Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
„Soha többé!”
A magyarországi németek 1946–1948 közötti elűzetésének 80. évfordulója alkalmából tartottak emlékkonferenciát Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia központi épületében. A „Soha többé!” című rendezvény célja az emlékezés mellett a történelmi események tudományos feldolgozása, valamint a jelenkori felelősség kérdésének vizsgálata volt.
A konferencia ünnepélyes megnyitóján a Sóskúti Ifjúsági Fúvószenekar lépett fel, amely zenei hagyományaival a magyarországi német közösség kulturális folytonosságát is megidézte.
A konferencia elején elhangzott köszöntők világos keretet adtak a rendezvénynek, és hangsúlyozták annak tudományos, társadalmi és politikai jelentőségét. Englederné Hock Ibolya, a magyarországi németek országos önkormányzatának elnöke a közösségi emlékezet és a történelmi felelősség fontosságát emelte ki, míg Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jelenlétével és köszöntőjével a téma tudományos súlyát erősítette.
Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint Bernd Fabritius, a német szövetségi kormány áttelepültekért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja egyaránt köszönetet mondtak a magyarországi német közösségnek azért, hogy nyolcvan év elteltével is őrzi az elűzetések emlékét, és nem engedi, hogy a tragédia puszta számadatokká váljon. Hangsúlyozták: a statisztikák mögött ártatlanul szenvedő emberek és évtizedekig hallgatásra kényszerített családok sorsa húzódik meg. Soltész Miklós kiemelte, hogy minden megpróbáltatás ellenére a közösség megerősödött, intézményeivel, élő kultúrájával és parlamenti jelenlétével ma is az ország része, ami elsősorban azoknak az ősöknek köszönhető, akik a kollektív bűnösség elvére épülő üldöztetést fájdalommal, mégis méltósággal viselték. Fabritius a Német Szövetségi Kormány üdvözletét tolmácsolva külön elismeréssel szólt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának munkájáról, amely meghatározó szerepet játszik az emlékezet életben tartásában és a közösség érdekképviseletében.
Joschi Ament, a Magyarországról Elűzött Németek Szövetségének elnöke a kitelepítettek és leszármazottaik nézőpontját képviselve teremtett hidat a múlt tapasztalatai és a jelen feladatai között. Kiemelte: a magyarországi németek elűzetése nyolcvan év elteltével sem pusztán történelmi múlt, hanem ma is élő tapasztalat, amely családi emlékezetben, generációkon át öröklődő kérdésekben és közös önazonosságban él tovább. Rámutatott: bár az elűzetés utakat választott szét, a közösséget nem tudta szétrombolni, hiszen a Magyarországról Származó Németek Szövetsége és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata ma is egyazon népcsoport két, földrajzilag elkülönült, mégis szorosan összetartozó részét képviseli. Ament hangsúlyozta: az együttműködésük nem pusztán intézményi szükségszerűség, hanem tudatos válasz a történelemre, különösen a fiatal generációk megszólítása és identitásuk megerősítése érdekében. Mint fogalmazott: az emlékezés akkor tölti be valódi szerepét, ha nem lezár, hanem irányt mutat, és ha a magyarországi német örökség nem csupán emlékként, hanem élő, jövőt formáló erőként él tovább az emberekben.
A rendezvényen elhangzott előadások a magyarországi németek sorsát európai összefüggésben vizsgálták. A délelőtti előadások a történeti folyamatok alapvető összefüggéseit és előzményeit állították a középpontba. Schindler László bevezető előadása azt vizsgálta, mit tud „az átlagember” a kitelepítések folyamatáról, és miként jelenik meg mindez a történelemtankönyvekben. Márkus Beáta videóelőadásában a magyarországi németek Szovjetunióba hurcolásának 1944/45-ös eseményeit elemezte, különös tekintettel a kényszermunka hosszú távú következményeire. Orosz László az 1944-es menekülések és evakuálások időszakát mutatta be, hangsúlyozva, hogy ezek a folyamatok már megelőlegezték a későbbi „kollektív büntetés” logikáját. A kávészünet után Vitári Zsolt európai kontextusba helyezte a jelenséget, a 1940-es évek „modernkori népvándorlásának” részeként értelmezve a menekülést és az elűzetést. Tóth Ágnes előadása a kollektív bűnösség elvének elfogadását vizsgálta a magyarországi németek vonatkozásában, míg Ritter György és Schweininger Péter két konkrét település – Solymár és Szár – példáján keresztül mutatták be, hogyan zajlott az elűzetés helyi szinten, eltérő módokon és következményekkel.
