Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

Folytatódott a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár (Zentrum) azon sorozata, amelyben lehetőséget ad a Heinek Ottó-díjban részesült fiatal kutatók számára disszertációjuk, illetve aktuális kutatásuk bemutatására.

Április 10-én dr. Ament-Kovács Bence Mitől félt egy német telepes a 18. században? Egy kultúr-konfesszionális reform történeti-néprajzi aspektusai című előadását hallgathatták meg az érdeklődők a Magyarországi Németek Házában, a Zentrum-Programme im HdU programsorozat keretein belül. A fiatal kutató 2024-ben nyerte el a már említett elismerést, korábban, 2016-ban pedig Junior Prima Díjjal is kitüntették már. Jelenleg a Néprajztudományi Intézet Történeti Néprajzi Osztályán tudományos segédmunkatárs. 2023-ban védte meg Uradalom, plébánia, faluközösség. Történeti néprajzi dimenziók a 18. századi Dél-Dunántúlon című doktori disszertációját summa cum laude minősítésssel. Ebből a munkájából szemezett egy rövid részletet ezen az áprilisi estén.

Dr. Ament-Kovács Bence a téma iránti lelkesedése minden résztvevő figyelmét elnyerte már az előadás megkezdésekor. A vizsgált terület, Szakadát – Szárazd – Diósberény – Gyönk – Kalaznó térsége, családi okokból is jelentős számára, ugyanis ősei Diósberényből származnak, illetve számos gyerekkori emlék köti őt Hőgyészhez. Előadásának első felében a Mercy-Apponyi-uradalom feltérképezésére és bemutatására fektette a hangsúlyt. Megtudhattuk, hogyan alakult a térségen belül a falvak vallási eloszlása, valamint hogy egyes egyházak mekkora befolyással rendelkeztek az ezeken a területeken élőkre. Kettős adóztatás terhelte például a lakosokat, mert nemcsak a római katolikus egyház vetett ki rájuk adót, hanem az evangélikus is, függetlenül attól, melyik valláshoz tartoztak.

Az előadás második része a Winkler Mihály feljegyzésein alapuló esettanulmányra fókuszált, mégpedig hogy hogyan próbálta jobb útra téríteni híveit. A plébános rendkívül alapos munkát végzett a községekben. Nemcsak nevelő és útmutató szerepet vállalt a hivatásával, hanem az emberek egyéni és családi sorsával is törődött. Feljegyezte családfaábrákon a rokoni szálakat, ezzel is felmérve, hogy a 18. századi közember mennyire van tisztában saját vérvonalával. Számos megmosolyogtató történetet hallhattunk, hogyan próbálta prédikációk és esetenként tiltások bevezetésével kontrollálni a fiatalokat, vagy éppen a falu egészét, ha nem jelentek meg a templom védőszentjének ünnepén. Egy ilyen megleckéztetés alkalmával fordult elő, hogy az eredetileg szakadáti templomi búcsút Winkler Mihály végül Diósberényben tartotta meg, így egy reggeli 4-5 km hosszú sétára kényszerítve a falu lakosait.

Összességében elmondható, hogy a 18. századi embert a hitéből eredően lehetett megleckéztetni és megfélemlíteni. Ezt támasztotta alá a Szakadátról érkező Krémer Péter is, aki egy több mint 300 éves vallási könyv beszkennelt lapjait hozta magával. A képekből világossá vált, hogy legjobban a pokoltól tartottak az emberek, azt hozták fel elrettentésül a gyermekeknek, ugyanis jól látszott, hogy a könyv legijesztőbb illusztrációi voltak a leginkább elkopva.

Elekes Fanni

Fotó: Grund Lajos

〰〰〰〰〰

Szervező:
Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár (Zentrum)

Támogatók:
Magyarországi Németek Országos Önkormányzata
Miniszterelnökség a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül (NKUL-KP-1-2024/3-000590)