át meghatározta. Ha megemlítik, hogy a Habsburg házból származik, akkor már mindenki számára világos, hogy Mária Teréziáról van szó, akinek édesapja nem kevésbé jelentős személyiség népcsoportunk szempontjából.
Apját III. Károly néven magyar királyként, illetve VI. Károlyként, mint német-római császárt és osztrák főherceget ismerhetjük a történelemből. A törökkel vívott harcok után, de különösen az 1711-es szatmári békét követően a Magyar Királyság területén egy hosszú, csaknem száz évig tartó békeidőszak és stabilitás következett, ami lehetővé tette a németek tömeges betelepítését is. Az 1713-ban hozott Pragmatica Sanctio törvénye által a császár biztosította házának további uralmát, többek közt a Habsburg örökös tartományok örök érvényű nőági öröklésének biztosításával. Ezt a magyar rendek Pozsonyban is elfogadták, illetve 1722-ben törvénybe is iktatták. Az ezt követő évben pedig az un. impopulációs patentet, azaz benépesítési rendeletet fogadta el a pozsonyi országgyűlés, ami mindenekelőtt az óbirodalomból származó németek betelepedését tette lehetővé, illetve nagyrészt a betelepítés törvényi alapjául is szolgált szinte az egész évszázad során. III. Károly a Bánát és a Bácska egyes vidékeit leszámítva főként a magántelepítéseket szorgalmazta. Magyarország újjáépítését és modernizálását lánya is folytatta 1740-es trónra lépését követően.
1720-ra a Magyar Királyság lakosságát négy millióra becsülik, az 1787-es népszámlálás már 8,3 millió lélekkel számol. Ez a hatalmas népességnövekedés csak a betelepítések révén következhetett be. A telepesek számát legalább egymillióra teszik, mintegy 400.000 némettel számolva. A német telepesek új, hatékony mezőgazdasági módszereket hoztak magukkal, melyhez a produktivitás és folyamatos tulajdongyarapodás igénye mellett immár magyarországi viszonyok között – legtöbbük esetében – jelentős magukkal hozott kezdőtőke is járult.
Az adózás, természetbeni juttatások és robotszolgáltatás pontos mértékét a telepesek és a földesurak a telepítési szerződésben határozták meg. Ugyanakkor a tulajdonviszonyok konszolidálásával és a szabad területek fogyatkozásával a földesurak már nem tartották magukat a szerződésekben foglaltakhoz. Ennek következtében annyira megemelkedtek a földművesek terhei, hogy az végül parasztfelkelésekhez vezetett. Az 1766-os dunántúli parasztfelkelés volt az első, földbirtokok határain túlnyúló politikai mozgalom, mely során az ország egy egész régiójában szolidarítottak egymással a magyarországi németek. A konfliktusokat Mária Terézia az úrbéri rendelettel oldotta meg, mely telekkönyvek létrehozását rendeli el, amelyekben a pontos paraszti tulajdonlási és használati jogok mellett az azokhoz tartozó szolgáltatási kötelezettségeket is meghatározzák. A jogbiztonságot hozó törvény, az 1777-es Ratio Educationis-szal, a tanügyi törvénnyel, amely az oktatásügyet egységesítette és állami felügyelet alá helyezte, a korszakban igen modern törvényeknek számítottak. Többek közt ezek állították – a török uralom korszakával szemben – az országot újra „európai pályára”. Mária Terézia 1780-ban fiára, II. Józsefre egy erős birodalmat hagyott, mely Európa nagyhatalmai közé számított, egyben a „Magyar Királyságot újra Európa térképére téve”.
Ha megvizsgáljuk a történelmet, talán érdemes azon elgondolkodni, hogy – leszámítva a 20. század sötét évtizedeit – Magyarország számára inkább Európa nyugati országaihoz való közeledés, illetve integráció hozott kulturális és gazdasági fejlődést.
A magyarországi németek számára oly fontos uralkodónőről Magyarországon csak egy egész alakos szobor létezik, ami 2011 óta Gödöllőn látható. Az 1907-ben elkészült szobor eredetileg a Hősök terén, a többi Habsburg uralkodóéval együtt a Millenniumi emlékmű része volt, de az 1950-es években lecserélték Thököly szobrára. Habár a szobrot „elűzték” a fővárosból, nekünk magyarországi németeknek talán többször kellene megemlékeznünk Mária Teréziáról.
Frei Nándor