Szeretne rendszeresen hírekről, cikkekről értesülni?
Lájkolja Ön is a –> Zentrum Facebook oldalát

2007-ben, a kitelepítés 60. évfordulójára készíttette el a környei vasútállomás melletti emlékművet a Német Nemzetiségi Önkormányzat a helyhatósággal együttműködve, azóta minden esztendőben ott emlékeznek a történelem eme sötét időszakára. A szombat esti megemlékezés kezdeteként hagyományosan Bedy Sándor plébános celebrált szentmisét a római katolikus templomban.

Az 1947. augusztus 27-ei jogtalan kitelepítés Környét sem kímélte: 101 családot kényszerítettek csekély ellátással zárt teherkocsikba, s szállítottak Németországba. Emlékük előtt tisztelegve első alkalommal 1997-ben, az 50. évfordulón rendeztek megemlékező ünnepséget Környén. A vasútállomás melletti, egy sínt, egy vasúti kocsi kerekét, s egy bőröndöt ábrázoló alkotás 10 évvel később készült el a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a helyhatóság együttműködésében. Azóta ott hajtanak fejet a leszármazottak és a hazalátogató, volt honfitársak.

A szombati, a kitelepítés hatvannyolcadik évfordulójára rendezett megemlékezés kezdeteként hagyományosan Bedy Sándor plébános celebrált szentmisét a római katolikus templomban, majd a vasútállomás melletti emlékműnél Tirhold Kármen, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s idézte fel az 1947. augusztus 27-ei környei eseményeket úgy, ahogy nagyszülei is átélték: „Papa a bánhidai erőműben dolgozott. Aznap Gyuri bácsi érte ment és értesítette a kitelepítésről… Papa, hogy a kitelepítést elkerülje, a katonaigazolványát mutatta a honvédeknek, akik persze ezzel nem tudtak mit kezdeni… A kitelepített családok mindössze 20 kg poggyászt vihettek magukkal. Késő este indult a vonat Alsógallára, onnan pedig Pestre. Itt szerelvényeket csatoltak hozzájuk és felvidéki kitelepítettekkel is találkoztak. Brno-Prága vasútvonalon mentek, Decinnél lépték át a cseh-német határt. 2 hétig voltak ott, a határ közelében. Kiválasztották azokat a családokat, akik nem rendelkeztek munkaképes tagokkal… A megérkezést követően a kitelepített családfőkkel aláírattak egy nyilatkozatot, melyben lemondanak magyar állampolgárságukról. Volt, aki ezt először megtagadta, hiszen magyarnak vallotta magát. Végül azonban engedni kellett, mert különben megvonták a család élelmiszerellátását. Magyarországon németek, Németországban magyarok voltak…”

A történelem sötét eseményének felelevenítését dr. Beke Ernő önkormányzati képviselő ünnepi beszédében folytatta: „Ez a megindító emlékmű szívbemarkoló történetet mesél. Szinte halljuk a vasúti kocsik kerekének csikorgását, szinte halljuk a vagon mellett a bőröndök tompa puffanását és a saját tenyerünkben érezzük a szorítást, ahogy a gyermek megszorítja édesanyja, ahogy a feleség megszorítja a férj kezét. Nekünk, akik korunknál fogva sem állhattunk ott, nekünk is összeszorul a szívünk.” – fogalmazott a képviselő, aki szerint a megemlékezés talán egyik legfontosabb feladata, hogyha csak néhány percre is, de átérezzük a tragédiát, átérezzük az embertelenséget, átérezzük a megbocsáthatatlant, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő.”

Az esemény az emlékműnél a kegyelet és tisztelet virágainak elhelyezésével folytatódott, majd a Közösségi és Tájházban a Német Nemzetiségi Hagyományőrző Gyermekcsoport és a Német Nemzetiségi Dalkör műsora után a résztvevők egyaránt felelevenítették a múlt szép és fájdalmas történéseit is.

salamon