Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A magyarországi németek elmúlt 100 évéről szóló
tanulmányköteteket mutattak be
A Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár csapata számára nagy öröm volt, hogy a Zentrum-Programme im HdU sorozat nyolcadik évada – még a koronavírus okozta nehézségek ellenére is – elindulhatott szeptemberben, és ismét vendégeket lehet fogadni a Magyarországi Németek Házában – hangsúlyozta köszöntőbeszédében Ambach Mónika, a Zentrum igazgatónője az évad második, október 1-jei rendezvényén.
Az est során két frissen megjelent, magyarországi németekről szóló szakkönyv került bemutatásra. A könyveket, azok szerkesztői és szerzői jelenlétében, két, a magyarországi német körökben ismert személyiség, dr. Pencz Kornél, a Magyarországi Németek Családfakutató Egyesületének (AKuFF) elnöke, illetve dr. Gajdos-Frank Katalin, a budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója mutatta be.
Elsőként a dr. Eiler Ferenc és dr. Tóth Ágnes által szerkesztett – és részben általuk is írt – A magyarországi németek elmúlt 100 éve című tanulmánykötetet Pencz Kornél mutatta be a közönségnek. Már a címe is igen találó – vélte a családkutató -, melyben egy egységes korszakként kezelhetjük ezt a száz évet, egy folyamatként tekinthetünk rá, annak bizonyos állomásait végigkövetve. Ugyanis egy évszázaddal ezelőtt a magyarországi németség Bleyer Jakabbal az élén kezdett politikailag egységbe szerveződni a megmaradt trianoni Magyarország területén. Manapság pedig már egy olyan országban élünk, ahol nemzetiségi jogokról és kulturális autonómiáról beszélhetünk. A tanulmánykötet semmiképp sem „könnyed, elalvás előtti olvasmány”, a vizsgált témák igen súlyosak, semmi esetre sem beszélhetünk úgynevezett „népszerű történelemről” – vélte Pencz. A különböző korszakokból vett politikai és nemzetiségpolitikai résztémákat szaktudományos alapossággal tárják fel a kutatók. Ezek keretéül szolgál egy átfogó, a kötet első, mintegy hetven évet átölelő tanulmány Magyarország nemzetiségpolitikája (1918–1989) címmel, melyet Eiler Ferenc írt az ország folyamatosan változó nemzetiségi politikájáról.
Kedvenc témáiként Pencz két tanulmányt emelt ki. Az egyiket Grósz András jegyzi Keresztutakon. Adalékok a katolikus egyház és a magyarországi németség két világháború közötti kapcsolatához címmel, melyben a különböző magasabb és alacsonyabb rangú egyházi tisztségviselők nyelvhasználattal és nemzetiségi iskolákkal kapcsolatos hozzáállását vizsgálja. A másik ehhez hasonló Bednárik János Tempora mutantur… A svábok kitelepítése és a katolikus alsópapság – Buda környéki példák című kutatása, melyben zsámbéki és solymári plébánosok a kitelepítéshez való viszonyulását hasonlítja össze.
Pencz több, érdekes tanulmányról is kifejtette a véleményét, mint például Marchut Réka A helyi közigazgatás viszonya a német kisebbségi törekvésekhez (1920–1944) című munkájáról, amiben a kutató azt veszi górcső alá, hogy a helyi közigazgatás képviselői milyen eltérően kezelték a nemzetiségeket egyébként pozitívan érintő hivatalos rendeleteket. Ehhez hasonló problematikát taglal Somlai Péter Ferenc Az anyanyelvi oktatás kérdése. Tendenciák és nézőpontok a főváros környéki német településeken (1919–1945) című munkájában is. A két világháború közötti, majd a második világháborút követő időszakot további öt tanulmány tárja az olvasó elé. A vizsgált száz évet pedig Dobos Balázs a közelmúltat feldolgozó munkája zárja Német nemzetiségi önkormányzatiság Magyarországon (1994–2014) címmel.