A délutáni előadások az elűzetést követő időszakra, az újrakezdésre és az emlékezet kérdéseire fókuszáltak. Kaltenecker Krisztina a Nyugat-Németországban, Darmstadt környékén létrejött magyarországi német településeket mutatta be, rávilágítva az integráció nehézségeire és lehetőségeire. Schell Csilla úgynevezett ego-dokumentumok – levelek, személyes írások – alapján elemezte az elűzetés utáni újrakezdés tapasztalatait. Tóth-Rutsch Nóra a szovjet megszállási övezetre jellemző integrációt mutatta be. Morauszki András a jelenbe vezette át a gondolatmenetet: a népszámlálási adatok alapján elemezte a magyarországi németek mai identitását. A konferencia záróelőadásában Erb Maria a „Soha többé” gondolatát az emlékezetkultúra, valamint az elhurcolás és az elűzetés magyarországi emlékhelyeinek bemutatásán keresztül foglalta össze.
Az előadók jelentőségét az adta, hogy a konferencia kivételes módon egyesítette a hazai és nemzetközi tudományos élet meghatározó kutatóit, tapasztalt egyetemi oktatókat, levéltári szakembereket és fiatal kutatókat. Az előadók között voltak olyan történészek és társadalomkutatók, akik évtizedek óta foglalkoznak a magyarországi németek 20. századi történetével, a kényszermigrációval és az emlékezetkultúrával, valamint olyan fiatalabb szakemberek is, akik új módszerekkel és forráscsoportokkal – például ego-dokumentumokkal vagy statisztikai adatokkal – gazdagítják a kutatást. Ez a sokszínűség biztosította, hogy a konferencia nemcsak emlékező esemény, hanem magas színvonalú, tudományosan megalapozott párbeszéd legyen.
A Holczinger–Molnár duó népdalcsokra a délutáni programban érzékeny kulturális ellenpontot teremtett: a bakonyszücsi és tótvázsonyi gyűjtésekből származó dalok az emlékezést a zene nyelvén tették átélhetővé.
A konferencia zárásában elhangzott: a „soha többé” nem pusztán történelmi kijelentés, hanem jelenidejű kötelezettség. Az emlékezés, a tudás és a párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődhessenek meg.
A Magyarország Kormánya által támogatott rendezvényt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata szervezte. A konferencia hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi németek elűzetésének története ne csupán emlékezeti eseményként, hanem tudományosan megalapozott, közös társadalmi tapasztalatként is jelen legyen a közgondolkodásban.
Az előadókról:
Schindler László
Történelem–német szakos gimnáziumi tanár, a veszprémi Lovassy László Gimnázium német nemzetiségi tagozatának egykori vezetője. Munkájának középpontjában a magyarországi németek történetének iskolai közvetítése áll.
Márkus Beáta
Történész, a Pécsi Tudományegyetem Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék vezetője. Kutatásai a kényszermunka, a migráció és a magyarországi németek emlékezetkultúrája köré összpontosulnak.
Orosz László
Történész, a Kárpát-medencei németek 20. századi történetének kutatója. Munkáiban kiemelt szerepet kapnak a menekülés, az evakuálás és a radikalizálódás folyamatai.
Vitári Zsolt
Habilitált egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézetének vezetője. Kutatásaiban a magyarországi németek történetét európai és összehasonlító összefüggésben vizsgálja.
Tóth Ágnes
Történész, az ELTE TK Kisebbségkutató Intézetének kutatóprofesszora, a magyarországi németek történetének egyik legelismertebb szakértője. Fő kutatási területe az elűzetés és annak következményei.
Ritter György
Történész és levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa. Kutatásai a helyi elűzetéstörténeteket és a magyarországi németek emlékezetkultúráját kapcsolják össze.
Schweininger Péter
Történész, a 2024-es Otto Heinek-díj kitüntetettje. Munkáiban összehasonlító módon elemzi a magyarországi németek elűzetésének helyi folyamatait.
Kaltenecker Krisztina
Történész, a Suevia Pannonica évkönyv társszerkesztője. Több évtizede kutatja a magyarországi és a Németországba került magyarországi németek történetét és kultúráját.
Schell Csilla
Történész, a freiburgi Kelet-európai Németek Kultúraelemző Intézetének munkatársa. Kutatásainak középpontjában az elűzöttek személyes dokumentumai és visszaemlékezései állnak.
Tóth-Rutsch Nóra
A Pécsi Tudományegyetem doktoranduszhallgatója és a pécsi Koch Valéria Iskolaközpont tanára. Kutatási területe az elűzöttek integrációja a megszállási övezetekben 1945 után.
Morauszki András
Szociológus, az ELTE TK Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa. Elemzéseiben a magyarországi németek mai identitását vizsgálja, elsősorban népszámlálási adatok alapján.
Erb Maria
Habilitált egyetemi docens, germanista. Kutatásai a nyelvtudomány, a dialektológia és a magyarországi németek emlékezetkultúrájának metszéspontjában helyezkednek el.
A konferenciára készült emlékbrosúra mostantól online is elérhető és ingyenesen letölthető. >>>
Az emlékkonferencia előadásai a YouTube-on >>>
Frissítve: 2026. március 16.