A DraMaschine, a Pécsi Tudományegyetem német nyelvű színjátszó köre május végén a pécsi Művészetek és Irodalom Házában adta elő a Das politisch korrekte Schneewittchen – oder Moosgruber im Theater című Christine Steinwasser-darabot. Szeitz István az előadás után az amatőr színjátszó csapat két vezetőjével, Susanne Ufer DAAD- és Peter Wilhelm Sax OeAD-lektorral, illetve két szereplővel, Kiss Ivettel és Vörös Márkkal beszélgetett.
Sz. I.: Mikor és kinek a kezdeményezésére alakult a DraMaschine csapat?
S. U.: A DraMaschine már közel 12 éve működik és – amennyiben én tudom – néhány germanisztika szakos hallgató alapította. Az első években a csapatot Hammer Erika vezette, majd megközelítőleg hat éve az éppen aktuális DAAD- ill. OeAD-lektorok.
Sz. I.: Állandó tagokkal dolgozik a társulat?
S. U.: Mindig van egy „kemény mag”, amely hosszabb távon részt vesz a munkában és néhány személy, akik csak rövid időre csatlakoznak. A rangidős tagunk jelenleg négy éve játszik a csapatban.
Sz. I.: Milyen a csapat szervezeti felépítése, bejegyzett egyesületként működik?
S. U.: A csapat önállóan működik. Szponzorok és a DAAD által segítségével, illetve a Lenau Egyesület nagylelkű támogatásából finanszírozzuk magunkat, azonban nem bejegyzett egyesületként működünk.
Sz. I.: Folytatott színészi tanulmányokat?
S. U.: Nem. A tanulmányaim alatt részt vettem egy lengyel színdarabban, több színházi tapasztalatom azonban nem volt, míg Pécsre érkeztem. A többi tagok közül néhányan már rendelkeznek színpadi gyakorlattal, de valódi végzettsége senkinek sincs. Lelkes amatőrökből áll a társulat.
Sz. I.: Hány fellépése van a csapatnak év közben?
P. W. S.: 2014-ben összesen három fellépésünk volt. Áprilisban két jelenetet mutattunk be Budapesten. A premiert Brnóban, egy színházi fesztiválon ünnepelhettük, amelyen minden évben részt veszünk, illetve most Pécsett, hazai közönség előtt. Természetesen ez utóbbi volt a legkedvesebb számunkra.
Sz. I.: Ki felel a darabválasztásért?
P. W. S.: Igazából javaslatokat gyűjtünk, és megvitatjuk a csapaton belül. Idén nagyon nehezen találtuk meg a megfelelőt. Tavaly egy Molnár Ferenc-drámát választottunk, így idén egy német nyelvterületről származót kerestünk. Először Georg Büchner egyik szórakoztató darabját választottuk ki, végül azonban kiderült, hogy túl kevés színészünk van hozzá és a szereposztás sem ideális. A mostani darabban ezzel szemben
a szerepek egyenletesen voltak felosztva és nem volt főszerep. Így mindenki szinte minden jelenetben szerepelhetett.
Sz. I.: Milyen kritériumok alapján kerül egy darab kiválasztásra, miért éppen a Das politisch korrekte Schneewittchen – oder Moosgruber im Theater Christine Steinwassertől?
P. W. S.: Kezdettől fogva egyértelmű volt számunkra, hogy komédiát szeretnénk előadni. Az aktuális darab egyszerűen jól passzolt a csapathoz, minden szerepet megfelelően fel tudtunk osztani. Például Márk a bajor akcentussal beszélő házmester szerepében, vagy Ivett, mint rendezőnő egyszerűen remekel; a színészek jól érezték magukat a szerepükben.
Sz. I.: Hogyan jött a képbe a színház?
V. M.: Nagyon lassan, fokozatosan. Korán kezdtem, már az első vagy a második osztályban, amikor verseket adtam elő anyák napján. Minden osztályfellépésen részt vettem és folyamatosan egyre több lett. Az első fellépésem egy igazi darabban hatodik osztályban jött el. Kilencedikben beléptem az iskola színjátszó körébe, ahol az érettségi után is tag maradtam. A DraMaschine-vel ez a harmadik évem.
Sz. I.: A karaktere a darabban bajor dialektust beszél. Kihívás volt ez az Ön számára? Beszél valamilyen dialektust?
V. M.: Nem mondhatnám. Bár egyes részeket nem értettem meg azonnal, de túlságosan nehéz sem volt a szöveg. Mivel a közönségünk nagyrészt nem anyanyelvűekből áll, több mindent „irodalminémetesítettünk” az eredeti szövegkönyvhöz képest. Egy kis gyakorlás után nem jelentetett kihívást a fellépéseken a nyelv, annak ellenére, hogy nem beszélek dialektust.
Sz. I.: Mivel foglalkozik főállásban? Vannak színészi ambíciói?
V. M.: IT Service Desk munkatársként dolgozom, német nyelven. Profi színész nem szeretnék lenni, de az amatőr színtársulatban mindenképpen maradok, amíg lehetséges.
Sz. I.: Germanisztika és anglisztika tanulmányokat folytat. Melyik nyelv áll közelebb Önhöz? Vannak német felmenői is?
K. I.: Sajnos nincsenek német felmenőim. Hét évesen kezdtem el németül tanulni, azóta ez a nyelv különleges helyet foglal el a szívemben. Szeretem az angolt, de a német számomra különleges.
Sz. I.: Már két éve tagja a színjátszócsapatnak. Hogyan ismerkedett meg a DraMaschine-vel?
K. I.: Az egyetemen hallottam a tanároktól a csapatról. Annak ellenére, hogy kezdetben a lámpaláz miatt hezitáltam, soha nem bántam meg, hogy csatlakoztam.
Sz. I.: A darabban a rendezőnőt, Amalie Rösler-Lindenberget alakítja, aki jógával és más keleti módszerekkel gondoskodik a színészei lelki békéjéről. A színházon kívül is ilyen harmonikus?
K. I.: Bárcsak a magánéletemben is ilyen kiegyensúlyozott lennék! A valóság azonban más képet fest: egy kicsit kaotikusabb, viszont realisztikusabb. A rendezőnő kellemes szerepét mindenesetre bármikor szívesen eljátszanám újra.
Sz. I.: Vannak tervei a színházzal?
K. I.: A jövő kifürkészhetetlen. Őszintén szólva nem tervezek több előadást, de nem zárkózom el a gondolat elől, hogy a jövőben a DraMaschine-vel újra színpadra lépjek a DraMaschine-vel.
Sz. I.: Vannak az idei évre további fellépések tervben?
P. W. S.: Idén már nem tervezünk újabb fellépést. Úgy gondolom, remek lenne, ha a jövőben több színpadon, német nyelvterületen is bemutatkozhatnánk. Következő évre már van egy ajánlatunk Lipcsébe, majd meglátjuk. Azonban a finanszírozás mindig problémás. Itt szeretnék még egyszer köszönetet mondani a Lenau Egyesületnek. A támogatásuk nélkül nagyon sok minden nem valósulhatott volna meg.
Szeitz István