Eddig még fel nem tárt kérdésekkel Tóth Ágnes nem csupán tanulmánykötetbeli Emberek – sorsok – hivatalok – eljárási módok. A magyarországi németek családegyesítésének és/vagy visszahonosításának lehetőségei (1948–1953) című írásában, hanem az esten bemutatott Németek Magyarországon 1950–1970 elnevezésű könyvében is találkozhatunk.
Dr. Gajdos-Frank Katalin – ahogyan a szerző is – politikai társadalomtörténetként definiálta a kötetet. A munkában többek közt a kommunista hatalomgyakorlók különböző rendeleteit, döntéseit, ezek következményeit, illetve a német népcsoport képviselőinek és tagjainak reakcióit tárja elénk a szerző a vizsgált korszakból. Gajdos-Frank többször kiemelte, hogy Tóth Ágnes kutatásai és ennek dokumentációja révén az olvasó új területeket járhat be, melyekben nemcsak a döntéshozók, hanem az egyszerű emberek perspektívái is megjelennek. Az elűzetés és Magyarország szovjetizálása alatt is nyomon követhető a magyarországi németek összetartó, egységes közösségeinek szétverése és szétesése. Ezen időszakban a német nyelvhasználatot nem igazán tűrték meg a nyilvánosságban, így a népcsoport mintegy „elnémult”. A magyarországi németeknek csak a hit és a megmaradt kapcsolataik adtak némi kapaszkodót, így jellemző a korszakra, hogy a kommunista hatalomgyakorlók az egyházat is veszélyesnek tartották. Az 1950-es évekre jellemző, „megfélemlített viselkedés” még az 1980-as években is megfigyelhető volt. Gajdos-Frank megemlítette, hogy gyerekkorából is emlékszik arra, amikor a mise után felhangzott az ún. „Dorfradio”, azaz falurádió, ahogyan a soroksári nagymamája kifejezetten földijeit kereste, majd elkezdett velük svábul beszélgetni, ami egyébként a mindennapokra és a nyilvánosság előtt nem volt jellemző. A kötetben igen részletesen olvashatunk a tiszalöki kényszerfogolytábor kialakításáról, működéséről és felszámolásáról. Kevesen tudják, hogy rengeteg magyarországi német végzett itt, a saját hazájában több évnyi kényszermunkát közvetlenül a Szovejunióból (malenkij robotról) való szabadulása után. Családjaikhoz való visszatérésük, valamint a tábor 1956-os felszámolása egy akkor már a CDU, azaz a Christlich Demokratische Union (Kereszténydemokrata Unió) politikusaként tevékenykedő, korábbi elűzöttnek, Dr. Leber Lajosnak volt köszönhető.
A kötetben az akkori magyarországi német nyomtatott sajtóról, a Freies Leben-ről, illetve annak utódjáról, a Neue Zeitung-ról is olvashatunk. Ma már talán komikusan hangzik és jól tükrözi a korszellemet, hogy a Neue Zeitung német helyiségnév-használatát akkoriban nacionalistának bélyegezték. Külön fejezetek taglalják a nemzetiségi oktatás, illetve a Dr. Wild Frigyes főtitkár által vezetett Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének korszakbeli nehézségeit. A szervezetnek a hatalmon levők csak statisztaszerepet osztották a döntések során. A szövetség tevékenysége szinte csak a kulturális területre korlátozódott, Dr. Wildnek és munkatársainak az állampárt és a népcsoport tagjai között egyensúlyozva, két fronton is meg kellett felelnie. A nehézségek ellenére mégis megfigyelhető a népcsoport egyfajta lassú, közösséggé való szerveződése.
Erről és a kötetek további témáiról a közönség az előadásokat követő fogadáson is beszélgethetett a történészekkel.
Frei Nándor
Fotó: Zentrum.hu