Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Elhunyt elnöke tiszteletére
emlékhelyet állított az országos német önkormányzat
Új, egy háromrészes plasztikából, egy padból és egy rozmaringbokorból álló installáció díszíti mostantól a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata budapesti hivatalának udvarát. Az MNOÖ a 2018-ban elhunyt elnöke, Heinek Ottó iránti tisztelete jeléül emlékhelyet alakított ki, amelyet szeptember 6-án szűk körben, csupán a Heinek család és az MNOÖ közgyűlési tagjainak, hivatali munkatársainak, valamint Heinek Ottó barátainak jelenlétében avattak fel. Megemlékező beszédet mondott az országos német önkormányzat elnöke. A pécsi Koch Valéria Iskolaközpont három diákjának zenés közreműködésével tartott ünnepségen a szoborcsoport alkotója is jelen volt.
A faragott alkotást Dechandt Antal szobrászművész készítette, mégpedig azokból a szőlőkaróból, amelyeket néhány évvel ezelőtt magától Heinek Ottótól kapott ajándékba. – Ottó szerette a szőlőkaróból készült munkáimat – mesélte a Mecseknádasdon élő és alkotó magyarországi német művész. – Amikor egy alkalommal meglátogatott, arról beszélgettünk, hogy kezd egyre kevesebb lenni ez az alapanyag. Felajánlotta, hoz nekem néhányat a családi szőlőskertből. Így került hozzám három tőke. Ezeket valami folytán évekig nem is használtam fel: megérzés lehetett, hogy félre kell raknom őket, mert különlegesek. Amikor értesültem Ottó tragikus halálhíréről, természetesen eszembe jutottak a szőlőkarók. Bizonyos emberek révén arra jutottunk, hogy készülhetne belőlük egy megemlékező plasztika Ottó tiszteletére. Középütt egy ecce homo jellegű alak található, tőle balra egy védőangyal, jobbra pedig a kegyelet sarjadó növénye. Egészen különleges volt az alkotási folyamat, gyakran jutottak eszembe Ottóval kapcsolatos emlékek. Remélem, sikerült olyanfajta intimitást belevinni a műbe, ami a vele való kapcsolatomat jellemzi, és hogy az alkotás az embereket elmélyülésre készteti, és eszükbe jut Heinek Ottó.
– Az alkotás azt üzeni nekünk, hogy Ottó – a középütt látható férfialak – a szellemi öröksége révén őrangyalként vigyáz ránk és arra késztet bennünket, hogy segítsünk az általa oly gondosan ápolgatott növénynek – a magyarországi német közösségnek – új sarjakat növeszteni – hangsúlyozta megemlékező beszédében Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke. – A pad késztessen mindnyájunkat, akik elmegyünk mellette, arra, hogy néhány percre leüljünk, és az emlékhely mondandóját magukévá tegyük. Ahogy minden műalkotás, úgy ez is mindenki számára mást jelent, mindnyájan magunk fogalmazzuk meg saját magunknak az üzenetét, és valamennyi értelmezés csak az adott ember szempontjából értelmezhető. Emléktáblát akkor készít az ember, ha valakinek az emlékét ébren szeretné tartani annak érdekében, hogy az utókor is megtudhassa, milyen jelentősége volt az adott személynek egy-egy közösség számára. Mi még ennél is többet szerettünk volna: Heinek Ottó emlékét folyamatosan életben tartani. Az alkotással, amelyről érdemes beszélgetnünk, akár vitákat is folytatnunk, Ottó életének talán legfontosabb nézőpontját kívántuk hangsúlyozni: semmit ne fogadjunk el kritika nélkül, és soha ne elégedjünk meg azzal, amit elértünk, hiszen a dolgok mögé nézve lendületet kapnak a különféle törekvések.
A rendezvényen részt vett a néhai elnök szűk családja is: – Megható, szívet szorongató a férjem emlékhelyén lenni – nyilatkozta Heinekné Vereckei Mária. – Tudom, hogy tetszene neki. A nagypapája több mint százéves szőlőkaróiba Dechandt Antal csodásan ráérezve, Ottót jól ismerve alkotta meg a szoborcsoportot, amelyben benne van az egész élet, a gyökerek, a szenvedő ember, de a remény, az élet is. Köszönet az ötletért, a karókba álmodott gondolatokért, köszönet a kollégáinak, és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a férjem második otthonaként szeretett munkahelyén egy hozzá méltó hely őrizze emlékét. Megérdemli! Aki arra jár, üljön le egy pillanatra a padra, pihenjen egy kicsit rá emlékezve, elmélkedjen az életről, s ha szerencséje van, hallhatja, hogy Ottó súg neki a maga zengő hangján, bölcs tanácsokat ad, segít kibogozni a kusza szálakat, és nyugalomra, békére int, amit ő már megtalált. S ha látja – márpedig látja – e meghitt emlékhelyet, tudom, hogy mosolyog. Hálás szívvel köszönöm!
Pontosan két évvel ezelőtt, 2018. szeptember 6-án búcsúzott a magyarországi német közösség Heinek Ottótól, a vezetőtől, a sokéves „útitárstól”, baráttól, munkatárstól. „Elképesztő energiával, kötelességtudattal, hozzáértéssel, bölcsességgel és higgadtsággal egyengette a hazánkban élő német közösség útját” – idézte az országos német elnök a két évvel ezelőtti búcsúceremónián elhangzottakat. „Irányításával a számtalan egyéb eredmény mellett országszerte megerősödtek a német önkormányzatok és civil szervezetek, önállósodtak és fejlődtek az oktatási intézmények; a vezetése alatt született meg az országos német önkormányzat stratégiája, eközben pedig erősödtek a kapcsolataink a hazánkban élő további nemzetiségekkel, valamint más német kisebbségekkel. A magyarországi nemzetiségek érdekében kifejtett áldozatos munkájáért 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, majd 2004-ben a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztje kitüntetésben részesült. A személyében elválaszthatatlan egymástól a nemzetiségpolitikus, a szakember és az ember, aki mindannyiunk számára és mindig jelen volt. Odaadó, lelkes, tetterős, ugyanakkor higgadt, következetes és kritikus vezető – így ismerte Ottót mindenki, akivel kapcsolatban állt. Bel- és külföldön egyaránt számított a szava. Jóleső beszélgetések, életre szóló bölcs tanácsok, rengeteg empátia és sok-sok humor – aki személyesen is ismerte Ottót, bizonyára így emlékszik rá.”