Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
A „Rund um das Jahr, rund um das Land” sorozat második epizódja a sváb disznóvágás hagyományát, közösségi eseményét mutatja be Szendehelyen az ikladi svábok közreműködésével. A következőkben Galbavi Mónika, az ikladi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökének beszámolóját olvashatják.
Kacérkodtunk már Ikladon is azzal a gondolattal, hogy közösségi élménnyé tesszük és felelevenítjük a hagyományos disznóvágást, ezért nagyon szívesen tettünk eleget a szendehelyi meghívásnak. A sváb disznóvágás a magyarországi német közösségek egyik legfontosabb és legszínesebb téli hagyománya. Nem csupán a hús feldolgozásáról szól, hanem egy egésznapos közösségi eseményről, amely összehozza a családot, a rokonokat és a szomszédokat. Mára már ez a közösség a barátokat és az ismerősöket is bevonja az eseménybe, így lehetett részese az ikladi német nemzetiség hagyományőrző csoport is e szokás életben tartásának. A disznóvágás hagyományosan a hideg hónapokhoz kötődik, amikor a fagyos idő megőrzi a friss húst, és biztosítja az ételek megfelelő elkészítésének feltételeit.
Hogyan is él ez a szokás Szendehelyen?
Ilyenkor nem csupán disznóvágás történik. Összejönnek az emberek a Művelődési Ház udvarán korán reggel és csapatokat alkotva versenyeznek. Az idei évben nyolc 6-8 fős csapat vett részt az eseményen, ahol a disznók megmérését követően választható módon tisztítják meg a malacokat, majd megkezdődik a feldolgozás. Az asszonyok kávét főznek, meleg és melegítő italokkal kínálják a férfiakat, miközben készül a krumbara plóc, vagyis a fokhagymás krumplis lepény.
A disznó megtisztítása és felbontása után mindenki tudja a dolgát: van, aki a kolbászhúst darálja, mások a hurka alapját készítik, a többiek pedig a tepertő kisütésén dolgoznak. A svábok különösen nagy figyelmet fordítanak a fűszerezésre – a kolbász és a hurka ízének harmoniája a közösség büszkesége. De mi teszi különlegessé a sváb disznótort? A schlochta prí, azaz a speciális mártás katlanhússal.
A hagyomány jelentősége abban rejlik, hogy olyan közösségépítő esemény, amelyben a fiatalok tevékenyen vehetnek részt, miközben tanulnak, majd a nap végén a munka „gyümölcsét” is élvezhetik.
Az idei eseményt már ötödik alkalommal rendezték meg, látszott egyaránt az összeszokottság, az izgalom, a versenyszellem, de a szakértelem is.
Délutánra elkészültek a hurkák, kolbászok, a szalonna és a sonka is a maga helyére került. Az orjaleves teljesen elvarázsolta az ikladi csoportot. A nap végén pedig elmaradhatatlan a disznótoros vacsora és a zsűrizés, ahol értékelik a csapatmunkát, az együttműködést, a hangulatot és a kész termékeket: a hurkát, a kolbászt, a sonkát, a szalonnát. A munka végéhez közeledve pedig előkerült a harmonika, felcsendültek az ismerős sváb dalok és igen jó hangulatban zárult az esemény.
Így volt kerek régen is a disznóvágás, nem munka volt, inkább közösségi esemény, program, amely igen jó hangulatban telt és erősítette a rokoni közösséget, ma pedig általában a sváb közösséget és az iránta érdeklődőket.
Ez az esemény máig fontos szerepet játszik a német nemzetiségi kultúra megőrzésében. A generációk közötti tudásátadás, a közös munka öröme és a hagyományok tisztelete mind hozzájárul ahhoz, hogy a sváb disznóvágás ne csak múltidéző szokás legyen, hanem élő, ápolt és büszkén vállalt kulturális örökség.