Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A tiszalöki fogolytábor történetét nem írók írták. A túlélők, egyszerű emberek személyes élményeit, írásos vallomásait gyűjtötte össze sokéves munkával egy lelkes helytörténész, Görbedi Miklós. Az itt bemutatott kötet egy dokumentumgyűjtemény, amely a tiszalöki hadifogolytábor történetét forrásokra támaszkodva, személyes nézőpontokból és visszaemlékezések segítségével mutatja be. Olyan kérdések kerülnek előtérbe, amelyek sokáig tabunak számítottak: Mi lett a tábor halottaival? Hogyan alakult ki a hallgatás és a legenda? Miként vált mindez később emlékezetté és emlékművé?
A könyv különös hangsúlyt fektet arra, hogy a történetet azok hangján szólaltassa meg, akik személyesen élték át a fogságot. Az alábbiakban olvasható egy emlékező részletes vallomása a hadifogoly-lét folytonosságáról és a mindennapok tapasztalatairól:
„Mi, akiket 1950 decemberében a Szovjetunió átadott Magyarországnak, nem internáltak voltunk, hanem hadifoglyok. Hier wurden Kriegsgefangene, ohne formelle Entlassung aus sowjetischer Kriegsgefangenschaft, von der sowjetischen Wachmannschaft an die ungarische Wachmannschaft überstellt. Én 1950. december 2-án érkeztem Pestre. Húsz fogolytársammal a Tolonc-ház pincéjében kaptam elhelyezést, ahol emeletes vaságyakon aludtunk. Később onnan nagy termekbe költöztettek és összezsúfolva szalmás betonpadlón feküdtünk. Az ablaküvegek be voltak meszelve, s wc-re is csak többedmagunkkal, külön engedéllyel mehettünk.
A rosszindulatú őrök minden alkalmat kihasználtak, hogy megalázzanak bennünket. Külön vadásztak a tisztekre, a jómodorú, művelt külsejű bajtársainkra.
Március 30-án kb. háromszáz társammal a tiszalöki táborba vittek. Itt a szabadidőnket – ha volt – legtöbbnyire tisztálkodással, ruházatunk rendbentartásával, pihenéssel, alvással töltöttük. Ha megtehettük, szabadidőben a földiek és haverok társaságában voltunk: a fapriccseken, szalmazsákokon keresztbetett lábakkal guggolva köralakban ültünk és beszélgettünk vagy népdalokat énekeltünk. Ez a bajtársiasság és összetartás egyik fontos tényezője volt.”
A kötet további fejezetei levelek, dokumentumok, névjegyzékek és vizuális források segítségével teszik teljessé a tiszalöki hadifogolytábor történetét. A népdaléneklés, a beszélgetések, a szellemi tudatosság például a nyelvtanulás vagy az emlékezetből végzett jegyzetelés mind azt mutatják, hogy a túlélés nemcsak testi, hanem lelki küzdelem is volt.
Görbedi Miklós munkája egy történelmi „ablakot” nyit, amelyen keresztül a háború utáni zűrzavaros évek sötét valósága válik láthatóvá.
Görbedi Miklós: 1020 nap az őrtornyok árnyékában. A tiszalöki hadifogolytábor története
Tiszalök : Tiszalöki Költségvetési Üzem, 1989
208 oldal
Nyelv: magyar
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu
Honlap: www.bibliothek.hu