Embertelen és igazságtalan politikai döntés következtében 1946-ban kezdődött el a német ajkú magyarok kitelepítése.

„Tervszerű etnikai tisztogatás volt a magyarországi németek kitelepítése. Vorosilov marhall már 1945-ben felszólította a kormányt, készüljenek fel az érintettek Németországba küldésére. Sok gaza párt elvetette a kollektív felelősség, bűnösség elvét. Hiába kezdeményezett Sopronban is az evangélikus és a katolikus egyház különböző mentőakciókat, a városból és térségéből hétezer német ajkúnak kellett hátrahagynia ingó és ingatlan vagyonát, hogy új otthonra leljen Németországban. Közülük sokan Bad Wimpfenben találták magukat” – Fodor Tamás polgármester.

A városvezető azon 1946-os kitelepítettekre emlékező hétfői ünnepségen szólt, amelyet a német nemzetiségi önkormányzat elnöke, Krisch Magdolna szervezett.

A kitelepítettek és otthon maradottak nevében Taschner Tamás saját élményeiből részletezte a családok kettészakítottságának gyötrelmeit s az új hazában az életkezdés nehézségeit.

Az emlékünnepségen a Bad Wimpfen-i Sopron és környéke Kultúregyesület elnöke, Siegfried Dries feleségével, Edittel képviselte az egyik befogadó német várost, Bad Wimpfent.

Edit elmesélte: felfoghatatlan sorsot jelentett a kitelepítés, sokan életük során bíztak abban, egyszer visszatérhetnek a szülőföldjükre. Ilyen édesanyja is, aki 19 éves volt, amikor útnak indították sorstársaival Németországba.

Most, idős korában állandóan a szülőföldjére kalandoznak a gondolatai, és a feltörő emlékek folytán ma sem érti meg, miért kellett otthagynia fiatalkori életének helyszínét. Németországban heteken, hónapokon át szénkazalban aludt, csakúgy, mint mások. Persze, a kezdeti óriási nehézségek, embertelen körülmények után a kitelepítettek idővel asszimilálódtak a németekkel, s közösen felépítették az Németországot.