Zentrum.hu

Állami megemlékezés Márkón a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján

Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

A magyar Országgyűlés 2012-ben nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének hivatalos emléknapjává. Ezzel Magyarország lett az első európai állam, amely elismerte a német kisebbség 1944/1945-ös üldöztetésének igazságtalanságát. A dátum azért szimbolikus, mert a jogaiktól, állampolgárságuktól és vagyonuktól megfosztott és elűzött magyarországi németek első transzportja éppen január 19-én indult útnak Budaörsről. Összesen mintegy 200 ezer embert vagoníroztak be és telepítettek ki.

Az idei állami megemlékezésre, majd koszorúzásra Márkón, Veszprém vármegyében került sor. Az esemény keretében emlékmisét tartottak a márkói római katolikus templomban, amelyet főtisztelendő Nagy Károly címzetes apát, kanonok celebrált. Ezt követően megemlékező gondolatokat intézett a megjelentek felé Hartmann Antal, Márkó község polgármestere és Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Az eseményen részt vett Ritter Imre német nemzetiségi országgyűlési képviselő is.

Beszédet mondott Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke is:

„Elűzetés és elhurcolás. Alig van család, akit ne érte volna vagy az egyik, vagy a másik csapás. Számomra is az emlékezés jegyében telik ez a nap: még hallom, amikor apai nagyanyám édesanyja, a húga és annak családja elűzéséről beszél, hogy 20 évvel később 6 éves gyerekként megismerve Németországban élő dédanyámat nem értettem, hogy miért hív bennünket a „mi magyarjainknak“ s mi őket a „mi németeinknek“, ugyanakkor közös nyelvet beszélünk. Még hallom, ahogy a kényszermunkára elhurcolt anyai nagyanyám azt mondja egy nem szeretett ételre: megennéd te ezt még, ha Oroszországban lennél.“

Az emlékezés azt jelenti, hogy történelmi eseményekre emlékezünk, ezeket az utókor szemével értékeljük, de azt is jelenti, hogy kicsi, mindennapi emlékekbe is kapaszkodunk. A személyes emlékek tartást és érzelmi töltetet adnak, a tényeket más, személyes megvilágításba helyezik.” – hangsúlyozta Englenderné Hock Ibolya.

A teljes beszédet itt olvashatják el >>>

Forrás: MNOÖ

Fotók: Grund Lajos/Zentrum.hu

Exit mobile version