Georg Köváry “hungarológiai alapműve” első ízben 1985-ben jelent meg. Azóta sok minden megváltozott Magyarországon, ezért a rendszerváltás után a szerző aktualizálta könyvét. Változatlan maradt viszont az, hogy a kötet talán a legjobb leírást adja a magyarokról.
Köváry, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot, és Bécsben kezdett új életet, a magyarokat egyszerre közéjük valóként és ex-magyarként szemléli – bár a könyvben elmagyarázza, hogy aki egyszer magyar volt, egész életére az marad. Egykori hazájának lakóiról kimondottan kritikus hangvétellel ír, mégis érződik a műben az irántuk érzett szimpátia.
A könyv különlegességét kiváló humora adja. Nem csak a számos anekdota és vicc szórakoztatja az olvasót, a szerző ironikus stílusa miatt is vidám olvasmány a kötet.
A magyarokról megfogalmazott állítások igen találóak, magyarként az olvasó saját népének különlegességein nevethet, külföldiként (szinte) minden lényeges dolgot megtudhat a magyar föld lakóiról.
A kiadvány elsődlegesen azoknak a német anyanyelvűeknek szól, akik Magyarország és lakói iránt érdeklődnek, de magyaroknak is éppen olyan szórakoztató. A könyv biztosan elér ehhez a második közönséghez is, “mert egyrészt a magyarok szívesen olvasnak, másrészt mágikusan vonzza őket minden, amit valahol a világon róluk írtak”.
Georg Kövary: Ein Ungar kommt selten allein. Der Magyarenspiegel aufpoliert (A magyar nem jár egyedül. Magyar tükör újracsiszolva)
München : Starks-Sture, 2009.
9. kiadás
215 o.
Nyelv: német