Max Frisch számára 1954-es Stiller című regénye hozta meg az irodalmi áttörést. Mint sok másik regényében, ebben is az egyéni identitás kérdésével foglalkozik. A Stiller a Homo Faberrel és a Gantenbein legyen a nevemmel együtt Frisch legfőbb prózai művei közé tartozik.
„Nem én vagyok Stiller”, állítja az éppen Svájcban letartóztatott James Larkin White. Felmutatja amerikai útlevelét és nem hajlandó elismerni, hogy ő a kevéssel korábban eltűnt svájci szobrász, Stiller. A barátok és a rokonok felismerik, de ő továbbra is tagadja az azonosságot. Nem érti meg, hogyan vallhatná sajátjának azt, amit maga mögött hagyott, ami már nem tartozik hozzá. Ő többé nem Stiller. Új életet kezdett.
A hatóságok eljárást kezdenek, lépésről lépésre felgöngyölítik Stiller életét, míg White-nak nem marad más választása, mint újra felvenni régi identitását. Kudarcot vallott Stiller próbálkozása, hogy újraépítse egyéniségét.
Max Frisch 1911. május 15-én született Zürichben. Kezdetben germanisztikát hallgatott, azonban otthagyta az egyetemet és szabadúszó újságírónak áll. 25 évesen építészeti tanulmányokba fogott, néhány évig építészként dolgozott, mígnem sikerült neki az irodalmi áttörés. Ekkor felhagyott munkájával és teljes egészében az írásnak szentelte életét. 1991. április 4-én, Zürichben hunyt el.
Max Frisch: Stiller
Frankfurt am Main, Hamburg: Fischer Bücherei, 1966.
328 o.
Nyelv: német