Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát
Május 27-én Moser Ernő vendégeskedett a Magyarországi Németek Házában. A neves fafaragó gazdag ízelítőt hozott magával alkotásaiból, a tartalmas beszélgetés közben a nézők annak is tanúi lehettek, hogyan születik meg egy szobor.
Bevezetőjében Ambach Mónika, a Zentrum igazgatója véletlenek játékának tulajdonította, hogy a program ilyen formában állt össze. Ezek egyike az internetnek köszönhető, hogy a rendezők tudomást szereztek a mester sváb tematikájú kiállításáról. A magyarországi németek életét bemutató faragványokat már az ország számos településén bemutatták, a a Zentrum által szervezett budapesti kiállítás immár a 20. alkalom, hogy a közönség megcsodálhatja az alkotásokat. Az este zenei hátterét Tóth Vivien (Babarc) és Kresz Antal (Bezedek) szolgáltatták, akik már hosszabb ideje ápolják együtt a magyarországi német hagyományokat illetve mind a kulturális, mind a közéletben elkötelezett hozzáállással vannak jelen. A rendezvény főszerepelője tatabányai, pontosabban az egykor önálló városrész, Felsőgalla szülötte. A falu az Árpádok óta lakott, a betelepítés kora után német helység lett. Moser Ernő elmondása szerint Felsőgalla és Alsógalla – jelenlegi lakhelye – mindig rivalizált, ugyanis lakóik más-más németországi területről származnak.
A beszélgetés magyarul folyt, mivel Moser úr, bár beszél németül, magyarul jobban ki tudja fejezni magát. Ennek okát valamennyien jól ismerjük – a kitelepítés után – ami alatt a művész családjának szinte teljes apai, és jelentős részben anyai ágának el kellett hagynia az országot – Felsőgallában kicsúfolták azokat, akik németül beszéltek, ami különösen egy gyerek számára rendkívül fájdalmas volt. A beszélgetés szüneteiben zene szólt, a művész pedig faragott. A Tóth-Kresz Duó harmonikamuzsikával és énekkel szórakoztatta a közönséget, míg Moser Ernő egy kis férfialakon dolgozott. Moser Ernő művészi tehetsége már nagyon korán kiviláglott. Rajztanára festő és kiváló pedagógus volt. A későbbi fafaragó először festeni és rajzolni kezdett: ezt a tevékenységet sosem hagyta abba, még ma is magánál hordja rajzmappáját. Az indíttatást, hogy fafaragó legyen, az adta, amikor tudomást szerzett egy ismert költőről és fafaragóról. Ahogy az ő műveit meglátta, azt mondta magának: „ilyet én is tudok csinálni”. És valóban tudott.
Családja kezdetben nem volt elragadtatva a szándékától, hogy fafaragó legyen. Mint sok más családban,a legfontosabb az volt, hogy a gyerek „rendes” munkát találjon. A rokonságban csak akkor tudatosult teljes mértékben Moser Ernő tehetsége, amikor először kapott nagyobb megrendeléseket. A fordulatot, amely után anyagilag is hasznot hozott a munka, egy német vadászkastély megrendelése hozta, amelynek több száz címert kellett elkészíteni. Kemény munka volt, főleg mert Moser úr rosszul viseli a monotóniát. Mégis ez nyitotta meg a kaput a külföldi projektekhez. A művész témavilága szerteágazó. Tatabánya mindig bánya- és iparváros volt, ezért nincsenek számottevő iparművészeti hagyományai. Moser Ernőt mindig is érdekelték az északgermán mondák, így számos művet készített ehhez a mitológiához. Munkássága egy másik jelentős részét képezik az egyházi szobrok és egyéb tárgyak. Példaként említette egy református templom kapuját. Ezt 16, a bányászéletből vett motívummal díszítette. Dunaújváros egyik katolikus templomában a művész 2 méter magas faszobrait lehet megcsodálni. Moser Ernő régi műalkotások restaurálásában is részt vállal. Egyszer egy barátja megkérdezte, hogy épp dolgozik-e vagy farag: saját művek megformálása természetesen kedvesebb neki, bár a restaurációk is sok kihívást jelenthetnek.
A fafaragó beszélt munkája szakmai alapjairól is, például hogy hogyan választja ki az anyagot vagy milyen szerszámokat használ. Ha a fa beteg, annak is lehet előnye. Ez volt a helyzet egy viking hajó készítésekor is, amikor a sárkányfejet szinte csak be kellett fejezni. A fát hosszú ideig kell szárítani, hogy feldolgozható legyen, ehhez vannak speciális gépek is. Moser Ernő kétkezes. Eredetileg balkezes volt, de az iskolában jobb keze használatára kényszerítették. Képessége különösen nagyméretű szobrok készítésekor előnyös, mert ha egyik keze elfárad, egyszerűen a másikra válthat.
A legtöbb a Magyarországi Németek Házában bemutatott kiállítási darab egy projekt része, ennek keretében a művész egy teljes magyarországi német falut egyetlen életképben akar ábrázolni. A művek hagyományos falusi mesterségeket – többek között egy cipész- és egy kádárműhelyt – és a falusiak jellemző tevékenységeit ábrázolják. Ezeken kívül az est látogatói két további faragványt is megcsodálhattak: egyik ezek közül a Svábsors címet viselő kompozíció, a másik egy Ulmer Schachtel makettje. Azért, hogy ezeket és magyarországi németek múltját bemutató többi műalkotást valósághűen tudja elkészíteni, a mester behatóan tanulmányozta a népcsoport múltját. Beszét arról, hogyan utaztak Magyarországra a 18. századi bevándorlók: a közvélekedéssel ellentétben az utazás kockázatos és hosszú volt. Egy nézői kérdésre felelve Moser Ernő elmondta, hogy még nem áll rendelkezésre dokumentáció valamennyi eddigi munkájáról. Jó volt hallani, hogy már jövő decemberig tele van megrendelésekkel, ami azt mutatja, igen nagy az érdeklődés a faragóművészet iránt.
Mayer István
