Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Troszt-Hindulak Xénia és Hindulak Rudolf idén április 10-én kötötték össze hivatalosan az életüket. A nagy lakodalom tervét azonban a pandémia keresztülhúzta, ezért csak szűk körben ünnepelhetett a család és a rokonság. Az esküvőnek még így is híre ment, és jó néhányan mentek menyasszonyt nézni, hiszen Xénia egy gyönyörű sváb ruhában mondott igent választottjának. A fiatalok szerint a házasságkötésük napja sokkal jobban sikerült, mint remélték, mert minden gyönyörű volt a maga egyszerűségében. A fiatal feleséget Ambach Mónika kérdezte a nagy napról.

Két különböző országból származtok, egy harmadikban laktok, a házasságkötésre pedig egy baranyai településen került sor. Hogy is történt ez?

Németországban élünk és ott találkoztunk egy magyar társaságon keresztül. Én Mohácson születtem, de gyerekként sok időt töltöttem Babarcon a nagyszüleimnél. Ezért mindig is közel fog állni a szívemhez ez a falu. Párom felvidéki, de ritkán jár Szlovákiába. Babarcra viszont évente többször is ellátogatunk, és sok itt a közeli rokon, ezért egyértelmű volt számunkra, hogy itt tartjuk meg a polgári esküvőt.

Miért döntöttetek úgy, hogy viseletben házasodtok?

A népviselet ötlete hirtelen döntés volt. Mivel tudtam, hogy a házasságkötést követően nem lesz lakodalom, illetve a vírushelyzet miatt nagy vendégsereget sem hívhatunk, nem szerettem volna egy drága ruhát bérelni. Ekkor jutott eszembe, hogy körbekérdezek, van-e a faluban valakinek egy fehér sváb menyasszonyi ruhája. Ami persze lehetetlen küldetés volt, hiszen régen nem volt jellemző fehéret viselni. A mirtuszkoszorú nekem például mindig is nagyon tetszett. Feldobtam az ötletet a páromnak, a családomnak, a nagyszülőknek, és meglepetésemre mindenkinek nagyon tetszett. Az otthoni rokonok elkezdtek körbekérdezni, van-e valakinél egy régi ruha. A mohácsi nagymamám végül úgy döntött, hogyha már lúd, legyen kövér. Megvarr ő nekem egy hófehér sváb ruhát. Sőt, még a koszorút is elkészíti, ha nem találunk. Mivel a párom nem sváb, ő úgy döntött, hogy bocskai öltönyt varrat magának és magyar csizmát húz, így a tanúja és szülei is magyar nemzetiségi ruhát vettek fel. Az esküvő napján az utolsó előtti pillanatban még beszerzett Pécsett egy hagyományos kalapot is.

A ruhád hagyományos is volt és nem is. Te tervezted?

A ruháról volt egy alapelképzelésem, de a fő szempont az volt, hogy fehér legyen. Nem szerettem volna feketét húzni. A mohácsi mamám Székelyszabarból származik, így az ottani viselet szerint varrta meg a ruhát: berakások, hajtások stb. A mirtuszkoszorú, amit egy ottani rokonunkkal együtt készített, felülmúlta az elképzeléseimet. Különlegesség volt még a koszorún, hogy mamámnak sikerült megszereznie azt a csipkét, ami azon a Bélavári Zitától (mohácsi ruhatervező – a szerk.) kölcsönzött body-n volt, amit a kabátka alá vettem fel. Így hiába volt a felsőrész modern, összhangban volt a tradicionális ruhámmal is.

A rokonságodból többen táncoltak vagy még táncolnak ma is például a babarci tánccsoportban. Azonban esküvőre ők sem szoktak viseletben menni, hogy fogadták a felvetéseteket?

A rokonoknak is tetszett az ötlet, hogy „öltözzünk be“, szüleim, egyik testvérem, több rokon, a tanúm és a családja is sváb ruhában jelentek meg. Fiú és lány egyaránt.

Mit szóltak a falubeliek, az ismerősök?

Mindenki nagyon kíváncsi volt a ruhára, és mikor átvonultunk a házasságkötő terembe, többen néztek is az út széléről, illetve a hivatal előtt vártak. Utólag több kedves üzenetet is kaptam, hogy nagyon szépek voltunk, és milyen jó volt látni egy ilyen különleges esküvőt – főleg ezekben a nehéz időkben, a korlátozások alatt.

Nem bánod, hogy nem egy modern ruhát választottál a nagy napra?

Egyáltalán nem bánom, mert így sokkal különlegesebb volt ez az alkalom. Sőt, ezt a ruhát meg is tarthatom és később a húgaim vagy majd a lányaim, esetleg unokáim is viselhetik, ha szeretnék.

Lesz majd hét – de legalábbis három – országra szóló lakodalom is?

A nagy lakodalmat továbbra is szeretnénk megtartani, és majd akkor egy modern ruha lesz rajtam.

A ruhán kívül mást is átvettetek az ünnepen a sváb lakodalmi hagyományokból?

A hagyományok szépek, de nem ragaszkodtunk mindenhez. Sőt, több minden volt, amire azt mondtuk, hogy hagyomány ide vagy oda, mi máshogy szeretnénk. Például párként, ketten sétáltunk már át a hivatalba, nem külön-külön vőfély és koszorúslány kíséretében. A kikérő úgy zajlott, ahogy kell, három sváb zeneszám után – a pandémia miatt persze sajnos csak felvételről – ö átadta a csokrom, én pedig feltűztem neki a bokrétát. Szintén a hagyomány szerint, az én tanúm a keresztapám volt. Ezenkívül pedig a csokrom nagyrészt rozmaringból állt – anyukám és a párom anyukája fehér virágokkal egy kicsit modernné tette -, illetve a tortán és az asztalon a dekoráció is csipke és rozmaringág volt.

Számotokra mennyire fontos a tradíciók megtartása?

Nem feltétlen ragaszkodunk minden hagyományhoz, de van, aminek megvan a rendje és módja. Emelett pedig szeretünk bizonyos hagyományokat a saját ízlésünkre formálni – így részben tartjuk is a hagyományokat, de a saját szokásainkhoz igazítva.